EBH/70/2018

Év
2018
Védett tulajdonság:
Nemzetiséghez tartozás
Diszkrimináció területe
Szolgáltatás
Diszkrimináció típusa
Közvetlen hátrányos megkülönböztetés
Befejezésmód
Jogsértést megállapító döntés

 

A roma származású kérelmező megbízási szerződést kötött egy bérlemények közvetítésével foglalkozó gazdasági társasággal, majd a szerződésnek megfelelően ingatlanlistákat kapott a kiadó lakásokról. A listákban egyes tételeknél a „roma nem” megjegyzés szerepelt. A kérelmező úgy vélte, hogy roma származása miatt hátrányos megkülönböztetés érte az eljárás alá vont szolgáltatásának igénybevétele során, ugyanis előzetesen megadott személyes igényei alapján olyan listát bocsátottak rendelkezésére, amelyben kifejezetten szerepel, hogy roma származású személy az adott lakást nem veheti bérbe. A panaszában foglaltakat a megbízási szerződéssel, valamint a közvetítő cégtől kapott két, a kiadó ingatlanokat, azok jellemzőit, illetve a bérlővel szembeni elvárásokat tartalmazó táblázatos felsorolással támasztotta alá. A kérelem alapján a hatóság eljárás alá vonta a közvetítő céget, amely azonban a hatóság ismételt felhívására sem tett nyilatkozatot, semmilyen védekezést nem terjesztett elő. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 19. §-ban foglalt bizonyítási szabály alapján, az eljárás alá vontnak kell bizonyítania, hogy megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, ha a kérelmező a védett tulajdonságát és az őt ért hátrányt megfelelően valószínűsítette. Mivel az eljárás alá vont semmilyen nyilatkozatot nem tett, a hatóság a tényállást a kérelemben foglalt nyilatkozat, valamint a csatolt iratok alapján állapította meg. Ezek alapján bizonyított volt a szerződéskötés ténye, és az is, hogy az eljárás alá vont két olyan ingatlanlistát bocsátott a kérelmező rendelkezésére, amelyekben egyes ingatlanok esetében kikötötték, hogy azokat romák számára nem adják ki. Tekintettel arra, hogy a sérelmezett hirdetésekben a roma nemzetiséghez tartozás kizáró körülményként szerepelt, ahhoz sem fért kétség, hogy a kérelmező védett tulajdonsága és az őt ért hátrány között fennállt az ok-okozati kapcsolat. A hatóság ezért megállapította, hogy az eljárás alá vont azzal, hogy az ingatlanlistában egyes ingatlanoknál a romákat az ingatlan bérléséből kizáró megjegyzést szerepeltetett, a kérelmezőt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette azon ügyfeleihez képest, akik nem a roma nemzetiséghez tartoznak. A védett tulajdonság miatti kedvezőtlenebb bánásmód az Ebktv. 8. §-a alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül. Bár az eljárás alá vont semmilyen védekezést nem adott elő, a hatóság megvizsgálta, hogy az eljárás alá vont által alkalmazott hátrányos megkülönböztetés kimenthető-e valamely törvényes indok alapján. Az Ebktv. 7. §-a értelmében: (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti - különösen a III. fejezetben meghatározottak szerint - a közvetlen hátrányos megkülönböztetés, a közvetett hátrányos megkülönböztetés, a zaklatás, a jogellenes elkülönítés, a megtorlás, valamint az ezekre adott utasítás. (2) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az olyan magatartás, intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás vagy gyakorlat (a továbbiakban együtt: rendelkezés) nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, 1. a) amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére alkalmas és azzal arányos, 2. b) amelynek az a) pont hatálya alá nem tartozó esetekben tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van. (3) A 8. § b)-e) pontja szerinti tulajdonságon alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés, valamint jogellenes elkülönítés esetében a (2) bekezdés nem alkalmazható. Mivel az áruforgalmazás, szolgáltatásnyújtás vonatkozásában az Ebktv. nem tartalmaz különös kimentési szabályt, a kimentés lehetőségét az általános rendelkezés, a 7. § (2) bekezdése alapján kell vizsgálni. Az Ebktv. 7. § (3) bekezdése azonban 7. § (2) bekezdése szerinti kimentést a nemzetiséghez tartozáson alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés esetében nem teszi lehetővé. A hatóság ezzel kapcsolatosan határozatában hangsúlyozta, hogy az áruk forgalmazása, szolgáltatások nyújtása során a nemzetiséghez tartozáson (Ebktv. 8. § e) pontja) – továbbá a faji hovatartozáson, bőrszínen és nemzetiségen – alapuló közvetlen hátrányos megkülönböztetés nem igazolható sem másik személy alapvető jogának érvényesítésére, sem észszerű indokra hivatkozással. A hatóság mindezek alapján megállapította, hogy az eljárás alá vont a kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, a roma nemzetiséghez való tartozása miatt közvetlen hátrányos megkülönböztetésben részesítette. Szankcióként a hatóság eltiltotta az eljárás alá vontat a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításától, 100 000 Ft bírságot szabott ki vele szemben, továbbá elrendelte jogerős határozatának a hatóság honlapján történő nyilvánosságra hozatalát. A szankciók megállapításánál a hatóság figyelemmel volt arra, hogy az eljárás alá vont a közzétett cégadatokból megállapíthatóan csekély gazdasági súllyal bíró vállalkozás, továbbá vele szemben a hatóság korábban jogsértést megállapító határozatot nem hozott. Mindezekre figyelemmel – tekintettel ugyanakkor arra is, hogy a jogsértés meghatározatlan számú, lakást bérbe venni szándékozó személyt érinthetett – a hatóság indokoltnak tartotta az eljárás alá vont 100.000,- Ft összegű bírság megfizetésében marasztalását. A határozat nyilvánosságra hozatalát a hatóság elengedhetetlennek tartotta a hasonló esetek megelőzése érdekékében. A hatóság a szankciók együttes alkalmazásakor figyelembe vette, hogy az eljárás alá vont nem működött együtt a hatósággal az eljárásban. (2018. január 9-i döntés)