EBH/95/2018

Év
2018
Védett tulajdonság:
Egészségi állapot
Diszkrimináció területe
Szolgáltatás
Diszkrimináció típusa
Közvetlen hátrányos megkülönböztetés
Befejezésmód
Jogsértést megállapító döntés

 

A hatóság eljárását kezdeményező kérelmező 2012 márciusa óta végleges bélkihelyezéssel (sztómával) él, ezért sztómazsákot kell viselnie. 2017 szeptemberében élettársával együtt elmentek a bepanaszolt gyógy-, és termálfürdőbe, ahol mindketten bementek a melegvizes medencébe. Kb. 15 perc elteltével azonban a fürdő két alkalmazottja felszólította a kérelmezőt, hogy hagyja el a medencét, mert egy másik vendég panaszkodott a „sztómaviselése” miatt. A kérelmező álláspontja szerint a fürdő azzal, hogy megtagadta tőle a szolgáltatás nyújtását, egészségi állapota miatt vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét.

Az eljárás során kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a kérelmezőtől a fürdő az egészségi állapota, vagyis az esetében fennálló végleges bélkihelyezés (sztóma), illetve az ezzel szükségképpen együtt járó sztómaeszköz viselése miatt tagadta meg a szolgáltatás nyújtását. A hátrány és a védett tulajdonság közötti ok-okozati összefüggés megállapítását követően a hatóságnak azt kellett vizsgálnia, hogy a kérelmezőt ért megkülönböztetésnek kimutatható-e az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoka.

A szolgáltatás megtagadásának okaként a fürdő egyrészt közegészségügyi-higiénés, másrészt pedig esztétikai szempontokra, vagyis arra hivatkozott, hogy a kérelmező által viselt sztómaeszköz a többi fürdővendég számára jól látható volt.

A fürdőnek az esetlegesen fennálló fertőzésveszélyre vonatkozó érvével kapcsolatban a hatóság figyelembe vette, hogy a kérelmező - nyilatkozata szerint - a fürdőzések alkalmával a sztómazsáknál nagyobb biztonságot jelentő sztómadugót visel, így nagy valószínűséggel a 2017. szeptemberi fürdőzéskor is így tett. Mindazonáltal a kérelmező által használt sztómazsák leírása azt tartalmazta, hogy a zsákban beépített szűrő található, illetve minden csomag tartalmaz szűrő lezárókat, amelyek zuhanyozás vagy úszás esetén használhatóak. Vagyis a sztómazsákkal is lehetséges biztonságosan úszni, illetve fürdeni. E tényre, továbbá a kérelmező eljárás során tanúként meghallgatott háziorvosa által tett azon nyilatkozatra tekintettel, hogy a kérelmező felelősségteljesen és biztonságosan használja a sztómaeszközeit, illetve, hogy egyéb betegségben nem szenved, a hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a kérelmező esetében nem állt fenn olyan – a lényegében bármely más fürdővendég esetében fennállónál nagyobb – fertőzésveszély, amelynek a szolgáltatás megtagadásához kellett vezetnie. Nyilvánvaló ugyanis, hogy fertőzési kockázat minden, fürdőbe belépő személy esetében fennáll, hiszen lehetséges, hogy olyan fertőző állapotban van vagy betegségben szenved (például valamilyen intim fertőzés, nem gyógyult influenza), amely kívülről nem látszik és arról nincs tudomása, vagy egyszerűen annak nem tulajdonít jelentőséget vagy e tényt szándékosan figyelmen kívül hagyja. Fentiek alapján pedig a kérelmező esetében fennálló kockázat nem tekinthető a szokásosnál, vagyis a bármely más fürdővendég esetében fennállónál nagyobbnak. A hatóság ezért a fürdőnek a közegészségügyi-higiénés szempontokra való hivatkozását, vagyis a kérelmező esetében fennálló fokozott fertőzésveszéllyel kapcsolatos érveit nem tartotta megalapozottnak, így a fürdő kimentése e tekintetben sikertelen volt.

A szolgáltató azzal kapcsolatos érvelésének a körében, hogy a kérelmező egészségügyi állapota miatt viselt sztómaeszköz mások által jól észrevehető, feltűnő jelenségnek minősült, a közfürdők létesítésének és üzemeltetésének közegészségügyi feltételeiről szóló 37/1996. (X. 18.) NM rendelet) 4. § (1) b) pontjára hivatkozott, miszerint a közfürdőt nem látogathatja feltűnő vagy nagy kiterjedésű kóros elváltozással járó betegségben szenvedő személy. Ezt illetően az eljárást lezáró határozatában a hatóság utalt az Emberi Erőforrások Minisztériumának az eljárás során megkeresett egészségügyért felelős államtitkára által kiadott állásfoglalásra, miszerint egy adott betegség következményeként visszamaradt elváltozással élő személyek esetén - amennyiben e személyek gyógyultnak tekinthetőek - az NM rendelet fenti előírása nem alkalmazható. Az állásfoglalás szerint tehát „a sztómazsákkal élő emberek egy részénél egy korábban fennálló betegség után visszamaradt állapotról beszélhetünk, így rájuk szintén nem alkalmazható a fenti előírás”. A kérelmező esetében pedig a rendelkezésre álló orvosi iratok, valamint a háziorvos tanúvallomása alapján megállapítható volt, hogy egy korábban fennállt betegségből visszamaradt állapot miatt használ sztómazsákot, illetve különböző sztómaeszközöket.

Fentieken túl a hatóság a határozatában kifejtette, hogy az NM rendeletet az Ebktv.-vel összhangban kell értelmezni, figyelemmel arra, hogy a közfürdők mint szolgáltatók az egyenlő bánásmód követelményének megtartására kötelezett jogalanynak minősülnek, ami azt jelenti, hogy senkitől sem tagadhatják meg az általuk nyújtott szolgáltatást az adott személy védett tulajdonsága, így egészségi állapota miatt. Amennyiben pedig mégis sor kerülne a szolgáltatás megtagadására (az abból való kizárásra), annak a jogviszony természetével összefüggő, tárgyilagos mérlegelés szerinti észszerű indoknak kell lennie. Ez utóbbi egyúttal azt is jelenti, hogy rendkívül erős érvnek kell szólnia amellett, hogy egy adott személy a közfürdő által nyújtott szolgáltatást ne vehesse igénybe. A hatóság álláspontja szerint egy tenyérnyi vagy nagyobb tenyérnyi méretű, pamut trikó alatt kitüremkedő sztómaeszközt magán viselő emberi test (a kérelmező a fürdőzéskor fehér pamuttrikót viselt) látványa a közfürdő, illetve a társas medencék használatából való kizárás okául nem szolgálhat. A pusztán ezen esztétikai szempont szerint történő kizárás ugyanis az érintett személyek - így a kérelmező - megbélyegzésével járhat, valamint nem segíti a befogadó társadalom létrejöttét és további fejlődését. A kérelmező mint élete végéig sztómával élő személy szolgáltatásból való, azon szempont alapján történő kizárása, hogy az általa használt sztómaeszközt – amely mindösszesen egy, a hasfalon található tenyérnyi méretű kitüremkedés – más fürdővendégek láthatják, a fürdő kimentésének alapjául az előzőekben kifejtettek alapján szintén nem szolgálhatott.

A hatóság tehát nem fogadta el kimentésként a fürdő által hivatkozott közegészségügyi-higiénés, illetve esztétikai jellegű érveket, a bepanaszolt fürdő kimentése tehát sikertelen volt. E körben a hatóság különös figyelemmel volt arra, hogy a panaszban szereplő napon a fürdő a kérelmezőtől teljesen és az egyéni szempontok mérlegelése nélkül tagadta meg az általa igénybe venni kívánt szolgáltatást. A hatóság álláspontja szerint a szolgáltatásból való kizárás teljes volt, ezen nem változtatott a fürdő alkalmazottjának azon felajánlása, hogy a kérelmező az alsó végtagjait belelógathatja a medencébe, egy fürdő szolgáltatásainak az igénybevétele, az ott megélni kívánt élmény ugyanis nyilvánvalóan nem ezt jelenti. A szolgáltatás megtagadása továbbá az egyéni szempontok mérlegelése nélkül történt, a fürdő alkalmazottja ugyanis nem érdeklődött a kérelmező tényleges állapotáról és az általa használt sztómaeszköz milyensége, biztonságossága felől, ezzel kapcsolatban ismereteket nem szerzett. Előzőek alapján a hatóság megállapította, hogy a fürdőt üzemeltető cég a kérelmezővel szemben egészségi állapota miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy tőle az általa üzemeltett fürdő szolgáltatásának nyújtását teljesen és az egyéni szempontok mérlegelése nélkül megtagadta. A hatóság ezért megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, továbbá elrendelte a jogerős és végrehajtható – a fürdő adatainak kivételével anonimizált - határozatának nyilvános közzétételét 30 napra, a fürdő, illetve a hatóság internetes oldalán. Végül a bepanaszolt szolgáltatóval szemben 300.000,- Ft bírságot szabott ki.

A fürdőt üzemeltető szolgáltató a hatóság döntésének a felülvizsgálatát kérte a Fővárosi Törvényszéktől, az erre irányuló keresetet a Törvényszék elutasította.