EBH/35/2018

Év
2018
Védett tulajdonság:
Egyéb helyzet, tulajdonság
Diszkrimináció területe
Oktatás, nevelés
Diszkrimináció típusa
Közvetlen hátrányos megkülönböztetés
Befejezésmód
Jogsértést részben megállapító döntés

Az ADHD szindrómában szenvedő kiskorú kérelmező 2016 szeptemberében a bepanaszolt, Waldorf-módszer szerint működő iskolában kezdte meg az első osztályt. A kérelem szerint, 2017 januárjától a szülők az addigitól eltérő, negatívabb kommunikációt tapasztaltak az intézmény részéről, a 2017. március 23-án megvalósuló féléves értékelésen pedig konkrét utalás is elhangzott arra vonatkozóan, hogy a gyermeknek más oktatási intézményben kellene folytatnia a tanulmányait. E megbeszélés során szóba került az is, hogy mivel a szülők házastársi viszonyának a megromlása felerősítette a gyermek ADHD-s tüneteit, a kérelmező csak abban az esetben maradhat az intézményben, ha a szülők családterápián vesznek részt. Ezt követően 2017. március 27-én újabb megbeszélésre került sor az osztálytanító és a szülő között, ahol a szülő álláspontja szerint olyan „megdöbbentő ítélkezések” hangzottak el az osztálytanító részéről, mint hogy „az minta egy gyereknek, hogy apukának van egy fekete BMW-je és egy csomó számítógépe”. 2017. április 6-án ismét megbeszélésre került sor, amelynek során az intézményvezető is elmondta, hogy ha a szülők a viszonyukat nem rendezik, akkor nem maradhat a gyermek az iskolában. A 2017. május 18-i újabb megbeszélésen az intézmény nehezményezte, hogy nem „Waldorfos”, hanem hagyományos orvosi módszerekkel próbálják meg a szülők a gyermek ADHD-ját kezeltetni, illetve ismét elhangzott az a javaslat, hogy a szülők vigyék el a gyermeket az intézményből. A 2017. szeptember 18-án tartott szülői értekezleten több szülő is kifejezte azon véleményét, hogy a gyermeknek el kellene hagynia az intézményt. A szülő szerint a megbeszélés megalázó hangnemben folyt, amelynek során sértegették őt és a családját is.

A szülő a panaszában sérelmezte azt is, hogy a 2017/2018-as tanév évnyitója előtt a gyermek egyik osztálytársának az édesapja átadott neki egy 11 szülő által írt levelet azzal, hogy „vidd el innen a neveletlen, hülye gyerekedet”. A szülő ezzel kapcsolatban előadta, hogy ennek a levélnek az elkészítésében az osztálytanítónak „kulcsszerepe” volt. A szülő sérelmezte továbbá, hogy a bepanaszolt intézmény jelzéssel élt a Családtámogatási Szolgálat Család- és Gyermekjóléti Központja felé, amelyben a kiskorúval kapcsolatos problémák lehetséges okai közül az intézmény a tanulási nehézségeket, a magatartási problémákat, valamint a családi konfliktust jelölte meg.

Előzőeken túl a szülő sérelmezte a gyermek bizonyítványában az angol tantárgyra adott szöveges értékelésben foglaltakat is. A szülő másolatban becsatolta a gyermek bizonyítványát, amelyben az angol tantárgy szöveges értékelésénél – többek között – az volt olvasható, hogy „……. viselkedése egy kétségbeesett kiáltás a világ felé. Saját lénye és a viselkedése között óriási szakadék tátong, önmagával teljes meghasonlottságban és elidegenedésben él. Azért nehéz jellemeznem őt és a munkáját, mert amit mutat a külvilág felé, az egy általa szinte teljesen kontrollálhatatlan megnyilvánulás, aminek önmagához semmi köze. Mintha egy tőle független, külső erő bábja lenne, saját érzelmek, tettek nélkül. (…) Az, hogy egy 6-7 éves gyerek ilyen módon létezzen a világban, elsősorban az őt felnevelő felnőttek felelőssége, és ezt a felelősséget mint szülők, csak akkor háríthatjátok át másra, ha nem áll szándékotokban segíteni ………-nak, hogy egészséges lelkű és szellemű felnőttként élhesse az életét.”

A szülő álláspontja szerint a gyermekét a magatartási problémái és a családról gyártott prekoncepciók miatt különböztették meg hátrányosan a többi tanulóhoz képest. Ezzel kapcsolatban a szülő előadta azt is, hogy a kiskorú nem kapta meg a neki járó fejlesztést „csak heti 1 alkalmat”, illetve sokszor kivitték őt az órákról. A szülő végül sérelmezte, hogy nem engedték, hogy a gyermek a napközi végéig az iskolában maradhasson, annak ellenére, hogy ezt a szülő többször kérte. Az osztálytanító kérésére ugyanis az édesanyának délután 2 órakor, legkésőbb 2 óra 30 perckor a gyermekért kellett mennie.

Tekintettel arra, hogy a szülő a kérelmében, illetve az eljárás során tett nyilatkozataiban jelentős számú sérelmet említett, az eljárást lezáró határozatában a hatóság az egyes panaszokat külön-külön megvizsgálva állapította meg az azokkal kapcsolatos tényállást, illetve vizsgálta meg, hogy a kiskorúval szemben sérült-e az egyenlő bánásmód követelménye.

A kiskorú kérelmező nem maradhatott a napközi végéig az iskolában

A hatóság az iskola Szervezeti és Működési Szabályzata alapján tényként állapította meg, hogy az iskola 7 óra 15 perctől 17 óráig tart nyitva, 16 óra 30 percig pedig ügyeletet működtet. A gyermek órarendje alapján továbbá megállapítható volt, hogy hétfői napokon 13 óra 5 percig, a többi napon pedig 12 óra 10 percig volt tanítási órája. Az iskola nyilatkozata szerint a gyermeknek kizárólag szerda délutánonként volt az előzőeken túli iskolai elfoglaltsága, ekkor került ugyanis sor a 14 óra 10 perc és 15 óra közötti fejlesztő órára. Az iskola nyilatkozatai alapján ugyanakkor megállapítható volt, hogy az intézmény maga javasolta azt az édesanyának, hogy a gyermekét minél hamarabb vigye haza. Ezen túl, a szülő is úgy nyilatkozott, hogy írásban és szóban sem élt olyan kéréssel az intézmény felé, hogy a gyermekét a napközis időszak vége előtt hazavigye. Ilyen szóbeli kérésről az iskola sem számolt be, csupán arra utalt, hogy úgy tűnt, a szülő egyetértett a gyermek minél korábbi hazavitelére vonatkozó javaslatával és ezzel kapcsolatban problémát nem jelzett. Olyan írásbeli dokumentumot pedig szintén nem csatolt, amelyben a szülő kérelmezte volna, hogy a gyermeket a napköziből korábban hazavigye. Előzőek alapján tehát a hatóság megállapította, hogy a gyermeknek a napközis időszak vége előtti hazavitele az intézmény javaslatára történt.

Az iskola úgy nyilatkozott, hogy a fenti javaslatot a gyermek érdekében tette a szülőnek. Az intézményvezető álláspontja szerint a szóban forgó intézkedést a gyermek esetében alkalmazandó, a 2016/2017-es tanévre vonatkozó szakvélemény alátámasztotta azzal a megállapítással, hogy a gyermeknek nehéz volt a szabálykövetés, a közösségben való működés, figyelemproblémája önmagában kudarcok elszenvedését jelentette. Az intézményvezető nyilatkozata szerint a gyermek nagyon hamar elfáradt, ilyenkor a viselkedése még inkább nehezítette a szociális kapcsolatait, a nap előrehaladtával a társas kapcsolatai gyakran kudarcélményekkel voltak terhesek. Az intézmény álláspontja szerint tehát a gyermek érdeke volt, hogy ezekből a kudarcokból minél kevesebbet éjen meg.

Az iskola fenti nyilatkozata alapján a hatóság megállapította, hogy az oktatási intézmény intézkedésének az oka a gyermek védett tulajdonsága, azaz beilleszkedési és magatartászavara volt. A hatóságnak ezért a továbbiakban azt kellett vizsgálnia, hogy ez az intézkedés az adott jogviszony természetével összefüggésben, tárgyilagos mérlegelés szerint észszerűen indokolható volt-e. Az iskola intézkedésének indokaként maga hivatkozott a gyermeknek az intézménnyel fennállt tanulói jogviszonya alatt hatályos szakértői véleményben foglaltakra, miszerint a gyermek beilleszkedési nehézségekkel küzd, illetve számára nehézséget jelentett a közösségben való működés. Ezzel kapcsolatban a hatóság rámutatott arra, hogy pont ezek, a gyermek esetében fennálló problémák, illetve nehézségek azok, amelyek okán különösen fontos lett volna a gyermek számára, hogy a délutánjait is a társai között töltse. Ezen túl, a szakértői vélemény áttanulmányozása alapján arra a következtetésre lehetett jutni, hogy az az egész napra fogalmaz meg a gyermekkel kapcsolatos teendőket. A hatóság álláspontja szerint tehát nem fogadható el észszerű indokként, hogy a gyermek pont azon problémája miatt, amelynek kezelése érdekében a szakértői vélemény javaslatokat fogalmazott meg, illetve amelyek kezelésére SzMSz-e és Alapító okirata szerint az intézmény alkalmas, a gyermek esetleges kudarcélményeire való hivatkozással az iskola arra kérje a szülőt, hogy a kiskorút lehetőleg minél hamarabb vigye haza. Az intézménynek ugyanis az SzMSz-éből, az Alapító okiratából, a szakértői véleményből és abból a tényből következően, hogy a gyermekkel tanulói jogviszonyt létesített, így az oktatását-nevelését vállalta, a gyermek beilleszkedési, illetve magatartási, tehát azon problémájának megoldását, hogy a szociális kapcsolatok kialakítása terén nehézséggel küzd, minden eszközzel segítenie kellett volna. A közösségben való működés nehézségei és az a tény, hogy a gyermek szociálisan hamar elfárad, semmiképpen sem szolgálhattak indokául annak, hogy a gyermeket a szülő korábban hazavigye a napköziből. Nem szolgálhatott az intézmény kimentésének alapjául az az érv sem, miszerint a Waldorf-pedagógia alapelveiből következően minden első osztályos gyermek esetében javasolják a tanórák utáni minél előbb történő hazamenetelt annak érdekében, hogy a gyermek feldolgozhassa az új iskolai környezetben kapott ingereket. A bepanaszolt intézmény ugyanis az alapító okiratában, illetve az SzMSz-e szerint is a pszichés fejlődés zavar miatt a nevelési, tanulási folyamatban tartósan és súlyosan akadályozott tanulók nevelése körében vállalja az iskolában - többek között - a kevert specifikus tanulási zavarok, hiperaktivitás és figyelemzavar, valamint a szocio-adaptív folyamatok zavaraival küzdő gyermekek nevelését, illetve oktatását. A hatóság álláspontja szerint tehát nem volt elfogadható, hogy a Waldorf-pedagógia módszereire, illetve e körben arra való hivatkozással, hogy más (beilleszkedési, illetve magatartási zavarral nem küzdő) gyermekeknek is javasolják a tanórák után történő mihamarabbi hazamenetelt, a kérelmező édesanyját is erre kérték. A kiskorú kérelmezőnek ugyanis – a rá vonatkozó szakértői véleményben foglaltakból következően – többletfigyelemre, illetve gondoskodásra volt szüksége, különös tekintettel a szociális közegben való megfelelő viselkedés és készségek elsajátítására, ezt pedig az őt fogadó intézménynek, jelen esetben a bepanaszolt iskolának akkor is biztosítania kellett volna, ha történetesen Waldorf intézmény vagy egyébként más tanulók esetében a minél előbbi hazamenetelt tartja kívánatosnak.

Fentiek alapján megállapítható volt, hogy annak vonatkozásában, hogy a kiskorú kérelmező nem maradhatott a napközi végéig az iskolában, az iskola - Ebktv. 7. § (2) bekezdés b) pontja szerinti - kimentése sikertelen volt. Így az iskola azzal az intézkedésével, hogy a szülővel szemben elvárásként támasztotta, hogy a gyermeket a tanítási órák után mihamarabb hazavigye és ennek tényleges következményeként a gyermek rendszeresen valóban jóval a napközi vége előtt az iskolából eltávozott, a kiskorú kérelmezővel szemben egyéb helyzete (beilleszkedési és magatartási zavara) miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A hatóság ezért az intézménynek megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását.

A gyermeket a tanórákról több alkalommal kivitték

Az eljárás során tényként volt megállapítható annak rendszeres előfordulása, hogy a gyermeket ki kellett emelni az órai munkából, vagyis ki kellett vinni az osztályteremből. A szülő és az iskola nyilatkozata e tekintetben megegyezett. A felek nyilatkozatai között azonban ellentmondás volt azt illetően, hogy a gyermeket ilyenkor a könyvtárba, a tanáriba, a gazdasági irodába vagy egy másik tanterembe kísérték. A gyermek órai munkából való kiemelésével kapcsolatban ugyanakkor az oktatási intézmény úgy nyilatkozott, hogy ezekben az esetekben az osztálytanító 5-10 percet töltött el a gyermekkel, amely távollétek során kötetlenül beszélgettek. Az iskola ezzel kapcsolatban hivatkozott a vonatkozó szakértői vélemény azon pontjára, amely a kontrollálatlan viselkedés jelentkezése esetén követendő teendőket írta elő a számára.

Az azzal kapcsolatos döntésének a meghozatala során, hogy a gyermeknek a tanórákról való kiemelése, illetve kivitele során sérült-e az egyenlő bánásmód követelménye, a hatóság is a szakértői véleménynek a gyermek kontrollálatlan viselkedése esetére vonatkozó javaslataira támaszkodott. Ezen előírás a következőképpen szólt: „érdemes azonnal megállítani a kontrollálatlan viselkedést, kivenni a helyzetből. Pl.: nyugi sarok, pörgős szék, 5 bukfenc előre, 5 hátra…, rövid ideig tartson, akkor kapcsolódhasson vissza, mikor úgy érzi, megnyugodott, be tudja tartani a szabályokat”. Mindezek alapján a hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a szakértői véleménynek megfelelően járt el az intézmény akkor, amikor kontrollálatlan viselkedés esetén a gyermeket az adott helyzetből kiemelte, azaz a tanóráról őt az osztálytanító kikísérte. A szakértői véleményben megfogalmazott, fent hivatkozott javaslatoknak ugyanakkor az iskola nem tett eleget akkor, amikor az osztálytanító a gyermeket csupán egy, az osztályteremtől eltérő helyiségbe kísérte és ott beszélgetett vele. A vonatkozó szakvélemény ugyanis konkrét feladatok elvégzését, illetve feltételek biztosítását (például nyugi sarok, 5 bukfenc előre, 5 hátra) írta elő, amelynek az iskola részéről történő végrehajtása, illetve biztosítása a felek nyilatkozatai, illetve a rendelkezésre álló adatok alapján nem volt megállapítható.

Az előzőek alapján a hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az oktatási intézmény a gyermekkel szemben egyéb helyzete (beilleszkedési és magatartási zavara) miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy azokban az esetekben, amikor az osztálytermi munkából való kiemelése szükségessé vált, nem biztosította a számára azokat a feltételeket, amelyeket a szakértői vélemény az ilyen helyzetekre előírt. A hatóság ezért az intézménynek megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását.

A hatóság az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt alkalmazott fenti szankciók megállapítása során figyelembe vette, hogy a kiskorú 2017. szeptember 20-tól ténylegesen nem járt be az iskolába, a bepanaszolt intézménnyel fennálló tanulói jogviszonya pedig 2017. november 9-én megszűnt, a gyermek érdekei tehát ezt követően, így abban az időszakban, amelyben a hatóság eljárása folyamatban volt, nem voltak veszélyeztetve. A jövőbeni hasonló esetek megakadályozása érdekében ugyanakkor a hatóság elengedhetetlenül szükségesnek tartotta a jövőbeni jogsértő magatartástól való eltiltást (Ebktv. 17/A. § (1) bekezdés b) pont). Mivel - a rendelkezésre álló adatok alapján – az iskola a tanulói jogviszony fennállása alatt több esetben is kísérletet tett az intézmény és a szülők konfliktusos helyzetének a rendezésére, valamint a kérelmet annak nagyobb részében el kellett utasítani, a hatóság elegendőnek tartotta a fenti szankció alkalmazását.

A gyermek számára a szakértői vélemény által előírt fejlesztő foglalkoztatás biztosítása

A szülő sérelmezte azt is, hogy a kiskorú nem kapta meg a neki járó fejlesztést „csak heti 1 alkalmat”. Az iskola ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy a gyermek a 2016/2017-es tanévben heti 2 óra fejlesztést kapott keddi és szerdai napokon – heti 1 alkalommal különóra keretében, 1 alkalommal pedig osztálykeretben. A szülő az eljárás során vitatta, hogy a tanóra keretében történő fejlesztés megvalósult és fenntartotta azon álláspontját, miszerint a másik fejlesztés az iskola gyógypedagógusának otthonában történt térítési díj ellenében. A gyermek számára biztosított fejlesztő foglalkoztatással kapcsolatban a felek nyilatkozatán túl írásos bizonyítékként az oktatási intézmény által becsatolt munkanapló állt rendelkezésre, amely alapján azt lehetett megállapítani, hogy 2016. október 3-tól 2017. május 29-ig a gyermek esetében hetente 2 alkalommal került sor fejlesztő foglalkozásra. A felek között fennálló azon ellentmondás, hogy az iskola gyógypedagógusa végül térítési díj ellenében fejlesztette-e otthonában a kérelmezőt, nem volt feloldható, mivel ennek alátámasztására, illetve cáfolatára egyik fél sem csatolt be semmilyen írásos dokumentumot.

Fenti megállapítását, vagyis, hogy a kiskorú kérelmező - a becsatolt munkanapló tanúsága szerint - a 2016. október 3-tól 2017. május 29-ig tartó időszakban heti 2 óra fejlesztést kapott, a hatóságnak össze kellett vetnie a gyermekre szakértői véleményben foglaltakkal. A szakvéleménnyel kapcsolatban azonban az volt megállapítható, hogy az a fejlesztő foglalkoztatás vonatkozásában csupán a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nktv.) 47. § (8) bekezdésére hivatkozott, kötelezően biztosítandó heti óraszámot azonban nem írt elő. Azt pedig, hogy heti 1 óra fejlesztést – különóra keretében – a kiskorú kérelmező részére az intézmény biztosított, a szülő sem vitatta. A gyermek számára a 2017/2018-as tanévben biztosítandó fejlesztő foglalkoztatással kapcsolatban pedig a hatóság végül elfogadta az iskola érvelését. Mivel a gyermek 2017. szeptember 20-tól beteg volt, vagyis nem járt iskolába, 2017. november 9-én pedig a tanulói jogviszonya megszűnt, az iskola már nem tudta megkezdeni vele az új, 2017. július 1-jén kelt szakértői vélemény által előírt fejlesztő pedagógiai munkát. Mindezek alapján a hatóság nem tartotta megállapíthatónak, hogy a gyermek nem kapta meg a 2016/2017-es tanévben, illetve tanulói jogviszonyának a fennállása alatt a 2017/2018-as tanévben hatályos szakértői vélemény által a számára előírt fejlesztést, ezért a kérelmet ebben a részében elutasította.

Egyéb sérelmek

A szülő az eljárás során tett nyilatkozataiban részletesen kifejtette azon sérelmét, hogy a bepanaszolt intézmény „folyamatosan kereste a lehetőségét annak, hogy a gyermeket az iskolából kitegyék” és a részéről többször is elhangzott utalás arra, hogy a kérelmezőnek más oktatási intézményben kellene folytatnia a tanulmányait. A kérelem e részét illetően a hatóság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mindaddig, amíg nem következett be konkrét, megvalósult hátrány, vagyis nem következett be az, hogy az intézmény a gyermeknek az iskolával fennálló jogviszonyát konkrétan megszüntette volna, a panasz idő előttinek minősült. Tárgyi ügyben továbbá azért nem következett be hátrány, mert a szülő maga döntött úgy, hogy 2017. november 10-től más oktatási intézménybe íratja a gyermekét, aki ott folytatja majd a tanulmányait. Ezen túl sem volt semmilyen konkrét intézkedés azonosítható az iskola részéről, amely a gyermeknek az intézményből való eltávolítását célozta volna, a rendelkezésre álló adatok alapján a hatóság e lehetőségnek a szülőkkel folyó konzultációk alkalmával történő felmerülését nem értékelte ilyennek. Ezen túl már az eseményeknek a szülő által adott kronologikus leírásából is kitűnt, hogy az iskola több alkalommal tett kísérletet arra, hogy a gyermek szüleivel négyszemközt vagy nagyobb közösségben, több szülő bevonásával rendezze a felek között kialakult konfliktusos helyzetet. Mindezek alapján a kérelemnek azon részét, hogy az intézmény „folyamatosan kereste a lehetőségét annak, hogy a gyermeket az iskolából kitegyék”, a kérelmező oldalán fennálló hátrány hiányában a hatóság elutasította.

A szülő az eljárás során tett nyilatkozataiban kifejezte azon álláspontját, miszerint az intézmény az ő és a férje viselkedése, magánélete, illetve annak válsága miatt különböztette meg hátrányosan a gyermeket. E körben hivatkozott például arra, hogy a 2017. március 27-én az osztálytanító és a szülő közötti megbeszélés során az osztálytanító részéről olyan kijelentés hangzott el, hogy „az minta egy gyereknek, hogy apukának van egy fekete BMW-je és egy csomó számítógépe”. Ezzel összefüggésben a szülő sérelmezte azt is, hogy az iskola családterápián való részvételre ösztönözte őt és a férjét. Mindezzel pedig - álláspontja szerint - az intézmény az elfogadható határt túllépve avatkozott be a magánéletükbe, megsértve ezzel a magánélethez való jogukat is. Előzőekkel kapcsolatban a hatóság az eljárást lezáró döntésében mindenekelőtt arra utalt, hogy az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület 288/2/2010. (IV.9.) TT sz. állásfoglalása értelmében az a „viselkedés”, hogy egy adott személynek BMW-je, illetve több számítógépe van, nem minősül olyan védett tulajdonságnak, amellyel összefüggésben az egyenlő bánásmód követelményének a sérelme vizsgálható lenne. A hatóság álláspontja szerint továbbá – a hivatkozott TT állásfoglalás – logikáját követve szűkítő értelmezést kell alkalmazni azzal kapcsolatban is, hogy a magánélet, ami ez esetben azt jelenti, hogy a szülők válófélben vannak, tekinthető-e egyéb helyzetnek vagy az Ebktv. 8. § k) pontja szerinti családi állapotnak. A hatóság álláspontja szerint a szülők megromlott házassága és egy családban a válás lehetőségének a felmerülése szintén nem tekinthető olyan védett tulajdonságnak, amellyel kapcsolatban lefolytatható a diszkrimináció megvalósulásával kapcsolatos vizsgálat. E körben továbbá figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a Waldorf pedagógia sajátosságai közé tartozik, hogy a nem a Waldorf módszert követő oktatási intézményekhez képest nagyobb hangsúlyt fektet a szülők és a család bevonására az iskola életébe és ezáltal maga az iskola is jobban belevonja magát a család életébe. Ezzel minden szülő szembesül, aki a Waldorf pedagógia elvei szerint működő oktatási intézménybe íratja a gyermekét és a beíratással együtt ezt is vállalja. A bepanaszolt intézménnyel való tanulói jogviszony létesítése pedig tárgyi ügyben is a szülők önkéntes döntésén, vállalásán alapult. Mindezek alapján a kérelmet a szülők magánéletére mint védett tulajdonságra való hivatkozással kapcsolatos részében, valamint a tekintetben is elutasította, hogy az intézmény a szülőknél a családterápián való részvételt szorgalmazta.

A szülő a panaszában sérelmezte azt is, hogy a 2017/2018-as tanév évnyitója előtt a gyermek egyik osztálytársának az édesapja átadott neki egy 11 szülő által írt levelet arról, hogy a szülő vigye el másik iskolába a gyermeket, amely levelet egyébként korábban e-mailben is megkapott. A szülő ezzel kapcsolatban előadta, hogy ennek a levélnek az elkészítésében az osztálytanítónak „kulcsszerepe” volt. Ezzel összefüggésben a hatóság a határozatában arra utalt, hogy a szülők efféle akciója (egy levél megírása és átadása egy másik szülőnek) nem tekinthető olyan eseménynek vagy történésnek, amelynek a megvalósulása az oktatási intézménynek betudható lenne. Így a hatóság álláspontja szerint a szóban forgó levélnek a 11 szülő által történő megírása és a szülőnek történő átadása tárgyi ügyben sem volt az iskola intézkedésének minősíthető, ezzel kapcsolatban az iskola felelőssége nem volt megállapítható, ezért a hatóság a kérelmet e részében is elutasította.

A szülő sérelmezte azt is, hogy az iskola jelzéssel élt a Családtámogatási Szolgálat Család- és Gyermekjóléti Központja felé. A hatóság ezzel kapcsolatban rámutatott arra, hogy a gyermekvédelmi jelzőrendszer valamelyik szereplője felé tett bejelentés megtételét, illetve az ahhoz csatolt esetleírásban foglaltakat semmiképpen sem lehet a kiskorút ért hátránynak tekinteni. Az oktatási intézmény ugyanis köteles működésbe hozni a jelzőrendszert abban az esetben, ha úgy ítéli meg, hogy az általa oktatott vagy nevelt gyermek jogai, illetve érdekei sérültek vagy veszélyeztetettek. Ez utóbbi független attól is, hogy később a bejelentésben foglaltak alapján történik-e valamilyen gyermekvédelmi intézkedés vagy annak megtételét a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező állami szerv végül nem tekinti indokoltnak. Komoly aggályokat vetne fel tehát, ha a hatóság annak az oktatási intézménynek a fenti intézkedését, amellyel a kiskorú tanulói jogviszonyban állt, a gyermeket ért hátrányként értékelné. A hatóság ezért a kérelmet - a kérelmező oldalán fennálló hátrány hiányában - ebben a részében is elutasította.

Előzőeken túl a szülő sérelmezte a gyermek bizonyítványában az angol tantárgyra adott szöveges értékelésben foglaltakat is. A hatóság a határozatában ezzel kapcsolatban azt a következetesen képviselt álláspontját hangsúlyozta, hogy egy adott tanulóról alkotott pedagógiai szakmai vélemény nem lehet alkalmas hátrányos megkülönböztetés, így például az Ebktv. 10. § (1) bekezdése szerinti zaklatás törvényi tényállásának a megvalósítására, még akkor sem, ha az szükségszerűen tartalmaz olyan negatív megállapításokat, amelyek az adott személyt, szülőt bántóan érintik. Fentiek alapján a hatóság a kérelmet az angol tantárgyra adott szöveges értékelést sérelmező részében is elutasította.

(2018. áprilisi döntés)