EBH/32/2018

Év
2018
Védett tulajdonság:
Nemi identitás
Szexuális irányultság
Diszkrimináció területe
Szolgáltatás
Diszkrimináció típusa
Közvetlen hátrányos megkülönböztetés
Befejezésmód
Jogsértést megállapító döntés


A kérelmező leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) civilszervezetek ernyőszervezete, amely országos emberi jogi kampány keretében az LMBTQI-emberek láthatóságáért és társadalmi befogadásáért valósított meg projektet. A projekt egyik eleme egy előadássorozat volt, amelyen egyetemi tanszékekkel, szervezeti egységekkel együttműködésben szerveztek az LMBTQI emberekkel kapcsolatos előadásokat, kerekasztal-beszélgetéseket. A szervezés során egy nagy múltú egyetemen oktatója tájékoztatta szervezőtársait, hogy a karon tiltakozás körvonalazódik a tervezett eseménnyel kapcsolatban. Néhány nappal később az egyetem rektora egy általa összehívott egyeztetésen bejelentette, hogy nem járul hozzá a rendezvény megtartásához. Fentiekre tekintettel a kérelmező szexuális irányultsággal illetve nemi identitással összefüggő közvetlen hátrányos megkülönböztetés, valamint az erre adott utasítás miatt kérte a hatóság eljárását.

A hatóság eljárás alá vonta az egyetemet, valamint egy, az egyetem területén kívül rendezvény központot működtető Nonprofit Kft-t, amelynek a rendezvény központ vonatkozásában az egyetemmel üzemeltetési szerződése van. 

Az egyetem az eljárás során arra hivatkozott, hogy a rendezvényt az eljárási szabályok megsértése miatt nem engedélyezték, nem pedig a szervezet által képviselt személyek, illetve a rendezvény tartalma miatt. Hivatkozott arra is, hogy a rendezvényt a kérelmező, mint külsős szervezte, így az nem minősül belső rendezvénynek még akkor sem, ha társszervezőként az egyetem által alapított szervezet is részt vett benne, és mint ilyen más eljárási szabályok vonatkoznak rá. A Nonprofit Kft. képviselője arra hivatkozott, hogy a rendezvényt a kérelmező kezdeményezése és a rendezvény időpontja közötti idő rövidsége miatt nem volt lehetőség megrendezni. A rövid időtartam nem tette lehetővé a normál eljárásrend betartását. Az egyetem a szűkös határidő miatt nem tudta írásban megerősíteni a rendezvény megtartására vonatkozó engedélyét, amely minden esetben szükséges.

A hatóság a tényeket alapul véve megállapította, hogy a kérelem az egyetem vonatkozásában az alábbiak szerint alapos: 

  • Megállapítható volt, hogy az egyetem miután a rendezvényt külsősnek minősítette, nem ajánlotta fel, hogy az eljárásrend betartása mellett az eseményt a kérelmező megrendezheti. A hatóság nem fogadta el az egyetem azon hivatkozását, hogy a rendezvényre vonatkozó kérelem olyan későn jutott el az illetékesekhez engedélyezésre, hogy a szabályszerű eljárást nem lehetett lefolytatni. Amennyiben kizárólag eljárási problémák voltak a rendezvénnyel, akkor a külsős szervezőkre vonatkozó szabályos engedélyezési eljárás lefolytatása után a rendezvényt néhány nappal később le lehetett volna bonyolítani. Ezt azonban nem ajánlották fel, helyette az ügyet a rektor elé vitték.
  • A rendezvény tartalmi elutasításának tényét erősítette továbbá az is, hogy nem csak az egyetemen, hanem az egyetemmel szerződő Kft. üzemeltetésében működő területen sem valósulhatott meg a rendezvény.
  • A rendezvény tartalmi elutasításának vonatkozásában a hatóság figyelembe vette a rektori megbeszélésen elhangzottakkal kapcsolatos tanúvallomásokat. Két tanú nem emlékezett pontosan a rektor kijelentéseire. A társszervező szervezet vezetőségi tagja szintén jelen volt a rektori megbeszélésen és a tanúvallomásában elmondta; a rektor kijelentette, hogy a rendezvény tartalmilag nem az egyetemre való, továbbá aggodalmát fejezte ki az egyetemre járó diákok szüleinek véleménye miatt. A rektor nem adott engedélyt a rendezvény megszervezésére a főépületben, amelyhez a dékán hozzátette, hogy nem adnak engedélyt a rendezvényre az egyetem teljes területén.
  • A hatóság, a döntésénél a társszervező szervezet vezetőségi tagjának tanúvallomását azért vette súlyozottan figyelembe, mivel a másik két tanú a rektor kijelentéseire nem emlékezett, azonban a vezetőségi tag által elmondottakat egyikük sem cáfolta. A tanú vallomásának értékelésekor a hatóság figyelembe vette azt is, hogy a tanú egyben az egyetem egyik intézetének vezetője is, aki az eljárás alatt az egyetemmel jogviszonyban állt, így nem fűződhetett érdeke a megbeszélésen elhangzottakat kedvezőtlenebb színben feltüntetni annál, mint ahogyan történtek.

A hatóság a tényeket alapul véve megállapította, hogy a kérelem a Kft. vonatkozásában az alábbiak szerint alapos:

  • A Kft. ügyvezetője érdemi nyilatkozatában elismerte, hogy a rendezvényre azért nem kerülhetett sor, mert az egyetem azt nem engedélyezte, az egyetem engedélye pedig minden esetben szükséges. Ennek ellentmondott, hogy a kérelmező helyi szervezője és a Kft. közötti tárgyalások során nem utaltak arra, hogy valamennyi rendezvényt engedélyezni kell, sőt a Kft. az esemény lemondásakor sem arra hivatkozott, hogy az egyetemnek általános engedélyezési joga volna valamennyi rendezvény esetében. A Kft. alkalmazásában álló operatív vezető a tárgyaláson tanúként úgy nyilatkozott, nem tudott róla, hogy a fenti eljárásrend lenne érvényben. A tárgyaláson az ellentmondásos nyilatkozatok fényében a Kft. ügyvezetője az engedélyeztetéssel kapcsolatban tett korábbi nyilatkozatát visszavonta. Előadta, hogy általában nem kell engedélyeztetni a rendezvényeket és kizárólag akkor van erre szükség, ha az egyetem jelzi informálisan, hogy jogi problémája van a bérlővel.
  • A Kft. operatív vezetője nem emlékezett arra a kijelentésére, hogy a rendezvény „a társadalmi normáktól eltérő”, és ezért nem tarthatják azt meg. Ezzel szemben a rendezvény helyi szervezője tanúként úgy nyilatkozott, vele közölte az operatív vezető telefonon, hogy Kft. által működtetett rendezvény helyszín az egyetem része, továbbá a „társadalmi normáktól eltérő” rendezvény szervezése esetén engedélyre van szükség az egyetemtől.
  • A rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható volt, hogy a Kft-t, mint üzemeltetőt az egyetem – üzemeltetésbe adóként – utasította, hogy a rendezvényt nem tarthatják meg. A hatóság álláspontja szerint a Kft. nem tett meg mindent annak tisztázása érdekében, hogy a kérelmezők az egyetem mely eljárási szabályát sértették meg a szervezés során.

A hatóság az egyetem védekezését nem fogadta el, mivel nem bizonyította, hogy az általa létrehozott szervezet által társszervezésben megvalósítani kívánt rendezvény milyen okok miatt minősült külsős rendezvénynek. Ennek bizonyítása annak megállapítása érdekében lett volna fontos, hogy az egyetem joggal hivatkozott-e a rendezvény engedélyezésének megtiltásakor a kérelmező eljárásrendi szabálysértésére akkor, amikor külsősként a belsős rendezvényekre vonatkozó eljárásrendet követte. A rektori megbeszélésről előadott tanúvallomás és a rendelkezésre álló adatok (a rendezvényt a Kft. által működtetett területen sem engedték megtartani, nem ajánlották fel az eljárásrend betartása mellett a rendezvény megszervezését későbbi időpontban) alapján a hatóság arra a meggyőződésre jutott, hogy a rendezvényt annak tartalma miatt nem engedték megtartani az egyetem területén. Ennek ellenkezőjét az egyetem nem bizonyította, sőt a rektori megbeszélésen elhangzottakat – habár azt túlzónak és egyoldalúnak minősítette – csak abban a részében tagadta, hogy a rektor nem tett a homoszexualitás gyógyszeres kezelésére vonatkozó kijelentést.

A hatóság a Kft-vel szemben hozott döntésében figyelembe vette az üzemeltetési szerződés alapján az egyetem felé fennálló kötelezettségeit, ugyanakkor az eljárás során a többször egymásnak ellentmondó nyilatkozatokkal akadályozták a tényállás teljeskörű tisztázását (milyen esetekben van engedélyeztetési kötelezettség a rendezvények tekintetében; kitől kaptak utasítást, hogy nem lehet megtartani a kérelmező által szervezett rendezvényt).

A hatóság az eljárás alá vontaknak megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását. Az egyetemmel szemben 100.000,- Ft bírságot szabott ki, továbbá elrendelte jogsértést megállapító jogerős határozatának nyilvános közzétételét 60 napra – a jogsértő nyilvános adatainak kivételével személyazonosításra alkalmatlan módon – az egyetem https://unideb.hu/ hivatalos honlapján, közvetlenül a nyitólapról elérhető módon, és a hatóság www.egyenlobanasmod.hu honlapján.

Az egyetem a határozattal szemben közigazgatási pert kezdeményezett. A Fővárosi Törvényszék, mint elsőfokú bíróság ítéletével az egyetem keresetét elutasította.
A 2018. februári döntés jogerős.