EBH/319/2018

Év
2018
Védett tulajdonság:
Nemzetiséghez tartozás
Diszkrimináció területe
Szolgáltatás
Diszkrimináció típusa
Közvetlen hátrányos megkülönböztetés
Befejezésmód
Jogsértést megállapító döntés

 

A roma származású, egyetemi hallgató kérelmező azzal a panasszal fordult a hatósághoz, hogy egy barátjával – aki szintén roma származású, valamint egyetemista – egy egyetemi városrész egyik szórakozóhelyének a nyilvános rendezvényére szerettek volna bemenni, azonban a biztonsági őrök megtagadták a belépésüket arra hivatkozva, hogy „nem tudtok most bemenni”. A kérelmező hivatkozott arra, hogy érvényes egyetemi diákigazolvánnyal rendelkeztek, melyet felmutattak a biztonsági szolgálatot teljesítő személyzetnek, azonban ennek ellenére sem engedték be őket és világos indokát sem adták elutasító intézkedésüknek.

A kérelmező álláspontja szerint roma származásuk miatt tagadták meg a belépésüket, mivel a két biztonsági őr az utánuk következő vendégeket már tovább engedték a pénztárhoz. Beszámolt arról, hogy a biztonságiak fellépése olyannyira határozott volt, hogy nem mert sem visszaszólni, sem a vásárolók könyvét kérni, vagy fotót készíteni a helyszínen.

A kérelem alapján a hatóság eljárást indított. Mivel az eljárás alá vont gazdasági társaság nem tett nyilatkozatot, így a kérelmező által előadottakat nem tudta megcáfolni, illetve a fent hivatkozott védett tulajdonságon alapuló megkülönböztetésnek nem tudta az indokát adni azzal összefüggésben, hogy a biztonsági őrök intézkedésének a tárgyilagos mérleges szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, észszerű indoka volt-e.

A hatóság megvizsgálta a szórakozóhely weboldalon található házirendet, amelyben az eljárás alá vont részletesen kifejti azokat az eseteket, amikor a belépést megtagadhatják. Ilyen pl. ha valaki ittas állapotban, illetve nem megfelelő öltözékben jelenik meg, valamint ha életkorát valamilyen érvényes igazolvánnyal nem tudja igazolni, továbbá amennyiben korábban a szórakozóhelyről kitiltották stb. A házirend 9. pontja külön leszögezi, hogy „ha a szórakozóhely befogadó képessége korlátozott, ezért a törzsvendégek és az egyetemista diákigazolvánnyal rendelkezők a beléptetésnél előnyt élvezhetnek, amikor a ház befogadó képességének maximuma felé közelít”.

A hatóság az eljárás alá vont terhére értékelte azt a körülményt, mely szerint annak ellenére, hogy tudott az eljárásról, mégsem tett erőfeszítést arra vonatkozóan, hogy bizonyítsa azt, miszerint a kérelmező által előadott körülmények nem álltak fenn, vagy az egyenlő bánásmód követelményét vele szemben megtartotta. Az eljárás alá vont az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 63-64. §-a szerinti ügyfél jogokkal nem élt, érdemi védekezést nem terjesztett elő, ezáltal megfosztotta magát attól, hogy a kérelmező által tett előadást cáfolja az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 19. § (2) bekezdése szerint, kimentésre tehát nem került sor.

Megjegyzi a hatóság, hogy az eljárás alá vont számos indokkal kimenthette volna magát, ezzel szemben nem nyilatkozott. Ugyanakkor a házirend rögzíti, hogy az egyetemista diákigazolvánnyal rendelkezők a beléptetésnél előnyt élvezhetnek, amikor a szórakozóhely befogadóképessége a maximuma felé közelít. A hatóság álláspontja szerint ezen körülmény is azt támasztja alá, hogy a kérelmező roma származása játszott közre a beléptetés megtagadásánál, ugyanis az egyetemi diákigazolványával előnyt kellett volna élveznie, hogy a bejáratnál gördülékenyen beengedjék.

A fentiekre tekintettel a hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont a kérelmező roma nemzetiséghez való tartozásával összefüggésben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amely közvetlen hátrányos megkülönböztetés formájában valósult meg, ugyanis megállapítható, hogy a kérelmező roma származása szerepet játszott abban, hogy nem engedték be az eljárás alá vont által üzemeltett szórakozóhelyre.

A jogkövetkezmények megállapítása során a hatóság tekintettel volt az eset összes körülményére, valamint mérlegelte az egyéni szempontokat is.  A hatóság álláspontja szerint a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltása mellett a határozat nyilvánosságra hozatalának elrendelése kellő visszatartó erőt jelent a jövőbeni hasonló jogsértések elkövetésétől. Mivel az eljárás során az eljárás alá vont céggel történő kapcsolatfelvétel a hatóság számos próbálkozása ellenére sem volt lehetséges, a hatóság a határozat nyilvánosságra hozatalának elrendelését látta leginkább alkalmasnak arra, hogy a bepanaszolt a határozatban foglaltakról biztosan tudomást szerezzen.

(2018. július 24-i végleges döntés)