EBH/180/2018

Év
2018
Védett tulajdonság:
Anyaság (terhesség), apaság
Diszkrimináció területe
Foglalkoztatás
Diszkrimináció típusa
Közvetlen hátrányos megkülönböztetés
Befejezésmód
Jogsértést megállapító döntés

 

A kérelmező azért fordult a hatósághoz, mert a munkáltató néhány nappal a terhessége bejelentését követően, a közvetlen főnöke által megadott szabadsága alatt azonnali hatályú felmondással megszüntette a határozatlan idejű munkaviszonyát. A munkáltató a munkaviszony megszüntetését azzal indokolta, hogy a kérelmező úgy ment el szabadságra, hogy azt az ügyvezető nem hagyta jóvá. Emiatt a kérelmező igazolatlanul volt távol, és a munkáltatónak megrendült a bizalma benne. A kérelmező azonban arról nyilatkozott, hogy a korábbiakban a gyakorlatban nem kellett az ügyvezetővel engedélyeztetni a szabadságot, hanem azt a közvetlen főnökével, az üzletvezetővel beszélte meg.

A hatóság a kérelem alapján eljárást indított a munkáltatóval szemben, aki előadta, hogy a munkáltatói jogkör és az utasítási jog gyakorlója valamennyi alkalmazott felett az ügyvezető, és a munkáltatói jogkör gyakorlója kizárólagosan jogosult a szabadság kiadása körében a döntéshozatalra. Elmondta, hogy a kérelmező 2017. július 26. napján anélkül, hogy távolmaradási szándékáról, annak okáról a munkáltatót bármilyen formában értesítette volna, a munkavégzésének helyén munkavégzés céljából nem jelent meg. Ezt követően a kérelmező a soron következő munkanapján, 2017. július 27-én ugyancsak nem jelent meg a munkavégzésének helyén. Majd a kérelmező egy szöveges üzenetben (sms-ben) tájékoztatta a közvetlen felettesét, arról, hogy a tárgybéli és az azt követő héten szabadságon lesz, és ezen időszak alatt nem kíván munkavégzés céljából a munkáltató rendelkezésére állni. A munkáltató megítélése szerint a kérelmező a fenti magatartásával a munkaviszonyából eredő főkötelezettségét, a munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettségét jelentős mértékben megszegte, ezért a munkáltató bizalma a kérelmezőben helyrehozhatatlanul megrendült. A munkáltató elismerte, hogy a kérelmező az azonnali hatályú felmondás előtt közölte a közvetlen felettesével a várandósságát. Az üzletvezető kérte a kérelmezőtől, hogy a terhességéről szóló orvosi igazolást mutassa be a munkáltatói jogkör gyakorlója részére. A kérelmező azonban ezt megtagadta. A munkáltató nyilatkozott arról is, hogy a kérelmező munkaviszonyát nem a várandóssága miatt szüntette meg.

Az eljárás során a kérelmező sms üzenetekkel bizonyította, hogy 2017. július 26-án és 27-én erős rosszullét miatt kérte az üzletvezetőtől, hogy szabadságon lehessen, amit az üzletvezető jóvá is hagyott. A kérelmező a július 27-i üzenetben arra kérte az üzletvezetőt, hogy a július 27-28. napokon szabadságon lehessen, ekkor utalt arra is, hogy a következő hétre (július 31. – augusztus 4.) már jóval korábban (márciusban) megbeszélt és jóváhagyott szabadsága van kiírva. Ezt a kérését az üzletvezető szintén jóváhagyta. A kérelmező elmondta még, hogy a szabadságigényét és a keresőképtelenségét korábban is az üzletvezetőnek jelezte, és azt mindig az üzletvezető engedélyezte. Előadta azt is, hogy 2017. július 24. napján a – korábban telefonon bejelentett – várandósságát igazoló ambuláns lapot bemutatta az üzletvezetőnek. A kérelmező beszámolt még arról, hogy a 2017. júliusi bérpapírján nem szerepel igazolatlan távollét, a munkáltató az egy hetes keresőképtelensége (táppénz) időszakát kivéve minden napra számított munkabért.

A hatóság a fentiek alapján megállapította, hogy a munkáltató vezetői a kérelmező munkaviszonyának azonnali hatályú felmondással való megszüntetése előtt tudomással bírtak a kérelmező várandósságáról. Azt vitatták csak, hogy a kérelmező bemutatta-e a terhessége megállapításáról szóló ambuláns lapot, illetve engedte-e annak a fénymásolását. A hatóság ezzel kapcsolatban életszerűtlennek tartotta, hogy a kérelmező nem mutatta volna meg a korábban szóban már bejelentett terhességének megállapításáról szóló orvosi iratot a munkáltatónak, illetve nem engedte volna annak fénymásolását. Az Ebktv. 8. § l) pontja szerint ugyanakkor a közvetlen hátrányos megkülönböztetés megállapításához nem szükséges az, hogy a terhesség orvosi iratokkal bizonyított legyen, elég, ha azt a munkavállaló szóban közli a közvetlen felettesével, és ezért részesítik kedvezőtlenebb bánásmódban.

A hatóság a csatolt bizonyítékok alapján azt is megállapította, hogy az azonnali hatályú felmondásban foglaltakkal szemben a kérelmező 2017. júliusi bérpapírja azt támasztja alá, hogy a kérelmező 2017. július 26-27. napjain nem volt igazolatlanul távol. A munkáltató ugyanis a kérelmezőnek a keresőképtelenség (táppénz) időszakát (július 17-21.) kivéve minden napra számított munkabért. A munkáltató tehát a távollétek igazolatlan voltát az eljárás során semmilyen módon nem támasztotta alá. Az eljárás során kiderült az is, hogy a munkáltató 2017-ben a kérelmezőn kívül nem szüntette meg más munkavállalónak a munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással. Az ügyvezető a tárgyaláson azt is elismerte, hogy nem a 2017. július 26-27. napi távolléten múlott a kérelmező munkaviszonyának azonnali hatályú felmondással való megszüntetése. E kijelentésével az ügyvezető azt ismerte el, hogy a munkaviszonyt megszüntető jognyilatkozat nem valós indokon alapul. A fentiek alapján a hatóság álláspontja szerint a munkáltató nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a kérelmező távolmaradását igazolatlannak tekintette volna, és azt olyan súlyú kötelezettségszegésként értékelte, hogy az valós alapot szolgáltatott volna a kérelmező munkaviszonyának azonnali hatályú felmondásához.

A fentiek alapján a hatóság megállapította, hogy a munkáltató az Ebktv. 19. § (2) bekezdése alapján nem tudta azt igazolni és bizonyítani, hogy megtartotta a kérelmezővel szemben az egyenlő bánásmód követelményét, illetőleg, hogy nem volt oksági kapcsolat a kérelmező anyasága (terhessége) és a munkáltató intézkedése (a munkaviszony azonnali hatályú felmondással való megszüntetése) között. Mindezek alapján a hatóság arra az álláspontra jutott, hogy a munkáltató megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy azonnali hatályú felmondással megszüntette a kérelmező munkaviszonyát a várandóssága bejelentését követően. A kérelmezőt ezért az anyasága (terhessége) miatt közvetlen hátrányos megkülönböztetés érte, kedvezőtlenebb bánásmódban részesült, mint a vele összehasonlítható helyzetben lévő más, ilyen védett tulajdonsággal nem rendelkező személyek. Előzőek okán a hatóság a munkáltatónak megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását, elrendelte a jogerős határozat nyilvánosságra hozatalát és egymillió forint bírságot szabott ki.

A határozat még nem jogerős, a Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét elutasította, azt azonban a munkáltató fellebbezéssel megtámadta.