Amikor a tanú meghallgatásának mellőzése nem jogsértő

A Kúria a 2015. február 25-én kihirdetett ítéletében elutasította annak a kérelmezőnek a keresetét, amelyet az Egyenlő Bánásmód Hatóság határozatával szemben nyújtott be. Egyidejűleg hatályon kívül helyezte a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét, amely helyt adott a kérelmező keresetének.

Kérelmező azért kezdeményezte a hatóság eljárását, mert az önkormányzat, amely foglalkoztatta, megsértette vele szemben az egyenlő bánásmód követelményét. Álláspontja szerint roma nemzetiséghez tartozásával és életkorával összefüggésben munkáltatója 2011 szeptemberétől a munkakörét folyamatosan változtatta, a munkaidejét csökkentette, határozott idejű szerződéssel foglalkoztatta, majd 2012. július 31-ét követően nem foglalkoztatta tovább. Kérelmező a munkáltatói jogkört gyakorló polgármester magatartását is sérelmezte, mert rá nézve roma származásával összefüggésben sértő kijelentéseket tett.

A hatóság a hátrányos megkülönböztetés megvalósulását kérelmező életkorára és roma nemzetiséghez tartozására tekintettel vizsgálta. Kérelmező és az eljárás alá vont önkormányzat képviseletében eljáró polgármester nyilatkozatait, valamint a rendelkezésre álló dokumentumokat értékelve megállapította, hogy az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv) 8. § e) és o) pontjába ütköző hátrányos megkülönböztetés nem valósult meg. A hatóság eljárásban feltárta azt is, hogy a kérelmező és a polgármester közötti viszony 2011 szeptemberétől megromlott, azonban a kérelmező által hátrányként említett sérelmek még a valószínűsítés szintjén sem voltak összefüggésbe hozhatók a megjelölt védett tulajdonságokkal. A hatóság vizsgálta a zaklatás és a jogellenes elkülönítés megvalósulását is, azonban e körben sem állapított meg a munkáltató önkormányzat sérelmezett intézkedéseiben jogsértést. A hatóság a kérelmező által indítványozott tanú személyes meghallgatását mellőzte, mert attól érdemi információszerzés várható nem volt. A hatóság mindezek alapján a kérelmező kérelmét határozatával elutasította.

Kérelmező a hatóság határozatának felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bírósághoz. Sérelmezte, hogy a hatóság az általa indítványozott tanút nem hallgatta meg, holott személyesen tanúja volt a vele történteknek. Sérelmezte azt is, hogy a hatóság nem kérte be a képviselő-testület üléseiről készült anyagokat. A bíróság meghallgatta a kérelmező által indítványozott tanút, valamint meghallgatta a hivatkozott hangfelvételt is. A bíróság a bizonyítás lefolytatását követően, de a bizonyítékok mérlegelését mellőzve megállapította, hogy a hatóság kérelmező többszöri tanúmeghallgatási kérelmének nem tett eleget és a határozatában az indítvány elutasítását sem indokolta. A bíróság mindezt olyan súlyos eljárási szabálysértésként értékelte, amely az ügy érdemére kihatott, ezért ítéletével a hatóság határozatát hatályon kívül helyezte, és a hatóságot új eljárás lefolytatására kötelezte. A bíróság az új eljárásra előírta a perben meghallgatott tanú vallomásának figyelembevételét, illetve szükség esetén a tanú újabb meghallgatását és annak értékelését a megismételt döntéshozatalban. Megfontolásra ajánlotta továbbá, hogy a hatóság a polgármesterrel szemben is indítson eljárást.

A jogerős ítélet ellen a hatóság felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő a Kúriánál, mert a bíróság a perben a hatóság által mellőzött tanú vallomását nem értékelte az egyéb bizonyítékokkal együtt, hanem pusztán annak a ténynek tulajdonított jelentőséget, hogy a hatóság a tanút nem hallgatta meg. A felülvizsgálati kérelemben a hatóság arra hivatkozott, hogy a bírósági eljárásban nem került sor annak bizonyítására, hogy a tanú meghallgatásának mellőzése miatt a kérelmező az ügy érdemi döntését befolyásoló bizonyítékoktól esett el. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a bíróság olyan hangfelvételt is meghallgatott, amely semmilyen vonatkozásban nem támasztotta alá a kérelmező roma származása és az életkora, valamint az általa hivatkozott sérelmek közötti ok-okozati összefüggést. A hangfelvétel ugyanis a polgármester utasítását tartalmazta a képviselő-testületi ülésen a magnetofon kikapcsolására vonatkozóan, majd hallható volt a készülék kikapcsolása, mindebből azonban nem vonható le következtetés az eljárás lényegére. A hatóság sérelmezte azt is, hogy a jogerős ítélet a polgármester eljárás alá vonását tette számára megfontolás tárgyává, holott kérelmező az önkormányzattal, mint munkáltatóval állt jogviszonyban.

A Kúria a hatóság felülvizsgálati kérelmében foglaltakat megalapozottnak találta. Ítéletében  megállapította, hogy az elsőfokú bíróság pusztán a tanú meghallgatásának elmulasztását anélkül értékelte súlyos eljárási szabálysértésként, hogy vizsgálta és értékelte volna a tanú vallomását mint olyan bizonyítékot, amely a hatóság határozatával kapcsolatosan az ügy érdemére kiható jogsértést bizonyított volna. A Kúria kifejtette, hogy a bírósági eljárásban orvosolható eljárási jogsértés esetén nincs helye a hatóság határozatának a hatályon kívül helyezésének, és új eljárás elrendelésének. A Kúria a tanú vallomását értékelve megállapította, hogy 2008. óta folyamatosan foglalkoztatott kérelmező a polgármesterrel fennálló viszonyának 2011. szeptember körüli megromlásáról nyilatkozott, és azt állította, hogy a képviselő-testületi döntéseket, így a kérelmező foglalkoztatásával összefüggő kérdéseket is a polgármesternek a képviselő-testületre gyakorolt nyomásával hozták meg. A Kúria megállapította, hogy a bíróságon meghallgatott tanú nyilatkozatából nem volt olyan következtetés levonható, hogy a felperest roma nemzetiséghez tartozása vagy életkora miatt hátrányos megkülönböztetés, zaklatás vagy jogellenes elkülönítés érte volna az önkormányzat részéről a foglalkoztatásával összefüggésben. A Kúria álláspontja szerint a kérelmező által indítványozott tanú meghallgatása a hatóság eljárásában nem eredményezett volna kedvező döntést a kérelmező számára, ezért a bizonyítás elmaradása jogsértés megállapítására nem vezethetett, az elsőfokú bíróság tévesen jutott erre a következtetésre. Az elsőfokú bíróság a jogsértést megfelelő jogszabályi indok nélkül állapította meg, ezért az ítélet indokolása is hiányos volt, valamint a bizonyítékokat sem értékelte a döntéshozatalban az elsőfokú bíróság.

A Kúria megállapította, hogy a hatóság a jogsértés elkövetésének hiányát jogszerűen állapította meg a határozatában, és a kérelmet törvényesen utasította el.