Zaklatás elkerülése célhoz kötött igazoltatási gyakorlattal

Senki nem igazoltatható pusztán azért, mert hajléktalan, vagy kedvezőtlen szociális helyzetű, illetve megjelenése alapján annak tűnik. Közérdekű igényérvényesítésre jogosult társadalmi szervezet kezdeményezte a hatóság eljárását. Hajléktalan személyek zaklatásának megállapítását kérte, mert egy rendőr-főkapitányság e csoport tagjait számottevően gyakrabban igazoltatja, mint azokat, akik nem hajléktalanok. Kifogásolta, hogy az igazoltatásokat jellemzően további intézkedés nem követik, célmegjelölésük jogszerűtlen és előfordulnak szociális ellátás (orvosi ellátás, ételosztás) igénybe vétele során is.  

Az eljárásban a közérdekű igényérvényesítő szervezet kezdeményezésére a felek a hatóság előtt egyezséget kötöttek. A megállapodásban a rendőr-főkapitányság vállalta, hogy körlevelet bocsát ki az egyenlő bánásmódhoz fűződő jog érvényesítése érdekében, amelyben felhívja az állomány figyelmét, hogy az igazoltatás szigorúan célhoz kötött intézkedés, azt minden esetben olyan konkrét tényeknek, körülményeknek kell megalapozni, amelyek alapján az eljáró rendőr okkal feltételezheti, hogy a rendőrségről szóló törvényben rögzített cél érdekében arra feltétlenül szükség van. Nem egyeztethető össze az egyenlő bánásmód követelményével az ételosztáskor, illetve egyéb szociális- és egészségügyi szolgáltatások igénybevételekor a hajléktalan vagy más, rossz szociális helyzetű személyekkel szemben foganatosított „általános igazoltatás”sem. Az igazoltatásnak ezekben az esetekben csak nyomatékosan indokolt, konkrét okból van helye.

Az egyezség további fontos vállalásokat tartalmaz többek között a rendőrségi igazoltatásokat rögzítő adatbázis módosításának kezdeményezéséről és olyan kutatásról, amely az igazoltatási gyakorlatot elemzi a gyakoriság és eredményesség szempontjából a hajléktalan és nem hajléktalan populációt érintő intézkedésekben. A felek kérelmére a hatóság az egyezséget 2016. januárban jóváhagyta.

Az egyezségben rögzített további vállalásokról itt olvashat.

 

EBH/17/2016