Szegregátumból az utcára

A nem megfelelően előkészített és végrehajtott telepfelszámolás közvetett hátrányos megkülönböztetést valósíthat meg.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.K.33.048/2015/17. számú ítéletével elutasította annak a helyi önkormányzatnak a keresetét, amelynek az általa irányított település egy meghatározott városrészére vonatkozó telepfelszámolási gyakorlatát vizsgálva a hatóság 2015 júliusában hozott határozatában megállapította, hogy e gyakorlatával az önkormányzat az érintett személyek körülbelül 900 fős, pontosan meg nem határozható csoportját társadalmi származásuk, kedvezőtlen vagyoni helyzetük, valamint roma nemzetiséghez tartozásuk miatt annak a veszélynek tette, illetve teszi ki folyamatosan, hogy hajléktalanná válnak vagy más, a település bel- vagy külterületén található szegregátumba kényszerülnek. A bíróság által felülvizsgálni kért határozatában a hatóság megállapította továbbá, hogy a helyi önkormányzat azzal, hogy a szóban forgó városrészt érintő telepfelszámolást anélkül kezdte meg illetve folytatta, hogy azt megfelelően előkészítette illetve annak következményeit és az ott élőkre gyakorolt hatását megfelelően felmérte volna, (a konkrét telepfelszámolásra vonatkozóan intézkedési tervet nem dolgozott ki illetve hatástanulmányt nem készített), mulasztást követett el, és az érintett személyek csoportjával szemben közvetett hátrányos megkülönböztetést valósított meg.

A Bíróság ítéletében rögzítette, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 4. § b) pontja alapján a hatóság hatáskörrel rendelkezett a helyi önkormányzat telepfelszámolási gyakorlatának vizsgálatára. Az önkormányzat és a szegregátumban élők közötti jogviszonyt ugyanis megalapozta, az a tény, hogy a telepen élők az adott település lakosai, valamint bérleti jogviszonyban álltak az önkormányzattal. A Bíróság ezzel kapcsolatban rögzítette továbbá azt is, hogy a helyi önkormányzatok nem csupán a jog által szabályozott, szerződéssel lefedett jogviszonyokban kötelesek az egyenlő bánásmód követelményét megtartani, hanem minden más eljárás és intézkedés során is. A Bíróság ítéletében kimondta azt is, hogy a hatóság eljárását kezdeményező civil szervezet közérdekű igényérvényesítőként jogosult volt eljárást kezdeményezni és nem osztotta a felperes önkormányzat azon álláspontját, miszerint a hatóság eljárásának megindítására vonatkozó kérelmében e jogosultságát megfelelően nem igazolta, valamint a telepfelszámolással érintett személyek védett tulajdonságát és az őket ért hátrányt, illetve annak fenyegető veszélyét ne valószínűsítette volna.

A határozatban megállapított közvetett hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatban – a diszkrimináció e formájának az Ebktv. 9. §-ában foglalt fogalmai elemeit sorra véve – a Bíróság szintén osztotta a hatóság álláspontját.

Az Ebktv. 8. § e), p) és q) pontjában foglalt védett tulajdonságokkal (nemzetiséghez való tartozás, társadalmi származás, vagyoni helyzet) rendelkező csoporttal kapcsolatban a Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a hatóság helytállóan állapította meg az ún. többes diszkriminációt, hiszen e tulajdonságok, illetve hátrányos helyzetek egymásra is hatnak és összeadódva egyben egymást is erősítik.

A látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezéssel kapcsolatban a Bíróság kimondta, hogy a hatósági eljárás során tett nyilatkozataiban a felperes önkormányzat az alkalmazott intézkedés-sorozat jogi indokát a településrendezésben, és az önkormányzati tulajdonhoz fűződő jogok érvényesítésében jelölte meg, ami a Bíróság álláspontja szerint is látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő rendelkezés. A Bíróság ugyanakkor rámutatott arra, hogy ilyen esetekben az intézkedések jogszerűségét, avagy egyenlő bánásmódba ütközését éppen az fogja eldönteni, hogy a közvetett diszkrimináció harmadik tényállási eleme megvalósult-e, vagyis a rendelkezés a védett tulajdonsággal rendelkezőket lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe hozta-e.

A csoportok lényegesen nagyobb arányban hátrányosabb helyzetbe kerülésével kapcsolatban a Bíróság ítéletében rámutatott arra, hogy a közvetett hátrányos megkülönböztetés vizsgálatakor kifejezetten az intézkedések eredményét, hatását kell elemezni, a mögöttes motiváció a jogszabályi definíció szerint érdektelen, vagyis nem szükséges hogy valamely védett tulajdonsághoz kapcsolódó indok képezze az intézkedés alapját. Pontosan ez utóbbi alapján határolható el egymástól a közvetlen, illetve a közvetett hátrányos megkülönböztetés. A közvetett hátrányos megkülönböztetés további definitív eleme ugyanakkor, hogy a szóban forgó intézkedés alkalmazása ténylegesen sokkal több személyt érint hátrányosan, akik védett tulajdonsággal rendelkeznek, mint olyanokat, akik ilyennel nem bírnak.

Fentiek fényében a Bíróság kimondta, hogy amennyiben valamely intézkedés-sorozat hatása vizsgálandó, úgy abban az esetben nem elfogadható a felperesi önkormányzat tulajdonosi pozíciójára, lakásgazdálkodással kapcsolatos kötelezettségeire történő hivatkozás. A Bíróság megítélése szerint a hatóság e körben helytállóan utalt határozatában arra, hogy a telepfelszámolással érintett városrészben élők bérleti szerződéseivel kapcsolatos lépések nem tekinthetők egyedi esetek puszta összességeként, ugyanis – szegregátum lévén – védett tulajdonsággal rendelkező lakosságcsoportok kilátástalan helyzetbe kerülésének veszélye fenyeget, bár látszólag egyedi polgári jogi jogviszonyokról van szó. A Bíróság ítéletében hangsúlyozta, hogy egy teljes szegregátum felszámolása más, mint szegregátumban nem lévő, egymástól elkülönült lakások bérleti szerződéseinek egyenként történő megszüntetése. A felperes önkormányzatnak a telepfelszámolással érintett városrészben, mint szegregátumban fennálló kötelezettségeit nem lehet pusztán a tulajdonosi pozícióra leszűkíteni, mert – ahogyan arra határozatában a hatóság is kitért – a szociálisan bérbe adott lakások esetében az önkormányzat kétpólusú, szorosan egymástól el nem különíthető, szociális és tulajdonosi feladatot lát el. A Bíróság álláspontja szerint arra is emlékeztetni kell, hogy a telepfelszámolással érintett városrészt érintő bérleti jogviszonyokban egyik oldalon védett tulajdonsággal rendelkező, ennél fogva alacsony érdekérvényesítési képességgel bíró bérlők állnak, míg a másik oldalon a közhatalmi funkcióval felruházott, tulajdonosi pozícióval rendelkező önkormányzat van, így az ilyen jogviszonyokat a résztvevők strukturális egyenlőtlensége jellemzi.

Fentiek alapján a Bíróság ítéletében a hatósággal egyetértésben megállapította, hogy a telepfelszámolási gyakorlat, és annak előkészítetlensége okán a közvetett hátrányos megkülönböztetés megvalósult az érintett területen élő lakókkal szemben.

A Bíróság végül ítéletében megállapította, hogy a felperes önkormányzat hatóság általi, az érintett személyek emberhez méltó lakhatásának biztosítására vonatkozó intézkedési terv kidolgozására kötelezése jogszerű és arányosan elrendelt hatósági rendelkezés. Ezzel kapcsolatban a Bíróság osztotta a hatóság álláspontját abban, hogy az intézkedési terv tartalmát a hatóság nem írhatta elő, annak csak irányát szabhatta meg, hangsúlyozva a közvetett hátrányos megkülönböztetés valós, és érdemi felszámolására irányuló törekvést.