Nem biztosították az SNI-s gyermek óvodai ellátását

Egy 2016-ban zárult ügyben a hatóság határozatát helybenhagyó bírósági döntés állapította meg, hogy hátrányos megkülönböztetést eredményez, ha a helyi önkormányzat nem teremteti meg a szükséges feltételeket, és a gyermek fogyatékossága miatt a településen élő többi gyermeknél ténylegesen hátrányosabb helyzetbe kerül, mert nem részesülhet az óvodai ellátásban.

Az ügyben a szülő azt panaszolta, hogy a települési önkormányzat nem biztosítja enyhe értelmi fogyatékos, látássérült gyermeke számára az óvodai ellátást. A gyermeket 2016 májusában vették fel a települési körzetes óvodába. Az óvoda alaptevékenységében az óvodai ellátást és a sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai ellátását integrált keretek között biztosította. Alapító okirata szerint „olyan különleges bánásmódot igénylő gyermekeket fogad, akik a Szakértői Bizottság szakvéleménye alapján érzékszervi (hallássérült), értelmi (enyhe), beszédfogyatékosok, vagy egyéb pszichés fejlődési zavarral (súlyos tanulási, figyelem-vagy magatartásszabályozási zavarral) küzdenek”. Látássérült gyermekek ellátása nem szerepelt az alapító okiratban.

A beiratkozáskor a szülő megbeszélte az intézményvezetővel és a jegyzővel, hogy ha a szakértői bizottság a körzetes óvodát megfelelőnek találja a gyermek ellátására, akkor fogadják a gyermeket, és az intézmény alapító okiratát kiegészítik a látássérült gyermekek ellátásával. A szakértői bizottság júniusban megvizsgálta a gyermeket, és megállapította, hogy halmozottan fogyatékos (enyhe értelmi-, és érzékszervi fogyatékos: látássérült – gyengénlátó), sajátos nevelési igényű és meghatározta a számára szükséges fejlesztést. Az egyéb fejlesztéseken kívül látássérültségére tekintettel, látássérültek pedagógiája szakos gyógypedagógus által végzett heti két óra látásnevelést írt elő. A szakértői bizottság javasolta, hogy 2016 szeptemberétől kezdődjön meg óvodai nevelése közös nevelést biztosító óvodában, és megnevezte a körzetes óvodát. Ugyanakkor - tekintettel arra, hogy az intézmény alapító okirata nem tartalmazta a látássérült gyermekek ellátását – a szakértői véleményt megküldve kérte a jegyzőt, hogy - mint fogalmaz - „engedélyezze az intézmény kijelölését” a kiskorú kérelmező részére.

A szakértői vélemény kézhezvételét követően az óvoda intézményvezetője és a jegyző tájékoztatták a szülőt, hogy az intézmény mégsem fogadja a kérelmezőt, mert nem tudja biztosítani a megfelelő ellátását. A jegyző később arról is tájékoztatta a szülőt, hogy a szomszédos települési óvoda fogadná a gyermeket, a szülő azonban az utazással járó nehézségekre hivatkozva elzárkózott ettől a megoldástól. A jegyző augusztus végén tájékoztatta a szakszolgálatot, hogy nem tudják a kérelmező szakszerű ellátását biztosítani, ezért nem támogatják a körzetes óvoda kijelölését. Javasolta, hogy – mivel a szülő ragaszkodik helyi intézményhez – a szakszolgálat jelölje ki a településen található egyházi fenntartású református óvodát. A szakszolgálat megkereste a területi református egyházközséget és érdeklődött kérelmező befogadásáról, azonban a református óvoda úgy nyilatkozott, hogy nem áll módjában a gyermek befogadása.

A szülő tájékoztatta az önkormányzatot, hogy a református óvoda nem tudja fogadni a gyermeket, és kérte az önkormányzatot a körzetes óvoda alapító okiratának módosítására, hogy ott biztosítható legyen a gyermeke ellátása. A képviselő testület októberben tárgyalta a kérelmet, de – jellemzően anyagi okokra hivatkozva – nem támogatta az okirat módosítását. A gyermek tehát még 2016 novemberében, a testületi döntéshozatal idején sem járt óvodába, bár jogviszonya fennállt az intézményben.

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény (Nktv.) 74. § (2) bekezdése szerint a többi gyermekkel, tanulóval együtt nevelhető, oktatható sajátos nevelési igényű gyermekek óvodai neveléséről a települési önkormányzat vagy társulása intézmény alapítása és fenntartása vagy köznevelési szerződés révén gondoskodik.

A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX törvény (Ötv.) 13. § (1) bekezdés 6. pontja alapján az óvodai ellátás a helyi közügyek, valamint a helyben biztosítható közfeladatok körében ellátandó helyi önkormányzati feladatok közé tartozik.

A szakértői vélemény a kérelmező sajátos nevelési igényének megállapítása mellett a többi gyerekkel együtt történő közös óvodai nevelését írta elő, és magából a szakértői véleményből is kitűnik, hogy csak azért nem jelölte ki a körzetes óvodát, mert annak alapító okiratában nem szerepelt, hogy látássérült gyermeket is fogadhat. Ezért kérte a jegyző intézkedését a szakvélemény megküldésével, hivatkozva A pedagógiai szakszolgálati intézmények működéséről szóló 15/2013. (II.26.) EMMI rendeletre (EMMI rendelet), melynek 17. §-a szerint, ha az óvodai nevelés a többi gyermekkel, tanulóval közös óvodai csoportban azért nem szervezhető meg, mert az intézményi jegyzékben nincsen megfelelő óvoda, a szakértői bizottság a szakértői véleményét megküldi a gyermek lakóhelye szerint illetékes jegyzőnek, aki intézkedik intézmény kijelöléséről. A jegyző – bár kísérletet tett rá – nem talált megoldást kérelmező óvodai ellátására.

Megállapítható, hogy azért nem volt biztosítható a gyermek óvodai ellátása, és ennek keretében a szakértő által előírt fejlesztése, mert az önkormányzat – jogszabályi kötelezettsége ellenére – nem teremtette meg ennek feltételeit, nem tette meg az ehhez szükséges intézkedéseket.

Az adott ügyben a kiskorú kérelmező a fogyatékossága miatt a településen élő többi gyereknél ténylegesen hátrányosabb helyzetbe került azáltal, hogy nem részesülhetett óvodai ellátásban. Ezen túlmenően a fogyatékos személyek esélyegyenlőségét biztosító rendelkezések megsértése ugyancsak az egyenlő bánásmód megsértését eredményezi - az Ebktv. 8. § (g) pontjára tekintettel. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8. §-ában foglaltakat A fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvénnyel (Fot.), az Nktv-vel, és az EMMI rendelettel, mint ágazati jogszabályokkal összhangban alkalmazva kimondható, hogy amennyiben az arra kötelezettek nem teszik meg a kiskorú fogyatékos személy óvodai ellátáshoz, és fejlesztéshez való jogának érvényesülését biztosító intézkedéseket, megsértik az egyenlő bánásmód követelményét.

Nem fogadható el az önkormányzat részéről az a védekezés, hogy a szakértői bizottság nem jelölte ki a települési óvodát, hiszen az éppen azért nem volt kijelölhető, mert az önkormányzat nem tette meg az ehhez szükséges intézkedéseket. Az, hogy az óvoda alapító okirata nem tartalmazza a kérelmező sajátos nevelési igényét, illetve hogy a körzetes óvoda nem rendelkezik a kérelmező ellátásához szükséges feltételekkel, ugyancsak nem mentség az önkormányzat számára, hiszen az alapító okiratot is csak maga az önkormányzat tudná módosítani, illetve a kérelmező ellátásához szükséges feltételeket ugyancsak neki kellene megteremteni. A hatóság ugyanakkor nem mérlegelheti, hogy az önkormányzat számára mekkora terhet jelent egy jogszabályi előírás teljesítése, a hatóság nem mentesíthet a kötelező jogszabályi előírások alól, bármekkora terhet jelentsen is azok betartása.

Az önkormányzat többek között arra is hivatkozott, hogy a jegyző közbenjárására a szomszédos települési óvoda fogadta volna a kérelmezőt, de a törvényes képviselők nem támogatták ezt a megoldást. Kérelmező képviselője ezzel kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy aránytalan terhet jelentene számára, illetve a családja számára, ha kérelmezőt a szomszédos településre kellene óvodába hordani. Ennek körében előadta, hogy gépkocsijuk nincs, kiskorú kérelmezőn kívül van még egy 10 hónapos gyermekük, akire szintén ő felügyel egész nap, tehát a kisbabát is magával kellene vinnie, amikor reggel viszi, illetve amikor délután elhozza kérelmezőt az óvodából. Részletesen ismertette a lakóhelyüktől a szomszédos települési óvodáig, illetve vissza a reggeli, és délutáni közlekedés nehézségeit. Előadta, hogy csak többszöri átszállással, várakozással tudná az utat megtenni, és visszafelé a járatra ismét hosszasan várakoznia kellene. A hatóság az interneten fellelhető közlekedési lehetőségeket, járatokat, menetrendeket maga is áttanulmányozta, és arra a meggyőződésre jutott, hogy ha kérelmezőt naponta a szomszédos településre kellene vinni óvodába - a kérelmező életkorát és sajátos nevelési igényeit is figyelembe véve - az átlagos körülményekhez képest lényegesen nehezebb lenne a kérelmezőnek, szülőnek (testvérnek), annak ellenére, hogy a két település közel van egymáshoz. A hatóság tehát nem tudta elfogadni az önkormányzat mentségére azt, hogy a kérelmező járhatna a szomszédos település óvodájába, mivel ezzel a megoldással kérelmezőre, illetve családjára aránytalan teher hárulna.

Az önkormányzat tehát fentiek szerint megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy nem biztosította kérelmező számára az óvodai ellátást, és nem gondoskodott arról, hogy az óvodai ellátás keretében kérelmező a szakértő által előírt fejlesztésben részesüljön.

A hatóság eltiltotta az önkormányzatot a jövőbeli jogsértő magatartástól, és elrendelte a jogsértő állapot mielőbbi, de legkésőbb 2017. január 31. napjáig történő megszüntetését úgy, hogy az önkormányzat biztosítsa kiskorú kérelmező óvodai nevelését a települési óvodában, és ennek körében biztosítsa számára a szakértő által előírt fejlesztést, akár megfelelő szakirányú végzettségű gyógypedagógus alkalmazásával, akár utazó gyógypedagógusi hálózat útján. Az előírt határidő megállapításkor a hatóság mindenekelőtt tekintettel volt a kiskorú kérelmező érdekeire, arra, hogy óvodai nevelése, fejlesztése mielőbb megkezdődjék, hiszen – annak ellenére, hogy a szakértő 2016 szeptemberétől előírta kérelmező integrált óvodai nevelését, és fejlesztését – arra még a határozat meghozatalakor sem került sor. A hatóság tekintettel volt továbbá arra, hogy az önkormányzat hosszú ideje tudott a problémáról, és már a határozathozatal előtt is megfelelő idő állt rendelkezésre annak megoldására. A határozat közzétételét a honlapon a hatóság a preventív hatás elérése érdekében szükségesnek tartotta.

Az önkormányzat a határozat bírósági felülvizsgálatát kérte, és indítványozta a hatóság határozatának hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy jogszabály zárja ki, hogy a gyermeket a körzetes óvodában elláthassák, tekintettel a szükséges személyi és tárgyi feltételek hiányára. Kiemelte, hogy ehhez az intézmény alapító okiratának módosítása is szükséges lenne, ami azonban intézményátszervezésnek minősül és arra a nevelési évben nem volt lehetősége.

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az önkormányzat keresetét elutasította, és a határozatot hatályában fenntartotta. Kifejtette többek között, hogy megállapítható, azért nem volt biztosítható a gyermek óvodai ellátása, mert az önkormányzat nem teremtette meg az ehhez szükséges feltételeket, a gyermek pedig, fogyatékossága miatt a településen élő többi gyermeknél ténylegesen hátrányosabb helyzetbe került azáltal, hogy nem részesülhetett az óvodai ellátásban. A bíróság nem találta megalapozottnak az önkormányzat hivatkozását az intézmény átszervezésével kapcsolatot jogszabályi kizáró okra, mert az önkormányzat számára megfelelő idő állt rendelkezésre annak érdekében, hogy akár intézményátszervezést is megvalósítson a gyermek ellátása érdekében.