EBH/zanza3jan

EBH/zanza3jan

 

 

 

 

 Kérelmező az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz 2005. decemberben írt kérelmében kérte a Hatóság eljárását a B. Megyei Sz.­szel (továbbiakban eljárás alá vont) szemben, mivel álláspontja szerint volt munkáltatója vele szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott akkor, amikor elutasította nyugdíjasként történő foglalkoztatását.

 

Kérelmező előadta, hogy 1994. október 16­tól dolgozott az eljárás alá vont intézményben, hatvanadik életévének betöltésekor jelezte az eljárás alá vont intézmény igazgatójának, hogy a területileg illetékes Nyugdíjbiztosítási Igazgatóságnál kezdeményezte az öregségi nyugdíj megállapítását. Munkáltatója ekkor azt kérte tőle, hogy a határozatot majd mutassa be neki, melyet Kérelmező meg is tett. Az illetékes Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság 2004. augusztus 16­án kelt határozatával Kérelmező részére öregségi teljes nyugdíjat állapított meg. Az eljárás alá vont intézmény vezetője Kérelmező közalkalmazotti jogviszonyát 2004. augusztus 23­án felmentéssel megszüntette. Kérelmező a kérelméhez a munkáltatói felmentést másolatban csatolta.

 

Kérelmező közalkalmazotti jogviszonya az eljárás alá vontnál a felmentési idő lejártával, azaz 2005. április 30­ával megszűnt. Nyugdíjasként történő továbbfoglalkoztatását az eljárás alá vont munkaügyi, bér­ és létszámhelyzetre való utalással utasította el, a felmentést a Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIIII. törvény 30. § (1) és 37/B.§ d) pontjaival indokolta.

 

Kérelmező a Hatósághoz írt beadványában sérelmezte, hogy az eljárás alá vont intézmény több nyugdíjast is foglalkoztat, és 2004. április 30­án 25 nyugdíjas közül csak kilenc fő munkaviszonyát szüntette meg. Előadta még, hogy 2005. nyarán az eljárás alá vont intézménynél létszámleépítés történt, ekkor 10­15 dolgozót bocsátottak el, azonban 3 nyugdíjasként foglalkoztatott dolgozójától továbbra sem vált meg az intézmény.

 

A kérelmet a Hatóság elutasította az alábbiak miatt:

 

A Közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30.§ (1) bekezdésének e) pontja értelmében a munkáltató megszüntetheti a közalkalmazotti jogviszonyt akkor, ha a közalkalmazott a felmentés közlésekor illetőleg legkésőbb a felmentési idő kezdetének napján nyugdíjasnak minősül. 2000. május 25­től módosult a Kjt. 37/B.§­a, ennek megfelelően „nyugdíjasnak minősül az, aki hatvankettedik életévét betöltötte és az öregségi nyugdíjhoz szükséges szolgálati idővel rendelkezik, vagyis öregségi nyugdíjra jogosult, illetve hatvankettedik életévének betöltése előtt öregségi nyugdíjban….. részesül”.

 

  1. május 25­től a munkáltató felmentéssel akkor szüntetheti meg a foglalkoztatási jogviszonyt, amikor a közalkalmazott eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt vagyis 62. életévét, illetve a reá irányadó életkort és rendelkezik a társadalombiztosítási jogszabályokban előírt szolgálati idővel. Lényegében a felmentésre legkorábban akkor kerülhet sor, amikor a két előbb említett együttes feltétel bekövetkezik. Ez a szabályozás azonban nem zárja ki,

 

 

 

 hogy ezt követően­ erre való hivatkozással­ később ne szüntesse meg a munkáltató egyoldalú elhatározásból a közalkalmazott foglalkoztatási jogviszonyát­ amint történt ez a Kérelmező esetében is.

 

Jelen ügyben Kérelmező maga kezdeményezte a NYUFI­nál az öregségi nyugdíj megállapítását, a határozatról való értesülést követően az eljárás alá vont a hatályos jogszabályoknak (Kjt. és Mt.) megfelelően járt el akkor, amikor Kérelmező közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel megszüntette. A munkáltató részére sem a Kjt., sem az Mt. nem tartalmaz arra nézve semmilyen előírást, hogy bármilyen kötelezettsége állna fenn az öregségi nyugdíjban részesülő volt munkavállalójának tovább­ illetve újbóli foglalkoztatására. Az, hogy az eljárás alá vont a Kérelmező állítása szerint több nyugdíjast is foglalkoztat illetve foglalkoztatott, még nem biztosít alanyi jogot a Kérelmezőnek a tovább­ illetve újrafoglalkoztatását illetően.

 

Az Alkotmány és az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) rendelkezéseiből az következik, hogy a jogosult oldalán kikényszeríthető igény csak arra van, hogy őt egyenlő méltóságú személyként kezeljék és az Ebktv. 8.§­ ában felsorolt valamely tulajdonság vagy jellemző miatt ne részesítsék a törvény hatálya alá tartozó szervezetek hátrányos megkülönböztetésben. Kérelmezőt életkorából adódóan, illetve öregségi nyugdíjban részesülésére hivatkozással mentette fel a munkáltató a munkavégzési kötelezettség alól, szüntette meg közalkalmazotti jogviszonyát. A fentebb hivatkozott Kjt. rendelkezései értelmében az eljárás alá vontnak jelenleg törvény adta lehetősége van erre. A Hatóság az Ebktv. 15.§ (6) bekezdésének értelmében nem vizsgálhatja­ többek között­ az országgyűlés közhatalmi döntéseit és intézkedéseit.

 

A Hatóság az eljárás megindításáról a Kérelmező és az Eljárás alá vont értesítését a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) 29.§ (4) bekezdésére hivatkozással mellőzte.

 

A Hatóság az ügyben az Egyenlő Bánásmód Hatóságról és eljárásának részletes szabályairól szóló 362/2004. (XII. 26.) Kormányrendelet 9.§ (2) bekezdés b) pontja alapján mellőzte a tárgyalás tartását és arról külön határozatban rendelkezett.

 

  1. január 23.