EBH/nj1/2012

EBH/nj1/2012

 

Az egyik fogyatékossággal élő csoport érdekeit képviselő szervezet (továbbiakban Szervezet)  közérdekű igényérvényesítőként fordult a hatósághoz annak megállapítását kérve, hogy a Hivatal a  népszámlálás során kötelezően megválaszolandó kérdőívet, amelyet 2011. október 1. és 16. napja  között az interneten keresztül a  http://www.enepszamlalas.hu honlapon található elektronikus  kérdőív használatával is kitölthettek, a vak felhasználók és válaszadók nem tudták használni, mert  nem volt akadálymentes. Ezzel kapcsolatban számtalan panasz érkezett a Szervezethez, ennek  során arra panaszkodtak, hogy a kérdőív egyes kérdéseit a vak felhasználók által leggyakrabban  használt képernyőolvasó szoftver alkalmazása mellett sem lehetett látó személy segítsége nélkül  megválaszolni, mivel az internetes felület egyes elemei, pl. a lakás helyiségeivel kapcsolatos  kérdéssor, a kitöltést nem igénylő kérdések jelölése, valamint az automatikus jelzések és  hibaüzenetek nem voltak kezelhetőek a felhasználók számára.

 

A közérdekű igényérvényesítő hivatkozott a fentiek miatt több jogszabály rendelkezéseinek, így az  egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.), a  fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény  (Fot.) megsértésére is, kérve a hatóságot, hogy indítson eljárást a Hivatallal szemben.  A közérdekű igényérvényesítő beadványához mellékelte alapszabályát.

 

A hatóság felhívására az eljárás alá vont előadta, hogy a népszámlálás előkészítése során kiemelt  figyelmet fordított a civil szervezetekkel történő együttműködésre, köztük a fogyatékossággal élők  érdekképviseleti szerveire.  A 2011. évi népszámlálásról szóló 2009. évi CXXXIX. törvényben meghatározott három  adatszolgáltatási mód (internetes kitöltés, papíralapú önkitöltés és a számlálóbiztos általi kérdezés)  a különböző társadalmi csoportok szükségleteinek és igényeinek figyelembe vétele mellett került  kialakításra.  A cél az volt, hogy egymást kiegészítve nyújtsanak lehetőséget arra, hogy minden, a népszámlálás  körébe bevont személy megtalálja azt a módszert, amelynek segítségével ki tudja tölteni a  népszámlálási kérdőívet. Előadta továbbá, hogy sosem gondolta azt, hogy a fenti három módszer  mindegyike általános lesz, ez különösen igaz volt az internetes kitöltésre, amelynek igénybe  vételét számtalan tényező befolyásolhatja. A hivatal ennél a módszernél azzal számolt, hogy a  válaszadók csupán 10%-a fogja a kérdőívet ily módon kitölteni.  A hivatal arra is hivatkozott, hogy ez volt az első olyan népszámlálás, ahol az internetes kitöltés  lehetősége a válaszadók számára biztosított volt. A hivatal a civil szervezetekkel történő  együttműködés keretében - Civil Partner Program - több fogyatékosok érdekeit képviselő  szervezetettel is felvette a kapcsolatot, továbbá megkereste az „Informatika a látássérültekért”  Alapítványt, hogy véleményüket kérje az internetes alkalmazás vakok és gyengénlátók általi  használhatóságáról, akadálymentességének fokáról. Az Alapítvány szakértői megvizsgálták a  programot, és egyeztettek a programot fejlesztő külső vállalkozók képviselőivel.  Az általuk felvetett javaslatokat a hivatal- amennyire arra a fejlesztés akkori készültsége  lehetőséget adott- figyelembe vette, ennek eredményeként végül egy 80%-ban akadálymentes  alkalmazás jött létre. A programról az Alapítvány kiadott egy állásfoglalást és egy használati  útmutatót, amely azonban nem ajánlotta a vak felhasználók számára az egyedül történő kitöltést,  tekintettel arra, hogy a képernyőolvasó szoftverek nem teljesen megfelelően olvasták a programot.

 

Az eljárás alá vont maga is elismerte, hogy az elektronikus kitöltő program nem volt teljes körűen,  illetve önállóan használható vakok számára, azonban álláspontjuk szerint a népszámlálási  adatszolgáltatási kötelezettség teljesítésével kapcsolatos egyenlő bánásmódot és esélyegyenlőséget  nem sértette.

 

Az eljárás alá vont arra is hivatkozott, hogy a program teljes akadálymentesítése esetén is látó  személy segítsége kellett volna a belépési kód és azonosító elolvasásához, mivel az papír alapon  volt feltüntetve. Másrészről – tekintettel arra, hogy a népszámlálás rendkívül komplex és   költségigényes feladat, amely tíz évenként jelentkezik és egy hónapig tart, a Hivatalnak meg  kellett fontolni, hogy ilyen időintervallumon belül használt alkalmazás fejlesztésekor melyek azok  a követelmények, amelyeket indokoltan elő kell írni. Előadta, hogy a válaszadóknak megvolt a  választási lehetősége, és senki nem volt akadályozva abban, hogy a jogszabály által előírt  kötelezettségét teljesíthesse.

 

A hatóság megállapította, hogy a kérelem alapos az alábbiakra tekintettel:

 

A hatóság a kérelem beérkezését követően hatáskörét vizsgálva megállapította, hogy az Ebktv.  személyi hatálya kiterjed a Hivatalra is, hiszen egyrészről hatósági jogkört gyakorló, másrészről  költségvetési szerv, amely tárgyi ügyben az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét  jogviszonya illetve intézkedése során volt köteles megtartani.  A közérdekű igényérvényesítő az eljárás megindulásakor egyértelműen igazolta, hogy jogosult  ilyen minőségben eljárni.

 

 Az Ebktv. a bizonyítás szabályai körében az alábbiakat rögzíti:

 

  1. § (1) Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban a jogsérelmet szenvedett félnek vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosultnak kell  valószínűsítenie, hogy  a) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte vagy - közérdekű  igényérvényesítés esetén - ennek közvetlen veszélye fenyeget, és  b) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy a jogsértő  feltételezése szerint - rendelkezett a 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal.  (2) Az (1) bekezdésben foglaltak valószínűsítése esetén a másik felet terheli annak bizonyítása,  hogy  a) a jogsérelmet szenvedett fél vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult által  valószínűsített körülmények nem álltak fenn, vagy  b) az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, illetve az adott jogviszony tekintetében nem  volt köteles megtartani.

 

A közérdekű igényérvényesítő szervezet a hozzá érkező konkrét panaszokkal is alátámasztotta,  hogy a Hivatal által alkalmazott elektronikus kérdőívet a vak felhasználók nem tudták  akadálymentesen használni, így azon keresztül nem tudtak eleget tenni adatszolgáltatási  kötelezettségüknek.  Az eljárás alá vont azzal, hogy a vak és alig látó felhasználók részére nem biztosította a választás  lehetőségét a népszámlálási kérdőív elektronikus úton történő kitöltéséhez és beküldéséhez, e  csoporttal szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazott. A hatóság nem tudta az eljárás alá  vont arra hivatkozással tett kimentését elfogadni, hogy a vak és alig látó felhasználók egyébként  látó személy segítségével kitölthették volna a kérdőívet, ugyanis abban olyan szenzitív adatokra is  történt rákérdezés, amely a privátautonómia sérelmét jelentette volna abban az esetben, ha a vak  felhasználó a kitöltéskor kívülálló, látó személy segítségére szorul, aki ily módon ezen adatokról is  tudomást szerezhet.

 

A hatóság az eljárás alá vont azon kimentését sem fogadta el, hogy nem állt rendelkezésére  megfelelő idő, illetve anyagi erőforrás olyan szoftver illetve felhasználói program  kidolgoztatására, amelynek segítségével vak felhasználók is akadálymentesen tudták volna  használni és kitölteni a kérdőívet. Az időtényező vonatkozásában megjegyzi a hatóság, hogy 10  évente van népszámlálás, az erről rendelkező törvény 2009-ben lépett hatályba, már ekkor ismert  volt, hogy milyen módokon lehet eleget tenni az állampolgároknak az adatszolgáltatási  kötelezettségeiknek.  Az anyagi erőforrások vonatkozásában ugyanakkor az eljárás alá vont nem tárt a hatóság elé olyan  konkrét számításokat, amely azt igazolta volna, hogy egy teljesen akadálymentes hozzáférést  biztosító program alkalmazása mennyiben jelentett volna számára nehézségeket a működését  tekintve.

 

Rámutat a hatóság arra is, hogy maga az eljárás alá vont is elismerte a közigazgatási eljárás során  megtartott tárgyaláson, illetve az általa tett írásbeli nyilatkozatában azt, hogy 80%-ban valósult  meg csupán az akadálymentesítés. Mindebből az következik, hogy a gyengénlátó személyek egy  csoportja ugyan minden segítség nélkül igénybe tudta venni a kitöltés internetes módját, azonban  ettől a lehetőségtől továbbra is elzárva maradtak a vak illetve súlyosan csökkentlátó felhasználók,  tehát az ő csoportjukkal szemben az egyenlő esélyű hozzáférés és az egyenlő bánásmód  követelménye sérült.

 

A Fot. 2. § (3) bekezdése értelmében a tervezési, döntési folyamatok során kiemelten kell kezelni a  fogyatékos személyek sajátos szükségleteit, és figyelemmel kell lenni arra, hogy a fogyatékos  személyek a bárki által igénybe vehető lehetőségekkel csak különleges megoldások alkalmazása  esetén élhetnek.

 

A Fot. 4. § h) pontja a fentieken kívül kimondja azt is, hogy a szolgáltatás egyenlő eséllyel  hozzáférhető akkor, ha igénybevétele - az igénybe vevő állapotának megfelelő önállósággal-  mindenki, különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült  emberek számára akadálymentes, kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető.

 

A hc) pont értelmében pedig az információ egyenlő eséllyel hozzáférhető akkor, ha az mindenki,  különösen a mozgási, látási, hallási, mentális és kommunikációs funkciókban sérült emberek  számára kiszámítható, értelmezhető és érzékelhető, az ahhoz való hozzájutás pedig az igénybe  vevő számára akadálymentes.

 

Fentieken túl a Fot. 4. § (2) bekezdése kimondja, hogy az információs társadalom nyújtotta  lehetőségek erősítik az esélyegyenlőséget a fogyatékos személyek számára. A fogyatékos személyt  az információs esélyegyenlőség megilleti az információs társadalmi szolgáltatások  igénybevételekor.

 

A hatóság az eljárás alá vont azon védekezését sem tekintette kimentésre alkalmasnak, amely  szerint a kérdezőbiztosokon keresztül történő adatszolgáltatástól az arra kötelezettek egyik  csoportja, így a vak és látássérült személyek sem voltak elzárva.  Ezzel kapcsolatban megjegyzi a hatóság, hogy amennyiben a vak személyek számára  mindösszesen ez a lehetőség áll rendelkezésre, úgy ők a másokat megillető választás jogával e  tekintetben nem élhetnek, tehát sérül a szolgáltatáshoz történő hozzáférés egyenlő esélye az  internetes kitöltési lehetőség alkalmazásának igénybevételétől való elesés miatt.  Fentiek miatt az eljárás alá vont mulasztása megvalósította az Ebktv. 30. § (1) bekezdés b)  pontjában foglaltak megsértését is.

 

A hatóság megállapította, hogy a Hivatal a vak felhasználók csoportjával szemben megsértette az  egyenlő bánásmód követelményét és közvetlen hátrányos megkülönböztetést valósított meg  azáltal, hogy számukra nem tette lehetővé a 2011. évi népszámlálás során kötelezően  megválaszolandó és a  http://www.enepszamlalas.hu honlapon közzétett elektronikus kérdőívhez  történő akadálymentes hozzáférés lehetőségét. Az adatszolgáltatásra kötelezettek ezen csoportja  fogyatékossága miatt a kötelező adatszolgáltatásnak elektronikus benyújtással nem tudott eleget  tenni.  A hatóság az eljárás alá vont hivatal számára megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni  tanúsítását.

 

A szankció megállapításánál a hatóság figyelemmel volt arra a körülményre, hogy az eljárás alá  vont már az eljárás alá vonásról szóló értesítés kézhezvételét követően megtett írásbeli  nyilatkozatában nem zárkózott el egyezség megkötésétől, és a közérdekű igényérvényesítő  szervezettel többször is tárgyalt az egyezség szövegét illetően. Fentieken kívül figyelemmel volt a  hatóság arra a körülményre is, hogy a korábbi népszámlálások alkalmával még nem volt lehetőség  a kérdőívek elektronikus kitöltésére és továbbítására, erre 2011-ben első alkalommal került sor, és  a Hivatal felvette a kapcsolatot olyan fogyatékosok érdekeit védő szervezetekkel, akik segítették e  módszer tesztelését, javaslatokkal szolgáltak a rendszer tervezésekor.

 

  1. február, nem jogerős