EBH/640/2007

EBH/640/2007

 

 

Kérelmező kérelemmel fordult a Hatósághoz az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, egy kulturális intézettel szemben. Kérelmében előadta, hogy álláspontja szerint az Intézet hátrányos megkülönböztetésben részesítette, alábbi eljárása során. A kérelem szerint kérelmező három alkalommal jelentkezett az Intézet által kiírt lektori pályázatokra, külföldi felsőoktatási intézményekbe. A jelentkezők közül a pályázatban kiírtnál magasabb tudományos fokozata ellenére egyik esetben sem őt választották, kétszer még személyes meghallgatásra sem adtak neki lehetőséget. Tudomása volt arról, hogy első jelentkezésekor egy nála kb. tíz évvel fiatalabb kolléganőjét alkalmazták. Az elutasító levelekben az Intézet kérelmező pályázatát kiválónak nevezte, ám a fogadó fél szakmai igényeire hivatkozva annak sikertelenségéről tájékoztatták. Kérelmező tendenciát vélt felfedezni az elutasításokban: álláspontja szerint az Intézet egyéb pályázókkal összehasonlítva hátrányban részesítette őt életkorával (57 éves), mint a törvény által védett tulajdonságával összefüggésben. Kérelmező a kérelemhez az Intézettől kapott, a pályázatok sikertelenségéről tájékoztató levelek másolatát csatolta.

 

A Hatóság az ügyben az Intézetet eljárás alá vonta és nyilatkozattételre hívta fel, mely a következőket tartalmazta. Az Intézet feladatainak egyike az Alapító Okirat szerint magyar lektorok és vendégtanárok kiküldése külföldi magyar oktatóhelyekre, felkészítésük és munkavégzésük szakmai támogatása. Az Intézet fentiek alapján jelölteket ajánl az oktatóhely betöltésére, a fogadó fél pedig a jelöltek közül választ. Az oktatóhelyek betöltése nyilvános pályázat útján történik. A betöltendő posztok általános szakmai feltételeit a magyar, a speciális feltételeit a külföldi (fogadó) fél határozza meg. A pályázatokat az Intézet fogadja, majd elsőként egy ad hoc Bíráló Bizottság értékeli, melynek tagjai rendelkeznek vendégoktatói tapasztalatokkal. A Bizottság a pályázatokat rangsorolja, majd a legesélyesebb jelöltek személyes meghallgatása után az első három, esetleg négy jelölt pályázata megküldésre kerül a külföldi oktatóhelynek, mely már maga választja ki a jelöltek közül, hogy kit kíván alkalmazni.

 

Kérelmező esetében kétszer is pótlólagos, illetve rendkívüli kiírással történt a pályáztatás, így az idő rövidsége miatt valamennyi jelentkező személyes meghallgatásától eltekintettek. Egy alkalommal továbbküldték anyagát a fogadó félnek, mely azonban nem az ő alkalmazása mellett döntött. A másik két esetben pályázata nem került továbbküldésre, mert lektori állás esetében a magyar mint idegen nyelv tanári végzettség és gyakorlat élvez előnyt, szemben kérelmező magyar nyelv és irodalom szakos egyetemi diplomájával, a tudományos fokozat kevésbé hangsúlyos. Az egyik esetben ezen felül történelem tanári szakot is megkövetelt a fogadó fél, mellyel kérelmező szintén nem rendelkezik. Az eljárás alá vont a hivatkozott pályázati felhívásokat, valamint a fogadó felekkel folytatott hivatalos levelezését csatolta és egy táblázatot állított össze a pályázatokra általa javasoltak és felvettek névsorából, az életkor megjelölésével.

 

Kérelmező észrevételezte, hogy az eljárás alá vont által előadottak szerint a pályázatok kiírásának szövege nem felel meg a döntési gyakorlatnak, mert két fajta diplomát vagylagosan tüntetnek fel abban, ám közülük az egyikkel rendelkezőket sorolják előre. Álláspontja szerint a tény, hogy a vendégoktatói helyeken több, kérelmező életkorához hasonló, vagy azt meghaladó korú személy dolgozik, az ő esetére nézve relevanciával nem bír. A minél magasabb felkészültségű jelöltek előnyben részesítését pedig cáfolja, hogy kérelmezőt a legmagasabb, habilitált doktori fokozata ellenére utasították el.

 

A Hatóság a Kérelmező és az eljárás alá vont nyilatkozatai, valamint az általuk csatolt dokumentumok értékelését követően az alábbiak szerint állapította meg, hogy a kérelem alaptalan.

 

 

Tárgyi ügyben Kérelmező valószínűsítette, hogy az Intézet által kiírt pályázatokra való jelentkezésének többszöri elutasítása őt hátrányosan érintette. Védett tulajdonságként életkorát jelölte meg, mert feltételezte, hogy az elutasítások hátterében, mint indok, ez állhatott. Az eljárás alá vont szerint az Intézet, mint a pályázatok elbírálásában és közvetítésében résztvevő szerv, megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, vagyis a pályázatok értékelése, rangsorolása és továbbküldése során jogszerűen cselekedett.

 

A panasz tárgyában lefolytatott vizsgálat nem igazolta, hogy Kérelmező pályázatait az eljárás alá vont Kérelmező életkora alapján ne találta volna a majdani munkáltató felé továbbküldésre és támogatásra érdemesnek. Egy esetben a továbbküldés megtörtént, a fogadó fél döntött azonban más jelentkező alkalmazása mellett. Két esetben pedig szintén a fogadó fél szakmai igényei alapozták meg az Intézet döntését. Mindegyik pályázat vonatkozásában tehát szakmai szempontok érvényesültek a döntésnél, az életkor abban a rendelkezésre álló adatok alapján semmilyen szerepet nem játszott.

 

A Hatóság felhívására az eljárás alá vont az általa koordinált vendégoktatói helyeken jelenleg alkalmazásban álló vendégtanárok és lektorok névsorát is megküldte, életkoruk megjelölésével. A táblázatból egyértelműen megállapítható, hogy az alkalmazásnál az életkor semmilyen előnyt, vagy hátrányt nem jelent, mivel több, Kérelmezővel közel egykorú, valamint nála idősebb (61, illetve 63 éves) vendégtanár és lektor is alkalmazásban áll a vizsgált munkakörökben.

 

A Hatóság a csatolt iratok alapján megállapította, hogy az eljárás alá vont által koordinált vendégoktatói helyeket jelenleg betöltők életkori megoszlása miként alakul, a Kérelmező által feltételezett megkülönböztetést azonban az így megállapított tények sem támasztották alá. Az Ebktv. szerinti hátrányos megkülönböztetés fentiek figyelembe vételével nem állapítható meg, így a Hatóság a kérelmet elutasította.

 

  1. december