EBH/605/2006

EBH/605/2006

 

 

 

 

 

 

 A középkorú, siket kérelmező egy középiskolával szembeni diszkriminációs panasszal fordult a Hatósághoz. A bejelentés szerint középfokú végzettség megszerzése céljából iratkozott be az iskola esti levelező tagozatára. Az iskolában siket és nagyothalló csoport is indult, ám őt siketsége ellenére, kommunikációs képességeire hivatkozva a nagyothallók osztályában helyezték el, további három siket társával együtt. Mivel így ők a tanítási órákon megértési nehézségekbe ütköztek, kérelmező külön jelnyelvi tolmács alkalmazását kérte önmaguk számára. Az iskola vezetősége kezdetben nem kívánt hozzájárulni a tolmács alkalmazásához arra hivatkozva, hogy az ott dolgozó tanárok is rendelkeznek jeltolmácsi képzettséggel. Kérelmező kitartott igénye mellett, melynek eredményeként a tolmács alkalmazására végül sor került úgy, hogy azt kérelmező biztosította. Állítása szerint azonban az iskola igazgatója és tanárai részéről rendszeres inzultusok, megjegyzések érték a tolmács jelenléte miatt, melyek kellemetlen, érzése szerint időnként megalázó szituációk kialakulásához vezettek. Az iskola kérelmező által vélt hozzáállása szerint ugyanis a tolmács jelenléte zavarta az órákon a többi diákot, elterelte figyelmüket, így akadályozta a zökkenőmentes oktatást. Ennek eredményeként kérelmezőt tolmácsával együtt a többiektől elkülönítve, a terem hátsó részébe helyezték át, amit ő kifejezetten sértő intézkedésnek tartott. Megemlítette, hogy így a többi siket tanuló sem tudta kihasználni a tolmács jelenlétét, mert nem látták őt óraközben. Kérelmező véleménye szerint siketségével, mint fogyatékosságával összefüggésben az iskola hátrányos megkülönböztetésben részesítette őt a fent leírt, megalázó bánásmód alkalmazásával, így kérte a Hatóság eljárását az ügyben.

 

A Hatóság kérelmezőt és meghatalmazott jogi képviselőjét a kérelem pontosítása céljából meghallgatta, majd az iskolát értesítette az eljárás megindításáról, és az ügyben tárgyalást tűzött ki. Kérelmező a meghallgatáson tovább részletezte sérelmeit, melyre az iskolától magyarázatot és orvoslásként a helyzet megnyugtató megoldását, ennek hiányában a Hatóság számára kedvező döntését várta. A meghallgatáson elhangzottakra az iskola igazgatója írásban is reagált. Válaszában az intézményt ért vádakat határozottan visszautasította, kiállt az iskola évtizedek alatt felépített eredményes oktatási és pedagógiai módszerei, jó hírneve mellett, kérelmező állításait pontról pontra cáfolta.

 

A Hatóság a tárgyalásra a feleken kívül tanúkat is idézett, a Oktatási Közvetítő Szolgálat képviselőjét pedig meghívta. A tárgyalás megnyitása előtt a felek az OKSZ képviselőjének javaslatára és közvetítésével egy, mindkét oldal számára megfelelő egyezség létrehozása érdekében, a Hatóság hivatalos helyiségében tárgyalni kezdtek. A hosszas tárgyalás eredményeként megszövegezésre került az egyezség, melyet mint akaratukkal mindenben megegyezőt aláírtak. Az egyezségben az iskola vállalta, hogy amennyiben bármely tanuló írásos kérelem útján jelnyelvi tolmács használatát igényli, a tolmácsszolgálat bevonásával lehetővé teszik ezt a közreműködést. A hallgató és a tolmács az iskola által rendelkezésükre bocsátott házirendet azonban kötelesek elfogadni. A Siketek és Nagyothallók Országos Szövetsége jelenlévő elnökének egyetértésével az egyezségbe további, az iskola és a SINOSZ jövőbeni együttműködésére vonatkozó pontok is bekerültek, különösen a tolmácsok tanteremben való elhelyezkedését, a hallássérült tanulók és a pedagógusok igényeinek és érdekeinek együttes figyelembe vételét illetően. A felek elfogadták, hogy a Hatóság az egyezségben foglaltak teljesülését figyelemmel kíséri.

 

A Hatóság az egyezséget határozattal jóváhagyta.