EBH/596/2006

EBH/596/2006

 

 

Panaszos kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt egy közszolgáltatást végző szervezettel szemben. Kérelmében előadta, hogy mozgáskorlátozottságából adódóan járóbot segítségét kell igénybe vennie a közlekedéshez, lépcsőn pedig csak abban az esetben tud közlekedni, ha kapaszkodásra alkalmas korlát van felszerelve. 2006. őszén azonban az adott szervezet egyik hivatalában az akadálymentesítés hiányát tapasztalta, amikor értesítés alapján ügyintézésre érkezett. Az első emeleti osztályt egy meredek lépcsőn feljutva lehetett megközelíteni, a falon található korlátot néhány lépcsőfokról el sem lehetett érni. Ennek következtében a lépcsőn feljutni és ügyét elintézni nem tudta. Kérelmező véleménye szerint az adott körülmények között kerekes székkel közlekedők egyáltalán nem, a hozzá hasonlóan bottal közlekedők pedig legfeljebb segítséggel tudják az adott osztályt megközelíteni. Panaszos mozgássérült társai érdekeinek védelmében is kérte a Hatóság segítségét az ügyben.

 

A Hatóság az épület akadálymentesítés szempontjából való megtekintése érdekében helyszíni szemlét rendelt el. A helyszíni szemle során megállapította, hogy több mint tíz lépcsőfok vezet az adott osztály szintjéig, és az alsóbb lépcsőfokokról a felszerelt korlát valóban nem érhető el. A helyszíni szemle időpontjában azonban az ajtó mellett, jól látható helyen egy tábla volt felszerelve, melyen felhívták a mozgássérült ügyfelek figyelmét, hogy ügyintézési igényüket egy másik bejáratnál, a portán jelezhetik. A helyszínen kapott tájékoztatás szerint a portás jelzésére az érintett ügyintéző a portánál teljesíti a mozgássérült ügyfél által kért szolgáltatást. A másik bejáraton egyébként kerekesszékeseknek akadálymentesen lehet bejutni az épületbe. Az eljárás alá vont jelenlévő képviselője elmondta még, hogy mivel az épület műemléki védettséget élvez, a másik bejárat oldalán nem lehet akadálymentesíteni.

 

A helyszíni szemlén felvett jegyzőkönyvet a Hatóság kérelmezőnek megküldte, aki az alábbi megjegyzéseket fűzte hozzá. Azon a napon, amikor a panaszában előadottakat tapasztalta, ő elsőként a főportánál szolgálatot teljesítő portáshoz fordult segítségért, aki a másik bejárathoz irányította, és egy szóval sem említette, hogy az ügyintézés a főbejáraton, sőt, rajta, mint portáson keresztül is lehetséges. Történt mindez annak ellenére, hogy kérelmező botjára és kísérőjére támaszkodott, vagyis egyértelműen látható volt, hogy mozgáskorlátozott. A táblával kapcsolatban megjegyezte, hogy amikor a jegyzőkönyv elolvasása után ismét ellátogatott a helyszínre, már valóban megtalálta a korábban általa nem látott, vagy észre nem vett táblát. Feltűnt azonban neki, hogy a tábla falra való felerősítési módja teljesen eltér a mellette lévőkétől.

 

Az eljárás alá vont képviselője fentiekre és a Hatóságnak a szóban forgó tábla megrendelésének, elkészítésének és kihelyezésének időpontját és körülményeit firtató kérdésére reagálva az alábbi írásbeli nyilatkozatot tette. Sajnálatosnak nevezte, hogy a szolgálatot teljesítő portás tájékoztatása nem volt teljeskörű. Ennek okán megígérte, hogy ismételten oktatást fognak tartani a személyzetnek tájékoztatási és segítségnyújtási kötelezettségeikről. Előadta, hogy a táblák rögzítésének különbözőségét más időpontban történt kihelyezésük okozza. Elképzelhető, hogy a szóban forgó, mozgáskorlátozottakat tájékoztató tábla a sérelmezett eset megtörténtekor még nem volt kihelyezve, megrendelése, elkészítése és kihelyezése ugyanis valamikor ősz elején történhetett. A munkálatok időpontját a Hatóság felhívására sem számlával, sem írásos megrendeléssel vagy egyéb dokumentummal nem tudta igazolni. Az eljárás alá vont képviselője kérelmező állításait elfogadta és a Hatóságnak küldött levelében a hiányosságért elnézést kért mind kérelmezőtől, mind a Hatóságtól. A történteket tanulságosnak nevezte, kifejezte továbbá elhivatottságát az akadálymentesítésre vonatkozó törvényi előírásoknak valómegfelelést illetően.

 

 

Tárgyi ügyben kérelmező bizonyította, hogy hátrányt szenvedett azáltal, hogy mozgáskorlátozottként az eljárás alá vont akadálymentesítéssel kapcsolatos hiányos tájékoztatásának következtében, az adott hivatal szolgáltatását nem tudta igénybe venni. Szintén bizonyítást nyert, hogy kérelmező a hátrány bekövetkeztekor rendelkezett védett tulajdonsággal, a mozgáskorlátozottsággal. A nyilatkozatokból az is egyértelművé vált, hogy a kívánt szolgáltatást éppen védett tulajdonságával összefüggésben nem tudta igénybe venni.

 

Az eljárás alá vont képviselője elismerte, hogy a sérelmezett esemény bekövetkeztének időpontjában a mozgáskorlátozottak akadálymentesítéssel kapcsolatos tájékoztatására szolgáló tábla még nem feltétlenül lehetett kihelyezve, a hivatal főbejáratánál szolgálatot teljesítő portás pedig nem tájékoztatta megfelelően az ügyfelet a szolgáltatás igénybevételének lehetőségeiről. Így kérelmező valóban eleshetett az adott szolgáltatástól. Mindennek az ellenkezőjét bizonyítani, azaz magát kimenteni sem iratokkal, sem egyéb módon nem tudta. Nem igazolta, hogy az eset kapcsán megtartotta volna az egyenlő bánásmód követelményét.

 

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) szabályait az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása esetén a hatálya alá tartozó személyi kör, illetve jogviszonyok tekintetében lehet alkalmazni. A mentességi határidő a középületek és a fogyatékos emberek hátrányainak enyhítése, esélyegyenlőségük megalapozása, érdekében megalkotott a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvényben (Fot.) meghatározott szolgáltatások tekintetében lejárt, ezért a kötelezettek jogi felelőssége 2005. január elseje óta valamennyi középület tekintetében fennáll.

 

Fentiekre tekintettel a Hatóság megállapította, hogy az eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét.

 

A Hatóság azonban mérlegelési szempontként azt is figyelembe vette, hogy akadálymentesítési feladatának az eljárás alá vont eleget kívánt tenni, az egyébként részben akadálymentesített környezet igénybe vételére a mozgáskorlátozott kérelmezőnek csak a megfelelő tájékoztatás elmulasztása miatt nem volt lehetősége. A Hatóság pozitívan értékelte továbbá az eljárás alá vont együttműködő és segítőkész hozzáállását a probléma mielőbbi, megnyugtató rendezése érdekében, mely még a határozat megszületését megelőzően megtörtént. Mindezen indokokra tekintettel a Hatóság az egyenlő bánásmód sérelmének megállapítása mellett, az eljárás alá vontra vonatkozó szankció alkalmazásától eltekintett.

 

  1. december