EBH/58/2006

EBH/58/2006

 

 

Kérelmező 2005. november 15­én tett bejelentést a Hatóságnál, álláspontja szerint vele, és két társával szemben az F. Clubot üzemeltető gazdasági társaság megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, amikor a szórakozóhely bejáratánál a biztonsági feladatokat ellátó alkalmazott nem engedte őket belépni azzal az indokkal, hogy tagsági igazolványuk nem volt.

 

Kérelmező és a társaságában lévő két férfi a roma kisebbséghez tartoznak, bőrszínük az átlagosnál sötétebb.

 

A társaság férfi tagjai felkérték a velük lévő­ egyébként nem roma­ hölgyeket, hogy próbáljanak meg ők is bejutni a szórakozóhelyre. A hölgyeket minden további nélkül beengedték, pedig ők sem rendelkeztek tagsági igazolvánnyal. Mintegy 10 perces benntartózkodást követően a hölgyek kijöttek a Clubból és ekkor a társaságból megkérték a „kidobóembert”, hogy hívja a tulajdonost. Kérelmező, amíg a tulajdonost várták, felhívta a H.­i Rendőrkapitányságot, és a történteket röviden ismertetve kérte, hogy küldjenek ki a helyszínre járőrt. A rendőrség megérkezése után, amikor már a szórakozóhely tulajdonosa is megjelent, a rendőrök jegyzőkönyvet vettek fel az eseményről.

 

A tulajdonostól a Kérelmező ugyancsak magyarázatot kért arra nézve, hogy a romákat miért nem engedték belépni a Clubba, azonban a tulajdonos a tagsági igazolványon kívül más magyarázattal nem szolgált.

 

A Hatóság az ügyben vizsgálatot folytatott le, melynek során tárgyalást tartott, amelyre idézte az eljárás alá vont F.Club képviselőjét, tanúként idézte a biztonsági feladatokat ellátó alkalmazottat, aki 2005. október 1­jén nem engedte belépni a Kérelmezőt és társait, valamint ugyancsak tanúként idézte a Kérelmező társaságában tartózkodott személyeket.

 

Sz.L. tanú Kérelmezővel egyezően adta elő, hogy a belépésüket tagsági igazolványtól tette függővé a biztonsági ember. Előadta, hogy a bejáratnál sehol nem volt kitéve az, hogy a belépés klubtagsági igazolványhoz kötött, és zártkörű rendezvényre utaló tábla sem volt elhelyezve a bejáratnál. Megerősítette Kérelmező vallomását a tekintetben, hogy a társaságukban tartózkodó két nem roma hölgy minden további nélkül bejutott a szórakozóhelyre.

 

Elmondása szerint, miután a rendőrök elmentek, a tulajdonos felajánlotta a társaságnak, hogy menjenek be, azonban ők már nem kívántak élni ezzel a lehetőséggel. Emlékezett arra, hogy a társaságukból Kérelmező unokatestvére megkérdezte az üzletvezetőt, lehet­e tagsági igazolványt vásárolni, de azt a választ kapták, hogy elfogyott.

 

A tanúként meghallgatott hölgyek, akik a Kérelmező társaságában tartózkodtak akkor este, elmondták, hogy anélkül léphettek be a szórakozóhelyre, hogy bármelyiküktől is tagsági igazolványt kértek volna, ilyen igazolvánnyal egyébként egyikük sem rendelkezett.

 

Tanúk azt is látták, hogy amíg a társaság a tulajdonosra várt, addig többen is bementek a szórakozóhelyre anélkül, hogy tagsági igazolványt mutattak volna be vagy azt kérték volna tőlük. Akik bementek, azok egyike sem volt roma.

 

 

 

 

 

 Az ügyben lefolytatott bizonyítás során Kérelmező magát a roma kisebbséghez tartozónak vallotta, az esemény megtörténtekor a társaságában a hatóság által meghallgatott tanú ugyancsak a roma kisebbséghez tartozott, nevezetesen a H.­i Cigány Kisebbségi Önkormányzat tagja volt, a harmadik személy, akit szintén nem engedtek belépni a szórakozóhelyre, Kérelmező rokona volt. Kérelmező­ miután magát a roma kisebbséghez tartozónak vallotta­, megfelelően igazolta, hogy rendelkezik azzal a védett tulajdonsággal, amely miatt álláspontja szerint a sérelem érte, a sérelmet (megtagadták tőle a belépést a szórakozóhelyre), tanúvallomásokkal támasztotta alá.

 

Az eljárás alá vont ezzel szemben nem tudta kétséget kizáróan igazolni azt, hogy aznap amiatt nem engedte be Kérelmezőt és két társát, mivel tagsági igazolványuk nem volt. Ennek ugyanis ellentmondott az, hogy a tanúként meghallgatott hölgyek minden további nélkül beléphettek a Clubba, aznap zártkörű rendezvény nem volt, illetve a teltház miatt sem tagadhatták volna meg a belépést Kérelmezőtől és férfi társaitól, mivel erre utaló kiírás a bejáratnál nem volt elhelyezve. Mindezekből a Hatóság arra a következtetésre jutott, hogy a biztonsági feladatokat ellátó személy magatartása illetve eljárása, és a Kérelmező roma kisebbséghez való tartozása valamint bőrszíne között okozati összefüggés áll fenn és az elutasító magatartás valódi indoka az volt, hogy Kérelmező és férfi társai a roma kisebbséghez tartozó személyekre általában jellemző rasszjeggyel, azaz sötétebb bőrszínnel rendelkeztek

 

A Magyar Köztársaság Alkotmányának 70/A.§ (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a Magyar Köztársaság területén tartózkodó minden személynek az emberi és állampolgári jogokat biztosítani kell, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerint tilos. Az Alkotmány 70/A.§ (2) bekezdés azt is rögzíti, hogy az embereknek a fentiek szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

 

Az Alkotmány 54.§ (1) bekezdése szerint Magyarországon senkit nem lehet önkényesen megfosztani az emberi méltóságától.

 

Hasonló rendelkezést tartalmaz az emberi méltóság vonatkozásában a Polgári Törvénykönyv 76.§­a, és mindezeket alátámasztja és megerősíti az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) , amikor a 8.§ e) pontja alapján közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősíti az olyan rendelkezést, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt nemzeti és etnikai kisebbséghez való tartozása miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Az Ebktv. 5.§ b) pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményét köteles megtartani, aki az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben szolgáltatást nyújt vagy árut forgalmaz.

 

 

 

 A jogszabály 30.§ (1) bekezdés a) illetve c) pontjai szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti, különösen­ a nemzeti és etnikai kisebbséghez való tartozás alapján illetve bőrszíne miatt­ az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeiben, így különösen a vendéglátó­ipari intézményekben­ megtagadni vagy mellőzni a szolgáltatások nyújtását vagy áru forgalmazását.

 

A fenti tényállást alapul véve az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította, hogy a Főnix Club Hatvan Bt. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét és ezért az eljárás alá vonttal szemben az Ebktv. 16.§ b) és c) pontjaiban meghatározott szankciókat rendelte alkalmazni.

 

A Hatóság a szankciók alkalmazásánál figyelemmel volt arra a tényre, hogy korábban H. Város jegyzője határozatával megtiltotta az eljárás alá vont cég által üzemeltetett szórakozóhelyen a tagsági igazolvány használatát és ennek betartását roma kisebbséghez tartozó tesztszeméllyel később ellenőriztette. A Hatóság 2006. március 4­én két roma, és két nem a roma kisebbséghez tartozó tesztszemélyt küldött az F. Clubba, akik a késő esti órákban érkeztek, és mindannyian bejutottak a szórakozóhelyre, tőlük tagsági igazolványt nem kértek, és a belépésüket más módon akadályozó cselekményt nem tapasztaltak.

 

Mindezek alapján megállapítható, hogy az eljárás alá vontnál a többszöri ellenőrzés után az tapasztalható, hogy az egyenlő bánásmód követelményének megsértését a nála szórakozni kívánók esetében nem sértette meg. A Hatóság mindezek után nem látta megalapozottnak bírság kiszabását. A határozat közzétételét azért rendelte el, mert több kérelem is érkezett, illetve érkezik szolgáltatás nyújtásával illetve áruforgalmazás megtagadásával kapcsolatban, ahol a sérelmet szenvedők valamennyi esetben a roma kisebbséghez tartoznak. A nyilvánosságra hozatal ezért prevencióként is szolgál a jövőre nézve, illetve a már elkövetett jogsértések esetében segíti a diszkrimináció áldozatait annak felismerésében, hogy velük szemben hátrányos megkülönböztetés történt, és felhívja a jogorvoslati lehetőségek körének bővülését a hatósági út igénybe vételével.

 

  1. május 23.