EBH/564/2006

EBH/564/2006

 

 

Kérelmező 2006. augusztus 14­én kérelemmel fordult a Hatósághoz, melyben előadta, hogy álláspontja szerint az A. Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy az általa meghirdetett munkahelyre történő jelentkezését követően közölték vele, hogy nőket gépkezelői illetve betanított munkára nem alkalmaznak.

 

Kérelmező 2006. július 27­én juttatta el önéletrajzát az eljárás alá vont cég n.­i telephelyére, ahová az álláshirdetésről megjelent szórólap tanúsága szerint gépkezelői munkára várták a jelentkezőket gipszkarton profilok és hálós élvédők gyártásához, három műszakos munkarendbe. Érdeklődésére azt a választ kapta, hogy nőket nem alkalmaznak, mivel nehéz fizikai munkáról van szó.

 

Kérelmező sérelmezte azt is, hogy őt ki sem próbálták arra a munkára, amelyet mások nyolc általános iskolai végzettséggel végeznek, s amikor meghallották, hogy nő, már szóba sem álltak vele. Az eljárás alá vont a Hatósághoz 2006. október 31­én írt beadványában maga is elismerte, hogy 2006. augusztus 3­át követően több időpontban is kötött munkaszerződéseket, és vett fel dolgozókat a meghirdetett munkára.

 

A Hatóság az eljárás során becsatolt iratok, az ügyfelek és a tanú által előadottak alapján megállapította, hogy a kérelem alapos, az eljárás alá vont a Kérelmezővel szemben női nemhez tartozása miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott vele szemben akkor, amikor a foglalkoztatási jogviszony létesítését megelőző eljárása során Kérelmezőt elsődlegesen a végzendő munka nehézségére hivatkozással nem választotta ki a gyárlátogatáson részt vevők közé, és Kérelmező első érdeklődésére elutasító választ adott, mondván, hogy női munkaerőt nem kíván alkalmazni.

 

A Hatóság a döntésénél figyelemmel volt arra, hogy Alkotmány külön is foglalkozik a nők egyenjogúságával, (70/B.§) amelyet a gazdasági életben ugyanúgy biztosítani, kell, mint egyéb területeken.

 

Az Európai Parlament és a Tanács közös, a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló 2002/73/EK irányelvében rögzíti az alábbiakat: „Az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása azt jelenti, hogy nemi alapon semmiféle hátrányos megkülönböztetés nem állhat fenn a köz­ vagy a magánszektorban, a következők vonatkozásában: a nem önálló és az önálló keresőtevékenységhez, illetve a foglalkoztatáshoz való hozzáférés feltételei­ beleértve a kiválasztás kritériumait és a munkaerő­toborzás feltételeit­, a tevékenység fajtájától és a szakmai hierarchiában elfoglalt helytől függetlenül, beleértve a szakmai előmenetelt.”

 

Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1988­ban elfogadott nyilatkozatában összefoglalta a nők egyenjogúságával kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, köztük a valamennyi foglalkozási ágban való részvételt, a munkában való részvételt.

 

A Hatóság az eljárás alá vont céggel szemben alkalmazott szankció – jövőbeni eltiltás a jogsértő magatartás folytatásától, illetve pénzbírság kiszabása­ tekintetében figyelemmel volt arra, hogy a női jogok védelme még mindig megoldatlan abban az esetben, ha a sérelem nem a már meglévő jogviszonyon belül következik be: így a nők alkalmazásának a megtagadása, álláspályázatuk hátrányos elbírálása (v.ö. CompLex Jogtár az Alkotmány 70/A§­hoz írt magyarázat) A pénzbírságot azért rendelte alkalmazni a Hatóság, mert jelen ügy is példa arra, hogy a toborzásánál még mindig a sztereotípiákat helyezik előtérbe a leendő munkaadók, és a női munkaerőt ki sem próbálják olyan munkakörökben, ahol a hagyományok szerint csak férfiakat alkalmaznak.

 

2006 december