EBH/553/2006

EBH/553/2006

 

 

Kérelmező egy kereskedelmi bank által személyi kölcsön szerződés megkötése során tanúsított hátrányos megkülönböztetést megvalósító intézkedésre hivatkozással fordult a Hatósághoz. A panasz szerint Kérelmező vak, hosszú évek óta a kérdéses bank ügyfele, ezért az 2006. februárjában azzal kereste meg, hogy adósként egyszerűsített hitelbírálati eljárással tudna neki 700.000 forint személyi kölcsönt nyújtani. Ezt Kérelmező igénybe kívánta venni. A szerződés aláírását követően arról tájékoztatta a bank munkatársa, hogy vaksága miatt a kölcsönösszeg folyósítására csak aláírása közjegyzői hitelesítése után kerülhet sor. A közjegyzővel történt kapcsolatfelvétel során derült ki Kérelmező számára, hogy a bank nem csupán aláírása hitelesítését tekinti feltételnek, de közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő és egyoldalú kötelezettségvállalást tartalmazó nyilatkozat előkészítésére kérte meg a közjegyzőt. Az ilyen nyilatkozat alapján Kérelmező pozíciójának romlásával párhuzamosan a bank eljárásjogi helyzete jelentősen egyszerűsödik, bizonyos feltételek esetén polgári eljárás lefolytatása nélkül, közvetlen végrehajtásra nyílik lehetősége nem teljesítés, vagy késedelmes teljesítés esetén. Kérelmező az eljárás ellen tiltakozását fejezte ki mind a közjegyzőnek, mind pedig telefonon a bank hitelosztálya vezetőjének, és jogi eljárás megindítását helyezte kilátásba. Ezt követően a nyilatkozatot azonban tekintettel arra, hogy a pénzre szüksége volt aláírta.

 

A Hatóság az eljárás során – eljárás alá vont első tárgyalásról való távolmaradása miatt – külön tárgyalás keretében hallgatta meg Kérelmezőt, illetve eljárás alá vontat, valamint beszerezte eljárás alá vont írásbeli nyilatkozatát is.

 

Az osztott bizonyítás szabályai szerint – tekintettel arra, hogy Kérelmező hitelt érdemlően igazolta az őt ért hátrányt és védett tulajdonságát – a Hatóság előtt eljárás alá vontnak kellett bizonyítania, hogy megtartotta, vagy a konkrét jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. (A Hatóság az eljárásjogi pozíció jelentős gyengülése mellett hátrányként fogadta el azt is, hogy Kérelmezőnek a közjegyzőhöz a főváros másik szélére kellett utaznia, ami számára komoly terhet jelentett.) Eljárás alá vont kimentésként adta elő, hogy a hitelintézetekre vonatkozó törvényi szabályozás (Hpt.) szigorú előírásokat tartalmaz a fogyasztási kölcsönök nyújtására a prudens, biztonságos banki működés érdekében. A Hatóság e védekezést nem tudta elfogadni, hiszen a jogszabály vak személyek esetében sem követeli meg a kérdéses közjegyzői okirati formát, nem igaz ugyanis, hogy e csoport pusztán ezen állapota miatt magasabb pénzügyi kockázatot jelentene. A Hatóság nem tudta elfogadni azt a védekezést sem, hogy az intézkedés célja – úgy Kérelmező, mint a Bank érdekében – a szerződés teljes és pontos megértésének biztosítása lett volna, hiszen ehhez a törvény szerint nincs szükség a közokiratba foglalásra. Emellett a Hatóság fontosnak értékelte azt a körülményt is, hogy ezen érveléssel ellentétesen a bank Személyi Kölcsön Szabályzata a közjegyzői okiratba foglalás indokát az esetleges behajtás során a jogi eljárás megkönnyítésében és egyszerűsítésében jelöli meg. Nem fogadható el az a hivatkozás sem, hogy a közjegyzői aláírás-hitelesítés nem hitelesíti a nyilatkozat tartalmát, hiszen a fogyasztási kölcsönszerződéseknek nem alaki feltétele a közokirati forma.

 

Fentiekre tekintettel a Hatóság megállapította, hogy eljárás alá vont megsértette az egyenlő bánásmód követelményét és az alábbi szankciókat alkalmazta: · megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni folytatását, és elrendelte, hogy a bank 30 napon belül értesítse a Hatóságot az ehhez szükséges intézkedések megtételéről · elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 30 napra történő nyilvánosságra hozatalát a Hatóság honlapján, valamint · 300.000 forint bírságot szabott ki.

 

Eljárás alá vont keresetlevelével a Hatóság határozatának bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. A Fővárosi Bíróság ítéletében a cég keresetét elutasította és megállapította, hogy a Hatóság eljárása során a határozatának alapjául szolgáló tényállást kellőképpen tisztázta, a feltárt tények alapján helyes következtetésre jutott, így határozata mindenben megalapozott. Az ítélet kitér arra is, hogy a cég a bírósági eljárás folyamán a Hatóság határozatának megfelelően átalakította a fogyatékos személyekkel kapcsolatosan folytatott gyakorlatát, megjegyezve, hogy „ez is bizonyítja az Egyenlő Bánásmód Hatóság működésének szükségességét és hasznosságát annak a célnak a megvalósítása érdekében, miszerint az emberi méltóságában sérelmet szenvedett személy számára az államnak megfelelő jogvédelmet kell biztosítania.”

 

  1. június