EBH/46/2007

EBH/46/2007

 

A panaszos kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt. Kérelmében előadta, hogy véleménye szerint volt munkáltatója hátrányos megkülönböztetésben részesítette, amikor 2004. októberében rendkívüli felmondás útján, méltánytalanul elbocsátotta.

 

Kérelmező vezető jegyvizsgálóként dolgozott az egyik vasútvonalon. Állítása szerint 2004. január 1. és május 31. között négy alkalommal nem a fűtetlen váróteremben várakozott az éjszaka véget érő szolgálat végétől reggelig, hanem a közeli laktanyába vonatozott pár órát pihenni. Mindezt felettesei szolgálatszegésnek minősítették, és 2004. októberében elbocsátották állásából eltérően azon további munkatársaitól, akik szintén ugyanezt tették. Az ő esetükben az ötnél kevesebbszer megvalósuló ugyanilyen jellegű szolgálatszegés felett kérelmező értesülései szerint szemet hunytak.

 

Kérelmező a történteket horvát állampolgárságával magyarázta, ugyanis a régi Jugoszlávia területén született és annak ellenére, hogy gyermekként átköltözött szüleivel Magyarországra, magyar állampolgárságot a mai napig nem kapott. Elmondása szerint korábban számtalan dicséretben részesült munkájáért, mellyel a vasút gazdaságos működését segítette elő. Elbocsátásakor azonban külföldi állampolgársága miatti diszkriminációt vélt tapasztalni, ezért fordult beadványával a Hatósághoz. Kérelmező a kérelemhez az illetékes Munkaügyi Bíróság ítéletének, valamint a jogi képviselője által az ellen benyújtott fellebbezésnek a másolatát is csatolta.

 

A Bíróság fenti számú ítéletében kérelmezőnek és társának, mint felpereseknek a volt munkáltató, mint alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és más iránt benyújtott kereseti kérelmét elutasította. Az ítéletet felperesek jogi képviselőjük útján megtámadták.

 

Az elsőfokú bíróság ítéletéből egyértelműen megállapítható volt, hogy kérelmezőt nem külföldi állampolgárságával, mint védett tulajdonságával összefüggésben bocsátották el, hanem kifejezetten kötelezettségszegés miatt. A munkáltató ugyanis pontosan ugyanezen indok alapján, megegyező időpontban, ugyanígy rendkívüli felmondással szüntette meg egy magyar állampolgár munkaviszonyát is, aki a bírósági eljárásban szintén felperesként vett részt. A nem jogerős ítélet indoklásának egy bekezdése is megállapítja, hogy az Ebktv. 8. §-a tartalmazza, mely személy vagy csoport megkülönböztetése minősül hátrányos megkülönböztetésnek. A felperesek nem tartoznak ezen csoportokhoz, így a bíróság álláspontja szerint a munkáltatónak ebben a körben kimentési kötelezettsége sem volt.

 

Kérelmező esetében a kérelem és mellékletei tartalmából tehát megállapítható volt az elbocsátás, mint hátrány bekövetkezte, maga az állampolgárság pedig értékelhető védett tulajdonságként. Kétséget kizáróan igazolható volt ugyanakkor, hogy kérelmezőt nem az Ebktv. 8. §-ában felsorolt védett tulajdonságok valamelyike, azaz nem is külföldi állampolgársága miatt bocsátotta el a munkáltatója rendkívüli felmondás útján, hanem kötelezettségszegés indokával, egy magyar állampolgár munkatársával együtt.

 

Fentiekre tekintettel az egyenlő bánásmód követelményének sérelme nem volt megállapítható, így a Hatóság a kérelmet mint alaptalant elutasította.

 

  1. január