EBH/443/2012

EBH/443/2012

 

Kérelmező a hatóság budapesti egyenlőbánásmód referensénél 2012. április 3-án jegyzőkönyvbe  mondott panaszában előadta, hogy 2011. októberében a P. Kft. álláshirdetését olvasva jelentkezett  a cégnél logisztikai ügyintéző munkára. Mivel a hirdetésben a német nyelvtudás is fel volt  tüntetve, és kérelmező azzal rendelkezett, így e-mailen elküldte a céghez az önéletrajzát.  Kérelmezőt 2011. október 11-én behívták személyes interjúra. Kérelmező elmondása szerint minden rendben ment mindaddig, amíg egy fordítási feladatot nem adtak neki, amely számítógépen volt. Az interjú idején nagyon sütött a nap, és kérelmezőnek közel kellett hajolnia a  monitorhoz, mivel egyébként is gyengénlátó. Erre azt közölték vele, hogy „ez így nem járható út”.  Kérelmező sérelmezte, hogy gyengénlátása, mint fogyatékossága miatt kedvezőtlen bánásmódban  részesítették az állásinterjú során.

A lefolytatott bizonyítási eljárás, az ügyfelek és a tanúk nyilatkozata, a beszerzett iratanyag alapján a hatóság megállapította, hogy a kérelem alapos.

A hatóság a döntésében az eljárás alá vont felelősségét kizárólag abban látta megállapíthatónak, hogy a fogyatékos kérelmezőt a munkára jelentkezése során kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette, mint a vele összehasonlítható helyzetben lévő és az eljárás során tanúként is meghallgatott más, ilyen védett tulajdonsággal nem rendelkező jelentkezőket. Tehát az eljárás alá vont felelőssége abban a kérdésben, hogy kérelmezőt nem alkalmazta, vele nem kötött  munkaszerződést, nem állapítható meg, hiszen ezt a körülményt maga a panaszos sem sérelmezte, kizárólag az volt a sérelme, hogy az interjú alapját szolgáló fordítást el sem tudta kezdeni, mert  amikor közelhajolt a monitorhoz, abbahagyatták vele a műveletet, ily módon az eljárás alá vont  nem is tudott meggyőződni nyelvtudásáról.

Az eljárás alá vont akkor járt volna el az egyenlő bánásmód követelményét betartva, ha kérelmezőnek ugyanazon lehetőséget biztosítja az állásinterjú során, mint a végül általa alkalmazott munkavállalók esetében, és kérelmező gyengénlátására tekintettel megfelelő időt  biztosít számára a megnyitott e-mail elolvasására, ily módon meggyőződve némettudásáról.

Miután az eljárás alá vont nem tudta a fentiek vonatkozásában kimenteni magát, a hatóság megállapította, hogy kérelmezővel szemben megvalósította az Ebktv. 21. § a) pontjában foglaltak  megsértését, különösen a munkához való hozzájutás tekintetében, magatartása és kérelmező fogyatékossága (gyengénlátása) között pedig ok-okozati összefüggés volt.

A szankció megállapítása során a hatóság figyelemmel volt az eset összes körülményeire. Ennek  során értékelte, hogy az eljárás alá vont megfelelően igazolta, mely szerint a hirdetéseire  kérelmezőn kívül sokan jelentkeztek, köztük olyanok, akik megfelelő képzettséggel és német-  tudással rendelkeztek, tehát a jelentkezők közül mindenképpen válogatnia kellett. Kérelmezőt  kizárólag abban a vonatkozásban érte hátrány, hogy az állásinterjú során részére kedvezőtlenebb  feltételeket biztosítottak. Mindezek miatt a hatóság elegendőnek tartotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsításának megtiltását arra tekintettel, hogy az eljárás alá vont, aki munkáltatóként jár el és rendszeresen jelenttet meg álláshirdetéseket, interjúztat, a jövőre nézve tartózkodjon olyan magatartástól, amely a munkavállalókra nézve valamely védett tulajdonságukkal összefüggésben  hátrányos jogkövetkezményekkel járhat.

 A döntés jogerős.