EBH/404/2006

EBH/404/2006

 

A Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete B. Megyei Szövetsége (továbbiakban MKKSZ) által képviselt B.N. kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz ( a továbbiakban: Hatóság ), melyben előadta, hogy B.N. volt munkáltatója, az M. MJV Önkormányzata I. Szolgálat megsértette az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) több rendelkezését akkor, amikor szakszervezeti alapszervezet szervezése miatt ­ többek között­ kérelmezővel szemben fegyelmi vizsgálatot indított, majd annak eredményeként közalkalmazotti jogviszonyát megszüntette.

 

A Hatóság az ügyben tárgyalást tartott, melyen meghallgatta a Kérelmezőt, a képviseletében megjelent MKKSz B. Megyei Szövetségének titkárát, az eljárás alá vont Szolgálat igazgatóját.

 

Kérelmezővel szemben a Közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény legsúlyosabb büntetését rendelte el a munkáltatói jogkör gyakorlója, így elbocsátás szankcióval sújtották. Kérelmező a tárgyaláson előadta, hogy az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedett, mivel azt egyik fél sem támadta meg, így Kérelmező közalkalmazotti jogviszonya­ tekintettel arra, hogy visszahelyezést nem kért­ 2006. február 22­én az eljárás alá vont intézménynél megszűnt, részére minden járandósága kifizetésre került.

 

A Hatóság a döntésénél figyelembe vette a munkaügyi bíróság által megállapított tényeket, illetve azt, hogy a bíróság nem vizsgálta azt, mely szerint az eljárás alá vont intézmény Kérelmezővel­ illetve a perbeli felperessel szemben­ megsértette­e az egyenlő bánásmód követelményét. Figyelembe vette a Hatóság azt is, hogy Kérelmező közalkalmazotti jogviszonya az eljárás alá vont intézménynél időközben megszűnt, tehát vele szemben a jogsértés már nem áll fenn.

 

Az eljárás során becsatolt iratokból megállapítható, hogy Kérelmező 2005. február 21­én tett belépési nyilatkozatot arra nézve, hogy a Szolgálat munkahelyi szervezetének tagja kíván lenni. A szervezet 2005. április 15­ével megalakult, az alakuló ülésen Kérelmezőt megválasztották titkárnak. A szervezet írásban bejelentkezett az MKKSz B. Megyei Szervezetéhez 2005. április 20­án. Kérelmező tehát az eljárás során igazolta azt, hogy a jogsértéskor rendelkezett az Ebktv. 8.§ s) pontja szerinti védett tulajdonsággal, azzal pedig, hogy ellene fegyelmi vizsgálat indult, igazolta azt is, hogy hátrány érte.

 

A fegyelmi vizsgálattal összefüggésben keletkezett iratokból (tanúmeghallgatási jegyzőkönyvek, a 2005. április 8­i jegyzőkönyv, amelyet sem Kérelmező, sem a fegyelmivel érintett másik kollégája nem írtak alá), megállapítható, hogy a vizsgálat mind Kérelmezővel, mind a másik két, fegyelmi eljárás alá vont személlyel szemben alapvetően a szakszervezet szervezése miatti tevékenységükkel összefüggésben indult. Ezt támasztja alá az a körülmény, hogy a fegyelmi eljárás során meghallgatott tanúkat kizárólag a szakszervezet megalakulásával kapcsolatban hallgatták meg, és nem az egyébként a fegyelmi eljárás megindítását megalapozó körülményekre nézve. Mindez megállapítható a fegyelmi vizsgálat során meghallgatott tanúk vallomásáról felvett jegyzőkönyvekből, ahol az alábbi kérdéseket tette fel a vizsgálóbiztos: „Ismeretei szerint hogyan kezdődött a munkahelyi szervezet szerveződése?, Kapott­e tájékoztatást jogokról és kötelezettségekről? Alapszabályról volt­e szó, kapott­e róla tájékoztatást?, Miért lépett be a szakszervezetbe?, Mióta tagja a szakszervezetnek?, B. N. munkából való felfüggesztése óta volt­e bent a munkahelyén?, Hogyan szerzett tudomást a szakszervezet alakulásáról?, Miért nem akart szakszervezeti tag lenni?, A Tisztségviselők jelölésével kapcsolatban miről tájékoztatták?, Mikortól létezik a szakszervezet? Miért léptél be a szakszervezetbe?„ stb.

 

A 2005. április 8­i alakuló ülést megelőzően ­ amely eredménytelen volt­, Kérelmezővel és a fegyelmi eljárással érintett másik dolgozóval is közölte a munkáltatói jogkör gyakorlója, hogy ellenük fegyelmi vizsgálat indul, sőt, Kérelmezőt aznap már fel is függesztették a munkájából, amiről többen is értesültek. Az eljárás alá vont intézmény igazgatónője több forrásból (faliújságra kifüggesztett Hirdetmény, Kérelmező 2005. április 4­én írt levele) tudomást szerzett arról, hogy 2005. április 8­án alakuló ülésre hívták össze a belépési nyilatkozatot aláíró dolgozókat, és nyilvánvalóan tudomást szerzett ebből arra nézve is, hogy Kérelmező illetve a fegyelmi eljárással érintett másik két leendő tisztségviselő még nem lett megválasztva. Amennyiben tehát sikeres lett volna a 2005. április 8­i alakuló ülés, ezen időpont után Kérelmezővel, mint megválasztott szakszervezeti tisztségviselővel szemben csak a Kjt. 10.§ ­ában foglaltak betartásával lehetett volna megindítani a fegyelmi eljárást, azaz előzetesen értesíteni kellett volna a közvetlen felsőbb szakszervezeti szervet. A Hatóság nem találta kimentésre alkalmasnak az eljárás alá vont azon védekezését, mely szerint a fegyelmi eljárást Kérelmezővel szemben azért indították meg és folytatták le, mert az intézmény nevét és logóját a bélyegzőn illetve a hivatalos levelezés során használták. A 2005. április 8­i alakuló ülés eredménytelenségéhez valószínűsíthetően hozzájárult az, hogy délutánra már tudomást szereztek a dolgozók arról, hogy három szakszervezeti tisztségviselőnek jelölt személlyel szemben is fegyelmi eljárás indult. Az egy héttel később megtartott alakuló ülésen a fegyelmi eljárás vizsgálóbiztosa is részt vett, és tájékoztatta a megjelenteket arról, hogy Kérelmező fegyelmi eljárás hatálya alatt áll és a munkavégzés alól fel van függesztve, majd felszólította kérelmezőt, hogy hagyja el a munkahelyet. Mindez az alakuló ülésről felvett jegyzőkönyvben rögzítésre került. A jegyzőkönyvből az is megállapítható, hogy az alakuló ülést ezúttal munkaidő utáni időpontra hívták össze.

 

Az eljárás során az eljárás alá vont intézmény vezetője nem tudta megfelelő okát adni annak, hogy a Kérelmezővel szembeni eljárására­ azt követően, hogy tudomást szerzett a Kérelmező által 2005. április 4­én írt bejelentésből arról, hogy munkahelyi alapszervezetet kívánnak létrehozni a Szolgálatnál is­, tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka volt. A védekezésként felhozott érvei­ Kérelmező fegyelemsértése azáltal, hogy több leendő szakszervezeti tag munkabéréből a tagdíj a 2005. márciusi fizetéssel levonásra került­ sem a Munkaügyi Bíróság előtt nem fogtak helyt, sem a Hatóság eljárásában nem voltak alkalmasak arra, hogy ésszerű indokát adják Kérelmező nagy nyilvánosság előtt történő meghurcoltatásának, mely alapvetően arra irányult, hogy a szakszervezeti szerveződést lefékezze és különböző jogszabályi és egyéb indokokra hivatkozással akár meg is akadályozza.

 

A Magyar Köztársaság Alkotmánya 4.§­ában rendelkezik arról, hogy a szakszervezetek és más érdekképviseletek védik és képviselik a munkavállalók, a szövetkezeti tagok és a vállalkozók érdekeit. A szakszervezeti szervezkedés szabadsága tehát alapjog, alapjogi jellege azonban nem az Alkotmány 4.§­ából következik, hanem az egyesülési jogot deklaráló 63.§ (1) bekezdése és az e szabadságot megfogalmazó 70/C.§ egymásra vonatkoztatásból. A szakszervezetek megalakításának és működésének szabadsága tehát lényegében az egyesülési jogon nyugszik. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, melyet a 24/1990. (XI.8.) AB határozatában fejtett ki részletesen, a szakszervezeti tagság is lehet olyan közösségi cél, amely indokolhatja a pozitív diszkriminációt. A szakszervezetek ugyanis az Alkotmány 70/C.§­ában foglalt gazdasági érdekek védelme, valamint a sztrájkjog gyakorlása terén kitüntetett szerepet játszanak. E funkciójuk közvetlenül kapcsolódik az Alkotmány preambulumában szereplő szociális piacgazdaság megvalósításához. Ennyiben a szakszervezetek léte és működése a tagok magánérdekein túlmutató közérdeket is szolgál.

 

Az Egyesült Nemzetek Közgyűlése XXI. ülésszakán 1966. december 16­án elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, amelyet Magyarországon az 1976. évi 8. sz. tvr.­rel hirdettek ki, 22. Cikkében arról rendelkezik, hogy mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra, ideértve azt a jogot, hogy érdekei védelme céljából szakszervezeteket alakítson, illetőleg azokhoz csatlakozzon. E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásoknak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság és a közrend, illetőleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek. A Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 24.§ (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a munkáltató köteles biztosítani annak lehetőségét, hogy a szakszervezet az általa szükségesnek tartott információkat, felhívásokat, valamint a tevékenységével kapcsolatos adatokat a munkáltatónál szokásos, vagy más megfelelő módon közzétegye. A (2) bekezdés értelmében a szakszervezet joga, hogy munkaidő után, illetve munkaidőben a munkáltatóval történt megállapodás szerint a munkáltató helyiségeit érdekképviseleti tevékenysége céljából használhassa.

 

A fenti rendelkezésekből levonható az a következtetés, hogy az Alkotmányban, az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvényben valamint a Munka Törvénykönyvébenis biztosított jogok nemcsak a már megalakult szakszervezetet illetik meg, hanem a megalakulás céljából elindított szerveződést is, hiszen a végeredmény, azaz maga a szakszervezet ennek a folyamatnak az eredményeképpen jön létre.

 

A fegyelmi vizsgálat során meghallgatott tanúkhoz a vizsgálóbiztos, akit az eljárás alá vont intézmény vezetője, mint munkáltatói jogkört gyakorló rendelt ki, olyan kérdéseket intézett, amelyek nem álltak szoros összefüggésben a konkrét vizsgálat céljával. A tanúmeghallgatások olyan időpontokban történtek (április 18.,) amikor a munkahelyi alapszervezet már megalakult, ráadásul ezen az alakuló ülésen maga a vizsgálóbiztos is jelen volt, tehát megfelelő információk birtokába kerülhetett. Ennek ellenére ­ figyelmen kívül hagyva az Mt. 26.§ (1) bekezdésében foglaltakat ­ olyan kérdéseket intézett a tanúkhoz, hogy mikor léptek be a szervezetbe, mióta tagjai annak, miért léptek be stb.

 

Az osztott bizonyítás szabályai alapján az volt megállapítható, hogy a Kérelmező rendelkezik az Ebktv. 8.§ s) pontjában meghatározott védett tulajdonsággal, és a fentiekben kifejtettek alapján emiatt őt más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személlyel szemben hátrányos megkülönböztetés érte.

 

Az eljárás alá vont intézmény vonatkozásában az volt megállapítható, hogy Kérelmezővel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, kimentése a fentiekben kifejtettek szerint eredménytelen volt, az eljárás alá vont a megkülönböztetésnek ésszerű indokát nem adta. A Hatóság az eljárás alá vont intézménnyel szemben alkalmazott szankció ­ a határozat nyilvánosságra hozatala a honlapján ­ tekintetében, mivel a jogsértés már nem áll fenn, a leghatékonyabbnak a szélesebb körben történő nyilvánosságra hozatalt tartotta olyannak, amely leginkább visszatartó erejű.

 

  1. július