EBH/40/2005

EBH/40/2005

 

Egy vidéki kistelepülés lakóinak nevében fordult a hatósághoz a kérelmező, aki a beadványában azt sérelmezte, hogy a Volánbusz Rt által üzemeltetett autóbuszjáratok nem biztosítják kielégítően a településen élők munkába járását, amely megnehezíti a környékbeli munkahelyeken való elhelyezkedésüket.

 

A kérelmező álláspontja szerint a közlekedési nehézségek okozta helyzet sérti a település lakosainak egyenlő bánásmódhoz fűződő jogait, és az esélyegyenlőségét, a településen élők munkavállaláshoz való jogát.

 

A Hatóságnak az ügyben azt kellett vizsgálnia, hogy a közlekedési vállalat megsértette-e az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy a településen élők munkába járását elősegítő járatbővítés iránt nem intézkedett, illetőleg további buszjáratok üzembe helyezését nem tette lehetővé.

 

A közlekedési vállalat álláspontja szerint minden esetben készek megvizsgálni a menetrendre módosító kezdeményezéseket. A kifogásolt közlekedési viszonylattal kapcsolatban a járatok bővítését a közlekedők alacsony száma miatt azonban nem tartják indokoltnak. Azzal érvelt, hogy a cég jelenlegi gazdasági helyzetében nem áll módjukban felvállalni olyan járatok közlekedtetését, amelynek a kihasználtsága nem éri el a kívánt mértéket.

 

Az Ebktv. alapján nem minden megkülönböztetés minősül hátrányos megkülönböztetésnek, azaz a megkülönböztetés lehet a törvény által megengedett, ha az nem önkényes, vagyis a kötelezett magatartásának tárgyilagos mérlegelés szerint, annak ésszerű indoka van.

 

A közlekedési vállalatnak - mivel menetrend alapján közlekedő járművekkel közforgalmú személyszállítást végez - be kell tartania az egyenlő bánásmód követelményét az általa nyújtott szolgáltatás igénybe vétele során, vagyis valamely, a törvény által védett tulajdonság miatt az utasokkal szemben nem alkalmazhat hátrányos megkülönböztetést.

 

A hatóság álláspontja szerint a panaszos által sérelmezett helyzet nem a szolgáltatás jogosulatlan megtagadásában áll. Jelen esetben ahhoz, hogy a hátrányos helyzetű településen élők helyzetükből fakadó hátrányaikat csökkenteni, illetve megszüntetni lehessen – így például a foglalkoztatási gondok megoldásához, a szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításához - esélykiegyenlítő intézkedésekre van szükség, amelynek kötelezettjei - esélyteremtő, integrációs programok megvalósítása révén - az állam, illetőleg az önkormányzatok.

 

Az Alkotmánybíróság 650/B/1991. számú határozatában ugyanakkor kimondta, hogy az egyenlő bánásmód követelményével szemben az esélyegyenlőség előmozdítását szolgáló intézkedésekre jogosultságként kikényszeríthető igénye senkinek nincsen. A kérelmet ezért el kellett utasítani.