EBH/395/2007

EBH/395/2007

 

Kérelmező kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, melyben sérelmezte, hogy munkáltatója, egy formaöntödét működtető gazdasági társaság vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy betanított munkásként, homokmaglövő megnevezésű munkakörben történő foglalkoztatása során alacsonyabb munkabért állapított meg a részére, mint az ugyanilyen munkakörben dolgozó férfi dolgozóknak. Kérelmező állítása szerint 2006 év végén 78900 Ft-ot keresett, a kérelem benyújtásakor 79900 Ft volt a bruttó bére, míg férfi kollégái munkabére tudomása szerint 110-120 ezer Ft körüli. Kérelmező a cégnél 2007-ben panaszt tett azzal az indokkal, hogy diszkriminálják és fel akart mondani. A vezetőség azonban közös megegyezéssel való távozást javasolt. Kérelmező ebbe nem ment bele, mire felajánlották, hogy áthelyezik más munkakörbe. A felajánlott munkakört Kérelmező nem kívánta elvállalni.

 

Kérelmező szerint férfikollégái sem nagyobb gyakorlattal, sem speciálisabb képzettséggel nem rendelkeztek, mert az ő általa elvégzett nyolc általános iskolai osztály is elég ehhez a betanított munkához. Példaként említette, hogy egyik munkatársa homokmaglövőként kevesebb ideje dolgozott a munkakörben, mint ő, azonban érettségivel rendelkezett, esetében a munkáltató a magasabb munkabért ezzel indokolta. Kérelmező tudomása szerint a cég tulajdonosai elégedettek voltak a munkájával. Arra, hogy azért kapna alacsonyabb bért, mert nő, a felettesei nem utaltak soha, csak mikor GYES-ről visszatért, hangzott el, hogy nem szívesen helyezik vissza, mert ez nem női munka. Kérelmező a kérelemhez munkabérjegyzékeit csatolta, majd külön nyilatkozatban kérte az általa vélt hátrányos megkülönböztetés vizsgálatára irányuló hatósági eljárás lefolytatását.

 

A Hatóság a munkáltató ellen az eljárást megindította, és az eljárás alá vont céget nyilatkozattételre hívta fel. Eljárás alá vont nyilatkozata szerint a Kérelmező által előadottak teljes mértékben megalapozatlanok, mert míg a vele azonos munkakörben dolgozó férfi munkavállalók szakmunkás végzettségűek, kérelmező mindösszesen nyolc általános iskolai osztályt végzett. Eljárás alá vont elismerte, hogy ez iskolai végzettség alapján történő különbségtétel, amit viszont ismeretei szerint egyetlen törvény sem tilt. Indokolatlannak és megalapozatlannak tartaná ugyanis, ha szakmunkás képzettségű alkalmazottainak ugyanolyan bér járna, mint a velük azonos munkakört betöltő, de alacsonyabb iskolai végzettségű munkavállalóknak. Eljárás alá vont azzal érvelt, hogy fentiek miatt a munkavállalók iskolai végzettsége alapján differenciálja a béreket, ami álláspontja szerint nem ütközik a hátrányos megkülönböztetés tilalmába, a nemi alapú diszkriminációtól pedig teljességgel elhatárolódott. Eljárás alá vont fentiek alátámasztására a Hatóság felhívásának megfelelően táblázatba foglalt kimutatást csatolt a kérelmezővel azonos munkakört betöltő dolgozókról, munkabérük, iskolai végzettségük és munkaviszonyuk időtartamának megjelölésével. Kérte továbbá a Hatóságtól a kérelem, mint teljességgel megalapozatlan elutasítását.

 

Kérelmező fenti nyilatkozatra észrevételként sérelmezte, hogy eljárás alá vont pusztán az iskolai végzettség alapján differenciál, még az években mérhető gyakorlatot sem veszi figyelembe. Tájékoztatta továbbá a Hatóságot, hogy mivel az eljárás megindítását követően a cégnél ismételten napirendre került – változatlan bérezés mellett – az áthelyezése, amit ő nem fogadott el, munkaviszonya közös megegyezéssel megszűnt.

 

A Hatóság fenti tényállásra figyelemmel, a felek nyilatkozatai, valamint a becsatolt okirati bizonyítékok egybevetésével, a hatályos jogszabályi rendelkezések alapján az alábbiak szerint állapította meg, hogy a kérelem alapos.

 

 

 Az eljárás megindításakor a Hatóság Kérelmező védett tulajdonságaként női nemét, vagyis az Ebktv. 8. § a) pontjában foglalt tulajdonságát vizsgálta, ám a bizonyítási eljárás eredményeként a kérelemben foglaltaktól eltérően védett tulajdonságként nem a nemi hovatartozást, hanem a nyolc általános iskolai végzettséget, mint az Ebktv. 8. § t) pontja szerinti egyéb helyzetét értékelte. A Hatósághoz írt beadványában hátrányként Kérelmező valószínűsítette és ezt az eljárás kétséget kizáróan alátámasztotta –, hogy homokmaglövő munkakörben a munkabére alacsonyabb volt, mint az ugyanilyen munkakörben foglalkoztatott és vele azonos értékű munkát végző, ám tőle eltérő iskolai végzettséggel rendelkező, nemüket tekintve férfi dolgozók munkabére.

 

Az eljárás alá vont védekezése elsődlegesen arra irányult, hogy Kérelmező munkabére azért volt alacsonyabb, mint az ugyanolyan munkakört ellátó férfi dolgozóké, mert más, alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezett. Nem fogadta el a Hatóság az eljárás alá vont azon védekezését, hogy Kérelmező nem rendelkezik megfelelő szakképesítéssel és emiatt alacsonyabb a munkabére, hiszen az általa ellátott munka egyik fél által sem vitatottan betanított munka volt, a munkáltató által becsatolt munkaköri leírás alapján pedig elvárt szakértelemként általános iskolai végzettséget írt elő a munkáltató. A Hatóság az eljárás alá vont védekezését abban a tekintetben helytállónak tartotta, hogy neme miatt a munkáltató nem alkalmazott hátrányos megkülönböztetést Kérelmezővel szemben, mivel bizonyította, hogy férfi munkavállalók esetében is különbséget tett a bérezésben iskolai végzettség alapján.

 

A tendencia a vizsgált munkavállalók tekintetében egyértelműen azt mutatta, hogy a cégnél huzamosabb ideig tevékenykedő homokmaglövők közül a nyolc általánosnál magasabb iskolai végzettséggel rendelkezők munkabére személyenként eltérően 3000 és 55000 Ft közötti összeggel magasabb, mint a nyolc általánossal rendelkező Kérelmezőé. Az összehasonlítható személyek ráadásul Kérelmezőnek e munkakörben megszerzett 10 éves munkatapasztalatával szemben egy kivétellel, aki 11 éve dolgozik a cégnél 3-7 éves gyakorlattal rendelkeztek.

 

Az eljárás alá vont védekezésében nem indokolta meg, hogy az ács-állványozó, villanyszerelő, öntő és nehézgépkezelő végzettséggel rendelkező munkavállalók miért látnák el hatékonyabban a végzettséget egyébként nem igénylő betanított munkát, és ezzel összefüggésben milyen a ténylegesen betöltött munkakörrel összefüggő okból részesülnek jelentősen magasabb bérezésben.

 

Az eljárás alá vont munkáltató Kérelmezővel szemben közvetlen hátrányos megkülönböztetést alkalmazott a vizsgált időszakban, nevezetesen az Ebktv. hatályba lépésének időpontjától a kérelem benyújtásáig terjedő időszakban, azzal, hogy iskolai végzettsége (nyolc általános iskolai osztály), mint egyéb helyzete miatt alacsonyabb munkabérben, vagyis kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette a vele összehasonlítható helyzetben, azaz azonos (homokmaglövő) munkakörben dolgozó és vele egyenlő értékű munkát végző, magasabb iskolai végzettséggel rendelkező munkavállalókhoz képest.

 

A szankció alkalmazása során a Hatóság megállapította, hogy az alkalmazott szankciókhoz, mint megelőzéshez és visszatartó hatáshoz fűződő célok a jogsértő magatartás jövőbeni eltiltásán túl csak pénzbírság kiszabásával érhetők el, ezért határozatában az eljárás alá vonttal szemben 500.000,-Ft összegű pénzbírságot szabott ki.