EBH/39/2012

EBH/39/2012

 

 

Panaszos kérelmében előadta, hogy egy felsőoktatási intézménybe súlyos láttássérülése ellenére  felvételt  nyert,  gyógytornász  szakirányon  tanulmányait  megkezdte,  azonban  egy  gyakorlati  ismereteket is számon kérő tantárgy teljesítését tulajdonképpen megtagadták tőle. Megítélése  szerint  a  körülötte  kialakult  helyzet,  miszerint  a  felvételkor  nem  jelentett  problémát  fogyatékossága – pluszpontot számítottak be neki, az egyetem pedig plusz támogatást igényelt  utána - , azonban két szemesztert követően azt közölték vele, hogy nem tudja elvégezni a szakot,  igazságtalan és diszkriminatív.

 

A hatóság a magyar felsőoktatási törvény és felvételi rendszer, a releváns szakképzési (bemeneti,  kimeneti) követelményei, valamint az összes kapcsolódó jogszabályi, intézményi szabályozást  megismerve  és  szem  előtt  tartva  tartott  tárgyalást,  ahol  a  felek  és  képviselőik  előadhatták  álláspontjaikat. A tények feltárásán és vonatkozó szabályozások elemzésén túlmenően a hatóság  aktívan  közreműködött  a  megállapodás  létrejöttében,  ami  elsősorban  a  fennálló,  kialakult  sérelmes helyzetre ad magyarázatot, továbbá rögzíti az eljárás alá vont abbéli szándékát, hogy  mindent  megtesz  annak  érdekében,  hogy  megoldást  találjon  a hasonló  esetek  megelőzésére,  igyekszik a tőle elvárható leggondosabb magatartást tanúsítani az ebből a szempontból az egyik  legérzékenyebb érintett csoport, a fogyatékkal élő hallgatók felé. Ennek keretein belül – ahogy  eddig  is  -  fogyatékosügyi  koordinátori  tisztségben  alkalmaz  segítőt,  továbbá  széles  körű  tájékoztatási tevékenységet folytat – igény esetén egyénileg is. Jelen ügyben a tőle elvárható  segítséget,  asszisztenciát  nyújtja  a  Kérelmezőnek,  aki  tanulmányait  folytatni  szeretné  olyan  területen, amit saját preferenciái mellett a látássérüléssel járó korlátok is lehetővé tesznek.

 

Az  egyezségben  a  Felek  rögzítették,  hogy  alapvetésként  tekintenek  a  jelenleg  hatályos  jogszabályi környezetre, ami elsősorban köti/meghatározza a közöttük fennálló jogvita mindkét  fél  részéről  történő  megnyugtató  feloldását,  és  annak  a  mindennapi  gyakorlatra  kivetülő  hiányosságaival egyetértenek. Az alapvető problémát az jelentette, hogy a felsőoktatásról szóló  2005. évi CXXXIX. törvény (Ftv.) felhatalmazása alapján a 237/2006. (XI.27.) számú Korm. rend.  határozza meg, hogy mely esetben lehet szakmai alkalmassági illetve gyakorlati vizsgát tartani a  felsőoktatási felvételi kérelmek rangsorolásánál. Ezzel összhangban az egyetemnek nem volt  lehetősége  pályaalkalmassági  vizsgát  tartania  a  kérelmező  felvételének  időpontjában  (ami  korábban jól működő gyakorlat volt).

 

Az  egyezségben  Kérelmező  elismerte,  hogy  az  egyetem  részéről  több  alkalommal,  tanulmányainak kezdetén is részesült tájékoztatásban, a választott szakirány teljesíthetőségével  kapcsolatos  aggályok  nem  voltak  számára  ismeretlenek,  azonban  a  jelzéseket  nem  ítélte  egyértelműnek  abban  a  tekintetben,  hogy  nem  lesz  képes  megfelelni  az  egyes  (gyakorlati)  tantárgyi, illetve összességében a tanulmányi követelményeknek sem.

 

A felek rögzítették, hogy első alkalommal a kérelemben megnevezett tantárgy  gyakorlati/tornatermi  vizsgája támasztott olyan  szakmai elvárásokat a hallgatóval szemben –  amik a tanulmányok előrehaladtával tovább rétegződnek majd – ezen követelményeknek való  megfelelés nem csupán az egyetemi tanulmányok, szakmai gyakorlat során nélkülözhetetlen,  hanem  az  ennek  nyomán  megszerezhető  szakképesítéssel  végzett  tényleges  munkavégzés  előfeltételei is.  A látássérülés foka és a vizsga megkívánt vizuális kompetenciája közötti ellenét során kizárt volt  az előnyben  részesítési  kötelezettség  klauzula  alkalmazása, mivel  az Ftv.  61.§ (1)  bekezdés  alapján  felmentés  nem  vezethet  alap-  és  mesterképzésben  az  oklevél  által  tanúsított szakképzettség megszerzéséhez szükséges alapvető tanulmányi követelmény alóli felmentéshez,  amely kérdés eldöntése egyébként is oktatói, kari diszkrecionális hatáskör.  Az  egészségügyi  tevékenység  végzéséhez  szükséges  egészségi  alkalmasság  vizsgálatáról  és  minősítéséről  szóló  40/2004.  (IV.  26.)  ESzCsM  rendelet  melléklete  pedig  kimondja,  hogy  valamennyi  egészségügyi  tevékenységet  kizáró  kórképek  közé  tartozik  a  súlyos  és  nem  korrigálható  látásromlás  (kivéve  a  külön  jogszabály  szerinti  masszőr  szakképesítéssel  rendelkezőket, amennyiben a szakképesítésüknek megfelelő tevékenységet végeznek).

 

 Fentiekre tekintettel a hatóság a felek által kialakított egyezséget határozatával jóváhagyta.