EBH/337/2006

EBH/337/2006

 

 

Kérelmező) 2006. április 10­én írt kérelmében fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz, mert álláspontja szerint a T. Áruházak Zrt. vele szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét egészségi állapota miatt.

 

Előadta, hogy 2006. februárjában pályázta meg az eljárás alá vont cégnél az ingatlangazdálkodási koordinátor munkakört, amely az egyik internetes honlapon volt meghirdetve. A cég a Kérelmező sikeres meghallgatását követően 2006. március 2­án e­ mailben írásbeli állásajánlatot tett, amelyet Kérelmező telefonon és e­mailben is elfogadott. 2006. március 9­én Kérelmező személyesen megjelent a T. Zrt. központjában, hogy munkaszerződést kössön, illetve a munkakezdéssel kapcsolatos adminisztratív teendőket lebonyolítsa. Úgy tájékoztatták, hogy ezen a napon lett volna az első munkanapja is. Kérelmező ekkor közölte a cég HR osztályvezetőjével, hogy rokkant nyugdíjas, 67%­ban le van százalékolva, azonban az orvosi vizsgálatok szerint mindez a tényleges szellemi és fizikai munkavégzését nem befolyásolja.

 

A hatóság az ügyben tárgyalást tartott, valamint azt követően további tanúkat hallgatott meg.

 

A tárgyaláson az eljárás alá vont elmondta, hogy Kérelmező már korábban egy interjú során kiválasztásra került, szakmailag megfelelőnek tartották, azonban felmerült néhány dolog, amit szerettek volna a szerződés aláírását megelőzően tisztázni, ezért került sor arra, hogy március 21­én ismét behívták. A személyzeti ügyekkel foglalkozó munkatársak elsősorban azt szerették volna megtudni, hogy milyen vezetői tapasztalatokkal rendelkezik Kérelmező, ezért szerettek volna korábbi munkahelyétől referenciát kérni. Ez meghiúsult amiatt, mert Kérelmező sem a beszélgetés során felvett jegyzőkönyvet, sem a munkaszerződést nem írta alá.

 

A hatóság kérdésére a tanúk előadták, hogy minden pályázó esetében készül egy feljegyzés, azonban Kérelmező esetében jegyzőkönyvet kívántak felvenni, azért, hogy tisztázzák Kérelmező rokkantnyugdíjazásával kapcsolatos dolgokat. Kérelmező által sem vitatottan, ezen megbeszélés alkalmával ismertették vele azokat a lehetőségeket és jogszabályokat, amelyek alapján 8 órában, esetleg 6 órában foglalkoztatható, illetve arról, hogy milyen lehetőség van arra, hogy a rokkantnyugdíjról történő lemondást követően foglalkoztassák. Kérelmező sérelmezte azt, hogy számára nem olvasták fel a pontos törvényszöveget, bár az országos munkaügyi vezető felajánlotta neki, hogy egy ismerőse által Kérelmezőnek teljeskörű felvilágosítást tudnak adni a rá vonatkozó társadalombiztosítási és foglakoztatási szabályokról.

 

A munkaügyi illetve személyzeti vezetők részéről még problémaként merült fel, hogy Kérelmező az állásinterjú során nem a valóságnak megfelelően közölte azt, hogy milyen módon szűnt meg a munkaviszonya az előző munkahelyén, ezt is tisztázni szerették volna az újabb megbeszélés alkalmával.

 

Az eljárás alá vont tájékoztatta a hatóságot arról, hogy többen is jelentkeztek az ingatlankoordinátori állásra, Kérelmező volt az, aki szakmailag megfelelő volt, a második, március 21­i megbeszélésre azért hívták be, hogy megkössék vele a munkaszerződést, amely Kérelmező miatt hiúsult meg. A hatóság a tárgyalást követően még két további tanút hallgatott meg, az egyik tanú Kérelmezőt szakmai alkalmasság szempontjából vizsgálta, és ilyen szempontból megfelelőnek találta. Készültek arra, hogy az állást Kérelmezővel betöltik. A tanú elmondta, hogy Kérelmező nekik nem említette a szakmai megbeszélés során, hogy rokkantnyugdíjas, ez az önéletrajzában sem szerepelt. A tanú elmondta, hogy újrahirdették az ingatlan koordinátori állást, amelyre végül 2006. július 1­el vettek fel egy jelentkezőt, addig betöltetlen volt a hely. A hatóság meghallgatta tanúként az ingatlan koordinátori állásra július 1­el felvett dolgozót is, aki elmondta, hogy kb. egy­, másfél hónappal azelőtt értesítették arról, hogy a pályázati kiírásnak megfelelt, de a korábbi munkájával kapcsolatos átadás­átvételi folyamat elhúzódása miatt csak később tudott új munkakörében elhelyezkedni. A tanú elmondta, hogy korábban is a T. Zrt.­nél dolgozott, így tőle referenciát nem kértek, és próbaidőt sem kötöttek ki, határozatlan idejű szerződést kötöttek vele, és hasonló tartalmú állásajánlati levelet kapott e­mailen a HR –től, mint a Kérelmező. A tanúval is készült két felvételi interjú, ezeken a szakmai alkalmasságát vizsgálták csak, személyzeti ügyben amiatt nem kellett megjelenni interjún, mivel már korábban három és fél évet az eljárás alá vont cégnél dolgozott.

 

 

A hatóság a tárgyaláson, a tanúmeghallgatásokon elhangzottakból, az eljárás alá vont által csatolt dokumentumokból az alábbiakat állapította meg:

 

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. tv. (Ebktv.) 21.§ értelmében az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, ­ többek között­ a munkához való hozzájutásban, a nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben.

 

A lefolytatott bizonyítási eljárás nem igazolta, hogy az eljárás alá vont megsértette volna a Kérelmezővel szemben egészségi állapota miatt az egyenlő bánásmód követelményét. A Kérelmező és az eljárás alá vont cég munkaügyi és személyzeti munkatársai egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy Kérelmező nem írta alá és el sem olvasta a felvett jegyzőkönyvet. Azzal kapcsolatban, hogy a munkaszerződés aláírása ki miatt hiúsult meg, a felek eltérően nyilatkoztak, az ellentmondást a hatóság sem a tárgyaláson, sem a későbbi tanúmeghallgatásokon nem tudta feloldani. Tényként állapítható meg, hogy Kérelmezőt szakmailag alkalmasnak találták, Kérelmező azt sem vitatta, hogy tájékoztatták arról, hogy rokkantnyugdíj mellett milyen feltételekkel tudják foglalkoztatni. Tény az is, hogy az eljárás alá vont már 2006. március 9­én tudott arról, hogy Kérelmező rokkantnyugdíjas, tudott a betegségéről és az üzemorvosi vizsgálatra is elküldte Kérelmezőt, amelyen a munkafelvételt megelőzően minden új dolgozó részt vesz. Kérelmező orvosi szempontból alkalmas volt a munkavégzésre, az első fokú munkaköri orvosi alkalmassági vélemény alapján könnyű munkakörben foglalkoztatható volt rendszeres kontroll mellett.

 

Az eljárás nem igazolta, hogy Kérelmezőt akár egészségi állapota, akár egyéb ok miatt nem kívánták alkalmazni, az ingatlankoordinátori állást a cég újra hirdette 2006. március 27­én, a munkakörre végül 2006. július 1­től vettek fel új dolgozót. A Kérelmező bizonyítási indítványként előadta, hogy a hatóság alkalmazza a teszteléses eljárást az eljárás alá vont cégnél, ennek azonban akadálya volt az, hogy az ingatlan koordinátori állást időközben már betöltötték.

 

Fentiek alapján nem volt megállapítható, hogy az eljárás alá vont a Kérelmezővel szemben egészségi állapota miatt­ megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, az eljárás alá vont az adott jogviszony tekintetében megtartotta az egyenlő bánásmód követelményét, így a kérelmet el kellet utasítani.

 

  1. július