EBH/322/2006

EBH/322/2006

 

Kérelmező, akit az eljárásban a H. Jogvédő Egyesület képviselt, azzal fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz ( a továbbiakban: Hatóság ), hogy munkáltatója, az O. Bank Rt. szexuális irányultsága miatt hátrányos megkülönböztetésben részesítette, és vele szemben megsértette az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény 21.§ e) és f) pontjaiban foglaltakat.

 

Kérelmező sérelmezte, hogy a csoportjából egyedül ő nem részesült a 2005. II. negyedéves prémiumban valamint azt, hogy munkaszerződése egyedül neki nem változott határozatlan idejűvé, úgy értékelte, hogy szexuális irányultsága miatt érik a munkáltatónál mindezek a hátrányok.

 

A Hatóság az ügyben széleskörű bizonyítási eljárást folytatott le, melynek során meghallgatta Kérelmezőt, jogi képviselőjét, az eljárás alá vont pénzintézet jogi képviselőjét, Kérelmező közvetlen felettesét, volt munkatársát és barátját, élettársát valamint szakmai trénerét.

 

Az eljárás alá vont védekezésében előadta, hogy Kérelmező munkaviszonya a pénzintézetnél időközben megszűnt, Kérelmező kezdeményezésére közös megegyezéssel.

 

A bank jogi képviselője védekezésében előadta, hogy a munkáltatónál negyedévente a prémiumkeretből képződött maradványösszeg kerülhet kiosztásra a dolgozók között, szubjektív szempontokat is figyelembe véve. Kérelmező munkaviszonya 2005. márciusában kezdődött, a betanulás hónapjaiban önálló, tényleges munkavégzése csak rövidebb időszakokban volt, így a maradványkeretből való részesedésnél döntően a munkahelyen tanúsított magatartása, munkához való hozzáállása került értékelésre a munkáltatói jogkör gyakorlója részéről.

 

A fenti okiraton kívül csatolásra került a pénzintézet Kollektív Szerződésének V. fejezete, amely a munka díjazására vonatkozóan tartalmaz rendelkezéseket.

 

A bank álláspontja szerint Kérelmező a pénzintézettel történő munkaviszonyának fennállása alatt csak egy alkalommal nem részesült prémiumban, ezt Kérelmező maga is megerősítette a tárgyaláson. Az eljárás alá vont álláspontja szerint Kérelmező magatartásával­ ami a nem megfelelő kommunikációban, munkafegyelem megsértésében (munkaközi szünet nem megfelelő időben történő kivétele, betegszabadság utólagos igazolása, munkaidő be nem tatása) mutatkozott meg­voltak problémák, és emiatt döntött úgy a munkáltató, hogy a Kérelmező részére munkába lépését követő első ízben adható 2005. évi II. negyedéves prémiumban nem részesíti. Ezt követően, mind az eljárás alá vont, mind a Kérelmező egyezően nyilatkozott arról, hogy a havi prémiumjuttatásokban Kérelmező is részesült.

 

A jogi képviselő álláspontja szerint nem jogellenes, ha a munkáltató az egyes munkavállalók magatartásában tapasztalható, eltérő súlyú és gyakoriságú fegyelemsértéseket nem azonos eszközökkel szankcionál, ha több eszköz is rendelkezésére áll az elégedetlenségének kifejezésére.

 

Az eljárás során meghallgatott osztályvezető, aki Kérelmező felettese volt, s aki a prémium értékelésben minden alkalommal részt vett, elmondta, hogy Kérelmező munkateljesítményével elégedettek voltak, míg Kérelmező munkahelyre történő beilleszkedése nem volt problémamentesnek mondható. Ez utóbbi azt jelentette, hogy Kérelmező a munkáltató szabályait­ írott és íratlan magatartási szabályokat­ nem teljesen fogadta el, feletteseivel a kommunikációja nem mindig volt megfelelő, és alapvetően erre vezethető vissza, hogy a 2005. évi II. negyedévi prémiumkeretből nem részesült.

 

A Kérelmező által sérelmezett munkaszerződés újabb határozott időre történő meghosszabbításával kapcsolatban az eljárás alá vont arra az álláspontra helyezkedett, hogy Kérelmezőt ezzel hátrány nem érte, hiszen a munkáltató eljárhatott volna úgy is, hogy egyáltalán nem hosszabbítja meg a szerződést. Ilyenre volt korábban is példa.

 

Megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont pénzintézet részletesen szabályozta a kérelmezővel azonos munkakörben dolgozók havi teljesítményprémiumára vonatkozó értékelés rendszerét.

 

A Hatóság a döntésének meghozatalakor elfogadta az eljárás alá vont kimentési indokait, és azokat arányban állóként értékelte a munka természete alapján indokolt és az alkalmazásnál számba vehető lényeges és jogszerű feltételekre alapított megkülönböztetéssel.

 

A Hatóság az egyszeri alkalommal történő prémiummegvonást, valamint a munkaszerződés ismételt meghosszabbítását nem értékelte aránytalan munkáltatói intézkedésnek és hátrányos megkülönböztetésnek Kérelmezővel szemben. A munkáltatónak mind a Munka Törvénykönyve, mind a Kollektív Szerződés, mind pedig a 2004/4. számú ügyvezető igazgatói utasítás alapján lehetősége volt arra, hogy mérlegelje a különböző teljesítmény mutatók és egyéb összetevők figyelembe vételével, hogy a vele munkaviszonyban állókat milyen juttatásban részesíti, illetve kikkel köt határozott, és kikkel határozatlan idejű szerződést. Az összehasonlítás alapját nem a Kérelmezővel egy csoportban dolgozó munkavállalók képezték, hanem az összes, vele azonos munkakörben dolgozó, ügyfélreferensi tevékenységet ellátó. Ezt támasztja alá, hogy volt olyan dolgozó, akivel egymást követően többször is határozott idejű szerződést kötöttek, míg másnak nem hosszabbították meg a szerződését vagy próbaidő alatt megszüntették azt, és több olyan dolgozó is volt e csoporton belül, akik egyszer vagy többször nem részesültek prémiumban.

 

Mindezek alapján, mivel nem volt megállapítható, hogy az eljárás alá vont megsértette az Ebktv. 21.§ e) és f) pontjait, a kérelmet a hatóság elutasította.

 

  1. július