EBH/32/2005

EBH/32/2005

 

Kérelmező azzal fordult a Hatósághoz, hogy eredeti munkahelyére helyezze őt vissza. Előadta, hogy munkahelye az egyik vidéki Szakmunkásképző Intézet volt, ahol gépíróként dolgozott 1991. december 31.-ig. Sérelmezte azt is, hogy a területileg illetékes Megyei Munkaügyi Központ Városi Kirendeltsége segédmunkásnak közvetítette ki a helyi foglakoztatási kht.-hoz, holott közgazdasági szakközépiskolában érettségizett képesített pénzügyi, könyvelési szakon.

 

A Hatóság tájékoztatást kért a kérelmező ügyével kapcsolatban a munkaügyi központtól, aki válaszlevelében úgy tájékoztatott, hogy Kérelmezőt a kirendeltség nyilvántartott munkanélküliként több alkalommal sikertelenül közvetítette adminisztratív munkakörökbe, mert a munkáltatók nem alkalmazták.

 

Kérelmező a városi foglalkoztatási Kht.-nál 2003-tól kezdődően több esetben is dolgozott segédmunkásként, korábban kifogással ez ellen nem élt, mivel így legalább szolgálati időt szerzett. A Munkaügyi Központ levelében kitért arra, hogy a térség munkaerőpiaci helyzete elkeserítő, a munkanélküliség sokkal magasabb, mint az országos átlag, új munkahelyek nem létesülnek. A munkaügyi központ csak olyan munkahelyre tud közvetíteni, amelyet a munkáltatók bejelentenek, adminisztratív helyekre kevés a bejelentett igény.

 

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. tv. (továbbiakban Flt.) 25.§ (2) bekezdés a) pontja értelmében a felajánlott munkahely szakképzettség szempontjából akkor megfelelő, ha az a munkanélküli képzettségi szintjének, vagy a munkaügyi központ által felajánlott és képzettségi szintnek megfelelő képzési lehetőség figyelembe vételével megszerezhető szakképzettségnek, illetőleg a munkanélküli által utoljára legalább 6 hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének megfelel.

 

Tekintettel arra, hogy a Kérelmező által utoljára 6 hónapig betöltött munkakör segédmunkás munkakör volt, ezért a részére később felajánlott, ugyancsak segédmunkási munkakör nem ütközött az Flt. rendelkezéseibe.

 

A Hatóság a fenti tények alapján nem találta megalapozottnak az egyenlő bánásmód követelményének megsértését. Vizsgálata a Kérelmező által hivatkozott munkabérből történő levonásra nem terjedt ki, mivel a munkáltató munkabérrel kapcsolatban hozott intézkedéseivel szemben a munkaügyi bíróság rendelkezik hatáskörrel, amennyiben a munkavállaló törvényes határidőn belül bírósághoz fordul a reá nézve sérelmes intézkedés miatt.

 

A Hatóság a kérelem első része vonatkozásában megállapította, hogy az ügyben nem rendelkezik hatáskörrel, egyrészről azért, mert az ügy tárgya nem tartozik az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) hatálya alá, másrészről a Kérelmező munkaviszonya korábban szűnt meg, mint ahogyan az Ebktv. hatályba lépett. A Kérelem második része tekintetében a Hatóság által a Megyei Munkaügyi Központtól beszerzett tájékoztatásból az állapítható meg, hogy az egyenlő bánásmód követelménye nem sérült. Mindezek miatt a kérelmet el kellett utasítani.