EBH/271/2012

EBH/271/2012

 

Kérelmező álláspontja szerint a gyermekét nevelő kijelölt óvoda, megsértette az  egyenlő bánásmód követelményét, amikor nem biztosította a szakértői véleményben  előírt napi két óra felzárkóztató foglalkozást, logopédiai fejlesztést, az integráltan oktatható a viselkedés fejlődésének organikus okra visszavezethető tartós és súlyos  rendellenességével küzdő gyermeke részére, továbbá amikor az óvoda hónapokon  keresztül napi két óra időtartamban engedélyezte csak, hogy gyermeke a csoportban  tartózkodjon.

A hatóság a szakértői véleményben kijelölt óvodát eljárás alá vonta, amely érdemi nyilatkozatában  előadta, hogy a gyermek beilleszkedése a közösségbe nem volt zökkenőmentes, a kezdetektől  fogva nagy odafigyelést igényelt. Két év után a gyermek viselkedése egyre durvább, agresszívabb lett mind csoporttársaival, mind nevelőivel szemben, kifutásai a csoportszobából pedig balesetveszélyes helyzeteket idéztek elő. A reggeli időszakban, amikor egy óvónő volt a  gyermekekkel, nem volt biztosítva, sem a csoportbeli gyermekek, sem kérelmező gyermekének  biztonsága. Az óvoda ezért úgy döntött, hogy ellátását csak abban az időszakban vállalja, amikor a csoportban két óvodapedagógus dolgozik egyszerre. A csökkentett óraszámú ellátás  bevezetéséről tájékoztatták kérelmezőt, aki az intézkedés ellen nem tiltakozott. A szakértői vizsgálat céljából elkészített jellemzésben az óvoda vezetője úgy nyilatkozott, hogy a csökkentett óraszámú  ellátást ők sem találják jó megoldásnak, hiszen így a gyermek speciális fejlesztése is csak rövidebb  időben megoldott. Kérelmező eljárás során úgy nyilatkozott, hogy az óvoda a napi két óra felzárkóztató foglalkoztatást egy évig biztosította, majd az intézményvezető jelezte, hogy a továbbiakban erre nincs mód. A gyermekkel heti két alkalommal gyógypedagógus foglalkozott, az  óvoda és a gyógypedagógus között szorosabb együttműködés azonban csak az eljárás megindítása  után alakult ki. Az óvodába kijáró logopédus a gyermekkel összesen két alkalommal találkozott, mivel a gyermek nem működött vele együtt. Az óvodai tartózkodás korlátozását követően a gyermek abban az időszakban nem is járhatott be, amikor a logopédus az óvodában tartózkodott. Az eljárás időtartama alatt megkezdődött a gyermekről korábban kiállított szakértői véleményben foglaltak felülvizsgálata, melynek megérkezéséig a hatóság eljárását felfüggesztette. A kiállított új szakértői vélemény szerint,  kérelmező gyermeke továbbra is integráltan oktatható sajátos nevelési igényű gyermek, számára intenzív logopédiai, gyógypedagógiai megsegítést, és szenzomotoros integrációs terápiát javasoltak azzal, hogy fejlesztése az eljárás alá vont óvodában folytatódjon, a 2012/2013-as tanévtől  tanulmányait pedig a kijelölt iskola logopédiai osztályában kezdje meg. A szakértői vélemény  elkészülte után, az óvoda a tanévből hátralévő néhány hónapban továbbra sem biztosította a gyermek  számára a két óra felzárkóztató fejlesztést, és a logopédust.

Az eljárás során a hatóság azt vizsgálta, hogy az ügyben fennálló alapvető jogok ütközésekor az óvoda  intézkedése elkerülhetetlen volt-e, továbbá a cél elérésére alkalmas és azzal arányos volt-e. Az  egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.)  7. § (2) bekezdés a) pontja alapján, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az olyan magatartás,  intézkedés, feltétel, mulasztás, utasítás, vagy gyakorlat (a továbbiakban együtt: rendelkezés) nem sérti  az egyenlő bánásmód követelményét, amely a hátrányt szenvedő fél alapvető jogát másik alapvető jog érvényesülése érdekében, elkerülhetetlen esetben korlátozza, feltéve, hogy a korlátozás a cél elérésére  alkalmas és azzal arányos.

A hatóság a rendelkezésre álló iratok alapján megállapította, hogy az óvoda korlátozó intézkedése nem volt elkerülhetetlen, mivel a gyermek állapotának rosszabbodását az új szakvélemény nem támasztotta alá, hiszen a szakértői véleményt kiállító bizottság továbbra is  integrált nevelést javasolt a kijelölt óvodában, kiemelve a logopédiai fejlesztés fontosságát. Az  intézkedés a cél elérésére nem volt alkalmas , hiszen a gyermek csoporttársaival továbbra is  találkozott, és velük szemben a számára engedélyezett két órában is sokszor durván viselkedett,  melyet láthatólag a két egyszerre jelenlévő óvónő sem tudott megakadályozni. Az óvoda  intézkedésével a gyermek fejlesztéshez fűződő jogát olyan arányban korlátozta, mely a  csoporttársak megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való alapvető jogával nem volt arányos, azt túllépte, különös tekintettel arra,  hogy a gyermeket nemcsak az integrált óvodai nevelés lényegétől fosztotta meg, hanem elzárta  attól a lehetőségtől, hogy az előírt fejlesztéseket - mely állapotában javulást hozhattak volna -  megkapja, így esélye sem volt arra, hogy a közösségbe beilleszkedjen.

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, a hatóság megállapította, hogy az óvoda megsértette  az egyenlő bánásmód követelményét, amikor nem a gyermek mindenekfelett álló érdekét vette figyelembe, nem a fejlődése szempontjából legjobb megoldást kereste. Előzőekkel az óvoda megvalósította a gyermeknek az Ebktv. 8. § g) pontjában rögzített tulajdonságával /fogyatékosság/ összefüggésben a közvetlen hátrányos megkülönböztetését, mert a gyermek csak korlátozott időtartamban élhetett az integrált óvodai nevelés lehetőségével, és ezzel fejlesztéshez való jogai is sérültek.

A szankció megállapítása körében a hatóság a jogsértő magatartás megállapításán, illetőleg a jogsértő magatartás további folytatásától való eltiltáson túl a  közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 169/I. § (1) bekezdés c) pontjának alkalmazásáról – határozat nyilvánosságra hozatala – döntött  30 napra. A szankció megállapításakor (az óvoda faliújságján történő nyilvánosságra hozatal) a  hatóság figyelemmel volt arra, hogy a csoporttársak szülei a jegyzőhöz fordultak gyermekeik  védelmében, tehát a hatóság döntését érdemes az érintett közösség tagjaival is megismertetni. A  rövid - 30 napos - nyilvánosságra hozatal keretében értékelte a hatóság, hogy az óvoda a csoporttársak érdekei miatt hozta meg aránytalanul súlyos korlátozó intézkedését. A hatóság honlapján való nyilvánosságra hozatal célja, hogy más hasonló esetben a megelőzéshez és a visszatartó hatáshoz fűződő célok - fogyatékos személyek helyzetének javítása - csak a határozat nyilvános közzétételével érhetők el.