EBH/271/2007

EBH/271/2007

 

Kérelmezők 2007. március 5-én telefaxon érkezett beadványukban előadták, hogy 2007. február 28-án az egyik hirdetési újságban csomagolási munkára kerestek embereket Budapestre, amelyre ők is jelentkeztek Sz. városból. Budapesten találkoztak a munkaerő kölcsönző cég vezetőjével, aki tájékoztatta a őket, hogy dolgozónként havi 14-15 ezer forinttal kell hozzájárulniuk az utazás költségeihez, mivel a munkavégzés helye Budapesten lenne. Kérelmezők, annak ellenére, hogy naponta csak 2990.- Ft-t kerestek volna 10 órás munkavégzés mellett, vállalták volna az útiköltséghez történő hozzájárulást, és ezt közölték is a munkaerő-kölcsönzővel. Kérelmezőknek azt is elmondta a munkaerő kölcsönző cég vezetője, hogy még további 7-8 emberre szükség lenne, és a következő hét közepén el is lehet kezdeni a munkát. Kérelmezők azonban azt a hírt kapták telefonon még aznap este, amint visszatértek lakóhelyükre, Sz.-re, hogy csak magyar emberek mehetnek dolgozni, cigányok nem kellenek. Az üzenetet az S. Kft. vezetője a buszsofőr útján közölte, aki azt továbbította Sz.-nének- aki nem a roma kisebbséghez tartozik-, egyike volt azoknak, akik szintén jelentkeztek a csomagolási munkára, Kérelmezők tőle tudták meg, hogy mindazok munkájára, akik a roma kisebbséghez tartoznak, a munkaerő-kölcsönző nem tart igényt.

 

A Hatóság az ügyben tárgyalást tartott, amelyen a 3 kérelmezőt, tanúkat, az eljárás alá vont S. Kft. és B. Kft. vezetőit meghallgatta. A B. Kft. és az S. által bejelentett adatokból tényként volt megállapítható, hogy 2007. március 2-át követően egyetlen sz.-i lakost sem közvetítettek ki a B. Kft.-hez. Mindkét eljárás alá vont cég vezetője hangsúlyozta az eljárás során, hogy magyar emberek kiközvetítésében állapodtak meg, igaz, hogy ezt írásban sehol nem rögzítették.

 

Tényként volt megállapítható, hogy Kérelmezők egyike sem rendelkezett munkaviszonnyal a hirdetés megjelenésekor, hasonlóképp Sz.-né tanú sem állt ekkor munkában. A budapesti munkát- bármennyire kedvezőtlenné tette azt a nagy távolság, a több műszakos munkarend és az útiköltséghez történő hozzájárulás kötelezettsége- valamennyien szívesen elfogadták volna, hiszen a térségben különösen magas a munkanélküliek száma, és nagyon kevés a munkalehetőség. Mindezt kétségtelenül alátámasztja az is, hogy Kérelmezők 2007. március 7- én elhelyezkedtek a budapestihez hasonló összegű munkabérért Székesfehérváron a V. cégnél, vállalva a napi ingázást lakhelyük és a munkahely között.

 

Az osztott bizonyítás szabályai értelmében (Ebktv. 19.§ (1) bekezdés) a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogy őt hátrány érte, és a jogsértéskor rendelkezett a 8.§-ban meghatározott valamely tulajdonsággal. Ennek Kérelmezők valamennyien eleget tettek az eljárás során, így a továbbiakban már az eljárás alá vont gazdasági társaságokat terhelte annak bizonyítása, hogy a Kérelmezők által valószínűsített körülmények nem álltak fenn, illetve az egyenlő bánásmód követelményét velük szemben megtartották, vagy nem voltak kötelesek megtartani (Ebktv. 19.§ (2) bekezdés).

 

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (továbbiakban Ebktv.) 5. § d) pontja alapján az egyenlő bánásmód követelményét a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításadásra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében köteles megtartani. Az S. Kft, az ügyvezető elmondása szerint négy éve folyamatosan foglalkozik munkaerő kiközvetítésével, a kiközvetített személyekkel a munkaszerződést az S. Kft. köti meg a Munka Törvénykönyvének a munkaerő kölcsönzésre vonatkozó szabályai szerint eljárva.

 

Az Ebktv. 21. § a) pontjának értelmében az egyenlő bánásmód követelményének sérelmét jelenti különösen, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, különösen a munkához való hozzájutásban, a nyilvános álláshirdetésben, a munkára való felvételben. Az S. Kft. a Kérelmezők által becsatolt újságban jelentette meg munkaerő toborzó hirdetését, amely tartalmában nem sértette az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó szabályokat. A Kft. ügyvezetője telefonon egyeztetett a jelentkezőkkel, és maga adott időpontot részükre egy személyes megbeszélés céljából. A személyes találkozón azonban nem úgy zajlottak le az események, amint az a cégnél szokás volt, erre nézve M. Cs. tanú részletes tájékoztatást adott, amikor elmondta, hogy a jelentkezőktől minden esetben el szokták kérni személyes irataikat (személyi igazolvány, TAJ kártya, adókártya, telefonszám). Az sz.-i jelentkezők esetében viszont egyetlen jelentkezőtől sem kértek el iratot, velük jelentkezési lapot nem tölttettek ki, holott az S. Kft. vezetője már előre tudta, milyen időpontban fognak találkozni, és felkészülhetett arra, hogy a mindenkori rutinnak megfelelően felvegye a jelentkezők személyes adatait.

 

A Hatóság a fentiek alapján megállapította, hogy az S. Kft. azzal, hogy Kérelmezőket a személyes megbeszélést követően nem közvetítette ki a meghirdetett munkára- holott 2007. március 2-át követően bizonyítottan még hét személyt kiközvetített a B. Kft.-hez, megsértette Kérelmezőkkel szemben roma kisebbséghez tartozásuk és bőrszínük miatt az egyenlő bánásmód követelményét, amely cselekményével közvetlen diszkriminációt alkalmazott Kérelmezőkkel szemben.

 

A Hatóság kétséget kizáró módon bizonyítottnak látta azt is, hogy a B. Kft. Kérelmezőkkel szemben megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, ugyanis a kimentési bizonyítás körében a társaság ügyvezetői azzal védekeztek, hogy csak magyar állampolgárokat kívántak alkalmazni. Ezen nyilatkozatuknak teljességgel ellentmondott a tárgyalás során meghallgatott Sz. B. és Sz.-né, magukat érdektelennek valló és nem a roma kisebbséghez tartozó tanúk vallomása, akik egybehangzóan állították, hogy az S. Kft. vezetője telefonon azt az üzenetet közölte velük, hogy kellenek az emberek, de romák ne legyenek közöttük, mert kinn volt a munkahelyen, ahol Kérelmezők is dolgoztak volna, és ott azt mondták neki, hogy romákat ne közvetítsen ki.

 

Fentiek alapján a Hatóság megállapította, hogy az S. Kft. Kérelmezőkkel szemben etnikai kisebbséghez való tartozásuk és bőrszínük miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy kérelmezőket roma származásuk miatt nem közvetítette ki a képzettségüknek és végzettségüknek egyébként megfelelő munkára. A Hatóság az S. Kft.-nek megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását és 1.000.000.-Ft azaz Egymillió forint bírság megfizetésére kötelezte. A Hatóság megállapította, hogy a B. Kft. Kérelmezőkkel szemben etnikai kisebbséghez tartozásuk miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, azzal, hogy az S. Kft.-t megkérte arra, hogy a roma kisebbséghez tartozókat ne közvetítsen ki a társasághoz. A Hatóság a B. Kft.-t 2.000.000.-Ft azaz Kettőmillió forint összegű bírság megfizetésére kötelezte. Elrendelte továbbá mindkét eljárás alá vont szervezet vonatkozásában a Határozat 90 napra történő nyilvános közzétételét a www.egyenlobanasmod.hu honlapján.

 

  1. június