EBH/242/2006

EBH/242/2006

 

Hölgy kérelmező panasszal fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz ( a továbbiakban: Hatóság ), mert a Z. Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy nemi hovatartozása miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette a vele azonos munkakörben dolgozó és egyenlő értékű munkát végző férfi dolgozókhoz képest, és órabérét ezeknek a férfi dolgozóknak az órabéréhez viszonyítottan alacsonyabb összegben állapította meg.

 

A Hatóság az ügyben vizsgálatot végzett, igazságügyi műszaki szakértőt rendelt ki, helyszíni szemlét, majd ezt követően tárgyalást tartott, és az alábbiakat állapította mag:

 

Kérelmező fizikai munkát (betanított munka) végzett 5 éven keresztül a Z. Kft.­nél illetve jogelődjénél, munkaköre 2005. októberben megváltozott, saját kérésére. A munkakörváltozással órabére az előző munkakörére megállapított órabér szerint változatlan maradt, azonban szóban ígéretet kapott az órabér emelésére. Amikor 3 hónap elteltével érdeklődött az órabér megemelése iránt, azt a választ kapta, hogy a területen egyedül ő az, aki nőként ilyen munkát végez, így munkabérét nem tudják mihez viszonyítani, igazítani, más női dolgozó hiányában.

 

Az eljárás alá vont védekezésében előadta, hogy a Kérelmező által megnevezett, vele azonos munkakörben foglalkoztatott férfi dolgozók rendelkeznek megfelelő szakképesítéssel, a munkahelyükön belső képzésben részesültek, ezért órabérük magasabb.

 

A Hatóság az eljárás alá vonttól bekérte a Kérelmező által hivatkozott férfi munkavállalók iskolai végzettségére és szakmai tapasztalatára vonatkozó dokumentumokat. Ebből megállapítható volt, hogy két férfi dolgozónak nem volt szakirányú végzettsége, érettségivel illetve 8 általános iskolai végzetséggel rendelkeztek, órabérük mégis magasabb volt Kérelmező órabérénél. Az eljárás alá vont maga sem vitatta, hogy a hivatkozott munkakörben egyedüli nőként csak a Kérelmező dolgozik, és az általa csatolt bértáblázat tanúsága szerint Kérelmező órabére volt a legalacsonyabb. A többi, ugyanilyen munkakörben foglalkoztatott, Kérelmezővel azonos időben, időszakban munkát végző férfi dolgozó munkabére 430.­Ft­ 660.­Ft között volt meghatározva.

 

A Hatóság a kérelmet alaposnak találta, az alábbiak miatt:

 

Kérelmező az eljárás során megfelelően bizonyította, hogy az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) 8.§­ában megjelölt védett tulajdonságok közül az a) pont szerinti tulajdonsággal rendelkezik, a hátrány abban áll, hogy munkakörében az órabére kevesebb volt, mint az ugyanilyen munkakörben foglalkoztatott és vele azonos értékű munkát végző férfi dolgozók órabére.

 

Kérelmező ­ amint ezt közvetlen felettese is elmondta ­ gép mellett dolgozott, forrasztott, csomagolt, fóliaeltávolítást végzett. Az általa végzett munka betanított munka volt, főleg csoportban dolgozott, nőként egyedül.

 

Kérelmező azt sérelmezte elsősorban, hogy a számára megállapított 385.­Ft­os órabére korábbi munkakörére lett megállapítva, s miután másik munkakörbe került, és munkájával ott is elégedettek voltak, (ezt közvetlen felettese a helyszíni szemle során nyilatkozta), 3 hónap – tehát ésszerű idő elteltével sem emeltek órabérén, s azt nem közelítették azon férfi dolgozók órabéréhez, akiknek szintén nem volt szakképzettsége.

 

Az eljárás során kirendelt igazságügyi szakértő megállapítása szerint a Kérelmező munkaköre betanított munka volt, és kellő betanulást követően a szerszámcsere és gépbeállításra vonatkozó továbbképzés nélkül is ellátható. Egy hónapos betanulást követően nagy biztonsággal, kellő felügyelettel és gyakorlással a Kérelmező által hivatkozott gépeken történő műveletek elsajátíthatók. A kérelmező tehát a munkakörét teljes mértékben el tudta látni, ezt egyébként az eljárás alá vont cég ügyvezető igazgatója, valamint a helyszíni szemlén részt vett műszakvezető sem vonták kétségbe.

 

Az eljárás alá vont nem csatolt olyan bértáblázatot illetve bérezési rendszert, amely átlátható és világos módon tartalmazta volna, hogy az excenter préselő munkakörben

 

 

 foglalkoztatottak órabére miért mutat különbségeket, és Kérelmező órabére miért marad el átlagosan 150.­Ft­tal a vele azonos munkát végző férfi dolgozók órabérétől.

 

Nem fogadta el a hatóság az eljárás alá vont azon védekezését sem, hogy Kérelmező nem rendelkezik megfelelő szakképesítéssel és emiatt alacsonyabb az órabére, hiszen az általa ellátott munka senki által sem vitatottan betanított munka volt.

 

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság megállapította, hogy a Z. Kft. megsértette az egyenlő bánásmód követelményét azzal, hogy Kérelmezőt nemi hovatartozása miatt kedvezőtlenebb bánásmódban részesítette a vele azonos munkakörben dolgozó és egyenlő értékű munkát végző férfi dolgozókhoz képest, és órabérét ezeknek a férfi dolgozóknak az órabéréhez viszonyítottan alacsonyabb összegben állapította meg.

 

A Hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni folytatását a határozat kézhezvételétől megtiltotta és a Z. Kft.­t 1.000.000 Ft, azaz egymillió forint összegű bírság megfizetésére kötelezte.

 

  1. augusztus