EBH/18/2006

EBH/18/2006

 

 

A férfi panaszos kérelemmel fordult a hatósághoz, melyben sérelmezte, hogy az ünnepek (családi, nemzeti, szakmai) alkalmával ­ évi 12­13 alkalommal ­ a női dolgozókat a munkáltatói jogkör gyakorlói 16 óra helyett 12 órakor hazaengedik, míg a férfiak kötelesek a munkaidő végéig dolgozni.

 

A kérelem alapján a hatóság eljárást indított a közvetlen munkáltatóval (területi szerv), a szervre vonatkozó, évi munkaszüneti napok körüli munkarendről szóló utasítást kiadó országos hatáskörű szervvel és az ezek irányítását ellátó, ugyanezen tárgyban intézkedést kiadó minisztériummal szemben. Az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (Ebktv.) szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy, vagy csoport a férfi vagy női nemhez való tartozása miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben lévő személyhez, vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban. Az Ebktv. szerint az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti, ha a munkáltató a munkavállalóval szemben közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést alkalmaz a foglalkoztatási jogviszony alapján járó juttatások megállapításában és biztosításában. A munkaidő­kedvezmény biztosítása is ilyen juttatásnak minősül. A minisztérium közigazgatási államtitkára a munkaszüneti napok körüli munkarendről szóló intézkedésében felkérte az irányított szervek vezetőit, hogy bizonyos ünnepekhez kapcsolódó napokon – szám szerint tizenkettőn ­ biztosítsanak munkaidő­kedvezményt a női munkavállalóknak. Az államtitkár intézkedésében foglaltakat az országos hatáskörű szerv átvette, és utasításban kötelezően szabályozta a területi szervek számára. A hatóság nem tekintette elfogadható kimentési oknak, hogy az intézkedés csak a minisztérium hivatali szervezeti egységeire vonatkozik, tekintettel annak egyes rendelkezéseire. A hatóság ugyancsak nem értékelte elfogadhatónak az országos hatáskörű szerv védekezését, a magyarországi tradíciókra való hivatkozást, mert utasítása nem felel meg az előnyben részesítés törvényi feltételeinek. A kérelmező bizonyította, hogy jogsérelem érte azáltal, hogy számára mint férfi munkavállaló számára a munkáltató a női munkavállalóktól eltérően nem biztosított munkaidő kedvezményt, és bizonyította azt is, hogy a jogsértéskor rendelkezett személyes tulajdonsággal. A hatóság eljárása során a minisztérium és az országos hatáskörű szerv nem bizonyította azt, hogy a megkülönböztetés ésszerű indok miatt történt. Indokolatlan különbséget tett a férfi és női munkavállalók között, és ezzel sérült az egyenlő bánásmód követelménye. A hatóság a munkáltató vonatkozásában nem állapította meg az egyenlő bánásmód megsértését, mert az a hatályos jogszabályok alapján utasítást hajtott végre, melynek megtagadása fegyelmi felelősségre vonást vonhatott volna maga után.

 

A hatóság megállapította, hogy a minisztérium a 2005. évi munkaszüneti napok körüli munkarendről szóló intézkedése kiadásával, valamint az országos hatáskörű szerv az utasítása kibocsátásával megsértette az egyenlő bánásmód követelményét. A Hatóság megtiltotta a jogsértő magatartás további folytatását. A Hatóság megállapította továbbá, hogy a munkáltató nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményét.

 

  1. augusztus