EBH/142/2007

EBH/142/2007

 

Kérelmező az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt, az egyik minisztériummal szemben nyújtott be kérelmet a Hatósághoz. Kérelmében előadta, hogy álláspontja szerint a minisztérium anyaságával összefüggésben hátrányos megkülönböztetésben részesítette azzal, hogy vezetői megbízatását gyermekgondozás miatti távolléte idején visszavonta.

 

Kérelmező 1997-től áll a minisztérium alkalmazásában, ahol 2005-ben főosztályvezető- helyettesnek nevezték ki. 2006. februárjában megszületett kisfia, azóta gyermekgondozás céljából fizetés nélküli szabadságát tölti. 2006. októberében kapta kézhez a döntést, mely vezetői megbízatásának visszavonását, és visszaminősítését tartalmazta. A megbízatás visszavonását a minisztérium részéről szervezeti átalakítással indokolták. Kérelmező szerint az általa vezetett osztály nem szűnt meg, neve sem változott, ugyanazok a személyek dolgoznak ott, a főosztály pedig egy másik főosztály beolvasztásával bővült. Meggyőződése, hogy végzettsége, tapasztalata, nyelvtudása alapján továbbra is alkalmas a poszt betöltésére, a feladatok ellátása távolléte idejére helyettesítés útján megoldható lett volna. Azt is sértőnek érzi, hogy kvalitásai és szakmai múltja ellenére egy sokkal alacsonyabb képzettséggel is betölthető státuszba helyezték. Kérelmező álláspontja szerint a minisztérium vezetői megbízatása visszavonásával anyasága miatt hátrányos helyzetbe hozta, mivel nem biztosította számára, hogy a gyermekvállalást követően ugyanabba a pozícióba térhessen vissza, amelyből eljött. A minisztérium az anyasága miatti távolléte idején hozta meg ugyanolyan tartalmú döntését, melyet egy korábbi ügyben a Hatóság már jogsértőnek ítélt.

 

Kérelmező az ügy szempontjából releváns, köztisztviselői jogviszonyával összefüggésben keletkezett dokumentumokat az ügy irataihoz csatolta. A Hatóság a minisztériummal szemben eljárást indított, és az ügyben tárgyalást tartott, ahol meghallgatta Kérelmezőt ügyvédje jelenlétében, valamint a minisztérium jogi képviselőjét.

 

Kérelmező a tárgyaláson röviden összefoglalta panaszának lényegét. Az eljárás alá vont képviseletében megjelent jogtanácsos válaszában előadta, hogy a Ktv. szerint vezetői megbízás bármikor, indokolás nélkül visszavonható, így véleménye szerint a minisztérium nem követett el jogszabálysértést. Elmondta, hogy a megbízás visszavonására nem Kérelmező anyasága miatt került sor, hanem azért, mert az adott főosztályvezető-helyettesi pozícióval járó feladatokat valakinek el kell látni. Kérelmezővel kapcsolatban egyébként szakmai kifogás nem merült fel. Indítványozta továbbá, hogy az eljárást a Hatóság függessze fel a minisztériummal szembeni korábbi, hasonló tárgyú ügy bíróság általi elbírálásáig. Vállalta, hogy az üggyel kapcsolatos iratokat 8 napon belül csatolja. A jogtanácsos elismerte továbbá, hogy korábbi nyilatkozatuk szerint „megpróbálták leállítani a hasonló ügyeket, de ez nem sikerült”. A Hatóság az eljárás felfüggesztésére irányuló kérelmet végzésben elutasította, mert ahhoz Kérelmező nem járult hozzá. A Hatóság egy ízben újból, írásban is felszólította minisztériumot a kért iratok csatolására, de azok csak a biztosított határidő többszörös túllépésével érkeztek meg a Hatósághoz.

 

A Hatóság a tárgyaláson elhangzottak, valamint a felek által csatolt dokumentumok alapján, a vonatkozó jogszabályi rendelkezések figyelembe vételével az alábbiakat állapította meg.

 

Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Ebktv.) 5. § d) pontja értelmében a munkáltató a foglalkoztatási jogviszony, az utasításra jogosult személy a munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony, illetve az ezekkel közvetlenül összefüggő jogviszonyok tekintetében köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Az Ebktv. 19. §. (1) és (2) bekezdése rögzíti, hogy az eljárás során a sérelmet szenvedett félnek kell bizonyítania, hogy hátrány érte, és hogy annak elszenvedésekor

 

 

 

 

 

 

 

 rendelkezett az Ebktv. 8. §-ában felsorolt védett tulajdonságok valamelyikével. Az eljárás alá vont felet terheli annak bizonyítása, hogy megtartotta, vagy az adott jogviszony tekintetében nem volt köteles megtartani az egyenlő bánásmód követelményét. Az Ebktv. 22. §-a azonban a fenti kimentési lehetőséget tovább szűkíti akkor, amikor a törvény III. fejezetében szabályozott foglalkoztatás körében történt a hátrányos megkülönböztetés. Ebben az esetben ugyanis csak a munka jellege, vagy természete alapján indokolt, az alkalmazásnál számba vehető minden lényeges és jogszerű feltételre alapított hátrányos megkülönböztetés esetén nem állapítható meg az egyenlő bánásmód követelményének megsértése.

 

A Hatóság az ügy elbírálása során álláspontját az Európai Unió Tanácsa 76/207/EGK irányelvre, a nőkkel és a férfiakkal való egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés és az előmenetel lehetőségei, valamint a munkafeltételek terén történő végrehajtásáról és az azt módosító 2002/73/EK irányelvre, foglalkoztatási és munkahelyi egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló 2000/78/EK irányelvre is figyelemmel alakította ki. Tekintettel volt továbbá az EU Bíróság joggyakorlatára és kritériumrendszerére, mely alapján a munkáltatónak a kimentéshez bizonyítania kell, hogy a cél elérését szolgáló intézkedés megfelel a munkáltató tényleges igényeinek, az intézkedés alkalmas az intézmény/vállalat által kitűzött célok elérésére, és a megkülönböztetésre valóban szükség van a cél érdekében.

 

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Hatóság megállapította, hogy a kérelem alapos.

 

Tárgyi ügyben kérelmező védett tulajdonságként anyaságára hivatkozott, mely miatt kellett véleménye szerint elszenvednie azt a hátrány, hogy munkáltatója vezetői megbízatását szakmai alkalmassága, színvonalas munkavégzése ellenére visszavonta.

 

Az eljárás alá vont azzal védekezett, hogy a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (Ktv.) alapján vezetői megbízatást csak határozatlan időre lehet adni és azt bármikor, indokolás nélkül vissza lehet vonni, vagyis intézkedésével nem sértette meg a Ktv. szabályait. A Hatóság álláspontja szerint azonban nem bizonyította, hogy szervezetében az adott főosztályt és osztályt is érintő olyan mértékű átszervezésre és feladatátcsoportosításra került volna sor, amelynek köszönhetően az egység vezetése kérelmező vezető megbízatásának fenntartásával, az adott időszakban akár helyettesítés útján ne lett volna biztosítható.

 

Az eljárás alá vont képviselője által a tárgyaláson előadottakból is kiderült, hogy Kérelmező vezetői megbízatását kizárólag azért vonták vissza, mert vezetői feladatait gyermekgondozás miatti távolléte idején, ideiglenesen nem látja el. A további csatolt dokumentumok tartalmából pedig az is megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont minisztériumnál mindazoknak a nőknek, akik gyermekvállalás miatt munkát nem végeznek, nem kívánatos a vezetői státuszuk fenntartása.

 

A rendelkezésre álló bizonyítékok és az eljárás alá vont részéről előadottak alapján azt állapította meg a Hatóság, hogy a minisztérium az általa felhozott érvekkel nem tudta megfelelően alátámasztani, hogy Kérelmező vezetői megbízatásának visszavonása indokolt lett volna, illetve hogy az anyaságával összefüggésben tett megkülönböztetés az intézmény által kitűzött célokat szolgálta volna, vagyis az osztott bizonyítás jogszabályi követelménye alapján eljárás alá vont nem tudta magát eredményesen kimenteni. 

 

 Megjegyzendő, hogy az eljárás alá vont esélyegyenlőségi terve tartalmazza, hogy törekedni kell a női vezetők arányának növelésére. Az intézkedéssorozat azonban, melynek során a gyermekvállalás miatt átmenetileg munkát nem végző nők vezetői megbízatását visszavonják, ellentétes a terv által megfogalmazott elvvel.

 

Fentiek alapján megállapítható, hogy az eljárás alá vont a Kérelmezővel szemben anyasága miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és ahogy képviselője a tárgyaláson egy kijelentésével utalt is rá, folytatja azt a megkezdett gyakorlatát, amelynek célja és eredménye a gyermekvállalás miatt munkát nem végző női vezetők vezetői megbízatásának visszavonása. A Hatóság tényként állapította meg azt is, hogy az eljárás alá vont korábban egy alkalommal, ugyanilyen ügyben már megsértette az egyenlő bánásmód követelményét.

 

A Hatóság az egyenlő bánásmód követelményébe ütköző magatartás jövőbeni folytatását megtiltotta, elrendelte a jogsértést megállapító jogerős és végrehajtható határozatának 90 napra történő nyilvánosságra hozatalát, valamint az eljárás alá vontat 1.500.000,-Ft, azaz egymillió-ötszázezer forint összegű bírság megfizetésére kötelezte.

 

A szankciók alkalmazásával kapcsolatban a Hatóság továbbá azt állapította meg, hogy jelen esetben azok megelőző, visszatartó hatásának eléréséhez a jogsértő magatartás további folytatásának megtiltásán túl szükséges a pénzbírság kiszabása, valamint a határozat nyilvánosságra hozatala is, ezért az eljárás alá vonttal szemben az Ebktv. 16. § b), c) és d) pontjaiban meghatározott szankciókat alkalmazta.

 

A Hatóság a bírság összegének megállapítása során tekintettel volt az Ebktv. 16. § (2) bekezdésben meghatározott körülményekre, különösen arra, hogy az eljárás alá vont a Hatóság korábbi elmarasztaló határozatát követően ismételten jogsértő magatartás tanúsított, illetve jogsértő gyakorlatát a továbbiakban is folytatta.

 

  1. február