EBH/126/2012

EBH/126/2012

  

A hatósághoz szexuális zaklatás miatt fordult panasszal egy nő, illetve közérdekű igényérvényesítés keretében egy nők jogait érvényesítő egyesület. A panasz szerint egy közszolgáltatást végző társaság vezetője a közcélú munkásként foglalkoztatott nők közül többet szexuálisan zaklatott. Az egyéni kérelmezőként fellépő panaszos állítása szerint főnöke zárt ajtók mögött ajánlatot tett számára, majd fogdosta, csókolgatta. A történteket követően a panaszos házastársa kérdőre vonta felesége főnökét, aki védekezéseként egy másik munkavállalót gyanúsított meg. A közérdekű igényérvényesítő egyesület kérelmében előadta, hogy a társaság másik korábbi munkavállalója is tapasztalta a molesztálást és a társaságon belül is téma, hogy a főnök zaklatja a női dolgozókat.

A hatóság széleskörű tanúbizonyítást folytatott le, 5 volt, illetve jelenlegi női munkavállalót tárgyaláson kívül, adataik zártan kezeléséve hallgatott meg, illetve a feleket is szembesítette nyilvános tárgyaláson. Az eljárás alá vont mindvégig tagadta, hogy a kérelmezőt molesztálta volna, azt azonban elismerte, hogy a kérelmező házastársa többször kérdőre vonta a feleségével történtek miatt. Az eljárás alá vont az egyik tanúként meghallgatott korábbi dolgozóval kapcsolatban elismerte, hogy mondhatta viccesen a víkendház takarítása közben, hogy jobb lenne itt az időt mással eltölteni, de azt tagadta, hogy a tanút fogdosta volna. A tárgyaláson meghallgatott tanúk között többen halottak a szóbeszédről, amely szerint a  főnök a víkendházak takarítása során zaklatja a női munkatársakat. Volt olyan férfi tanú is,  aki elmondta, panaszkodott neki az egyik női dolgozó, hogy nem mer a főnökével kettesben maradni a víkendházban, mert fél a molesztálásától. 

A hatóság megállapította, hogy az egyéni kérelmező a szexuális zaklatásról több embernek beszámolt a zaklatást követő rövid időn belül. Jóllehet, ez a körülmény életszerűvé tette az általa előadottakat, azt azonban nem bizonyította, hogy pontosan mi történt a kérelmező és főnöke között, az valóban (szexuális) zaklatásként értékelendő-e,  miként valósult meg és milyen körülmények között.  A kérelmező által előadottak a valószínűsítés szintjét elérték, de a bizonyítékok hiánya okán  azokról nem lehetett minden kétséget kizáróan megállapítani, hogy valóban a panaszban foglaltak szerint történt. Az osztott bizonyítás megkönnyíti a hatósághoz forduló  kérelmezők helyzetét azzal, hogy az eljárás megindításához a történtek valószínűsítését írja elő. Jogsértést megállapítani azonban csak akkor lehet, ha a tényállás  feltárható. Jelen ügyben csak az állítólagos zaklatás követően történteket lehetett a  tanúbizonyítás révén rekonstruálni, szemben a zárt ajtók mögött, tanúk nélkül történtekkel.

A közérdekű kérelem vonatkozásában ugyanakkor megállapítható volt, hogy legalább egy női dolgozót, akit a hatóság tanúként hallgatott meg, a főnök szexuálisan zaklatott. Bizonyítható  volt az is, hogy a munkahelyen szóbeszéd szintjén többen hallottak arról, hogy a főnök molesztálja a női dolgozókat, mi több a tanúk elmondása szerint volt olyan, aki ettől  komolyan is tartott.

A fentiek alapján a hatóság arra a megállapításra jutott, hogy az eljárás alá vont munkáltatónál fenn állt annak a közvetlen veszélye, hogy pontosan nem meghatározható számú női  dolgozóval szemben emberi méltóságot sértő megfélemlítő munkahelyi légkör alakuljon ki, illetve megállapítható, hogy konkrét személyek körében a zaklató munkahelyi légkör ki is  alakult. Miként az a hatósági eljárás során bebizonyosodott, a szóbeszéd nem volt alaptalan, hiszen az egyik meghallgatott tanút zaklatta főnöke, így mindazon női munkavállalók, akik akár e konkrét eset, vagy esetleg más, a hatósági eljárás során fel nem tárt eset kapcsán  értesültek főnökük tettéről, alappal félhettek tőle, ami hatását tekintve alkalmas volt arra, hogy kialakítson egy zaklató, a női munkavállalókkal szemben megfélemlítő és egyben megalázó munkahelyi légkört. A munkáltató feladata az egészséges és biztonságos munkahelyi légkör biztosítása, így felelőssége egyértelműen fennáll a munkáltatói jogkör gyakorlója által kialakított zaklató  munkahelyi környezetért. Az ügyben súlyosbító körülményként értékelendő a zaklató személy munkahelyi hierarchiában betöltött pozíciója, hiszen tetteivel szemben - mint a munkáltatói  jogkör gyakorlója- a munkavállalók a munkahelyen belül nem is kereshettek jogorvoslatot. A  női munkavállalók kiszolgáltatottságát a zaklató pozíciója növelte, így a hatóság álláspontja szerint nem volt elvárható a kérelmező egyesülettől további, zaklatással érintett női dolgozó felkutatása.

A fentiek alapján a hatóság az egyéni kérelmet elutasította, a közérdekű igényérvényesítés  keretében előterjesztett kérelmet alaposnak találta. A hatóság rendelkezett a jogsértést megállapító határozatának 90 napra történő nyilvános közzétételéről és eltiltotta a  munkáltatót a jogsértés jövőbeni tanúsításától.