EBH/107/2006

EBH/107/2006

 

 

A panaszos kérelemmel fordult az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt egy városi jegyzővel, továbbá a helyi és a megyei gyámhivatallal szemben. Megítélése szerint ezen szervek eljárása során közvetett hátrányos megkülönböztetés érte, látszólag az egyenlő bánásmód követelményének megfelelő eljárásukkal nigériai állampolgársága vagy etnikai hovatartozása miatt hátrányosabb helyzetbe hozták gyermeke édesanyjához képest, aki vele ellentétben magyar állampolgár, és nem folytat jogkövető magatartást. Sérelmezte, hogy a helyi gyámhivatal a jogszabályban írt kötelezettsége ellenére nem szerez érvényt a kapcsolattartási határozatnak.

 

A panaszos jogi képviselője 2002. óta folyamatosan több kérelmet nyújtott be az említett szervekhez, azonban egyik sem váltotta ki azt a hatást, hogy az apa a gyermekével találkozhasson. Mulasztásukra csak azt a magyarázatot találta, hogy nigériai állampolgár.

 

Az eljárás eredményeként megállapítható volt, hogy a jegyzői gyámhatóság és a városi gyámhivatal előtt indult eljárások során minden esetben döntés született, az esetleges jogszabálysértésekkel kapcsolatban a II. fokú gyámhatóság intézkedett.

 

A Megyei Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatala a felek fellebbezését követően, illetve felügyeleti jogkörében eljárva több alkalommal megvizsgálta az első fokú jegyzői gyámhatóság és a gyámhivatal eljárását, megállapította a mulasztást és hatáskörének megfelelően döntött az ügyben (új eljárás lefolytatására utasítás, 1. fokú határozat megsemmisítése, megváltoztatása), továbbá határozatában szakmai iránymutatást adott az I. fokú gyámhivatalnak a kapcsolattartás végrehajtása iránti eljárás lefolytatására vonatkozóan.

 

Sem a kérelem, sem az iratokban fellelhető nyilatkozatok nem tartalmaztak olyan tényre való hivatkozást, amely arra utalna, hogy az első és másodfokú gyámhatósági eljárásokban hozott döntések tartalma a kérelmező etnikai hovatartozásával volna összefüggésbe hozható. Erre utaló tényeket, a hatósági ügyintézők ilyen irányú esetleges előítéletes magatartását nem jelezte a kérelmező. Az eljárás alá vont szervek a vonatkozó jogszabályok keretei között bírálták el – mind az apa jogi képviselője, mind az anya által ­ a benyújtott kérelmeket.

 

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (Ket.) tilt a hatósági eljárásban minden olyan különbségtételt, amelynek célja vagy következménye a törvény előtti egyenlő bánásmód megsértése. Önmagában azonban az, hogy valamely védett tulajdonsággal rendelkező ügyfél számára a hatóság sérelmes döntést hoz, nem jelenti az egyenlő bánásmód megsértését. A Hatóság által megvizsgált iratanyagban és magában a kérelemben sem volt hivatkozás hátrányos megkülönböztetésre utaló konkrét tényekre.

 

A hatóságtól a hatáskörébe tartozó ügy nem vonható el, hatáskörét jogszabály állapítja meg, mely rendelkezik a jogorvoslati lehetőségekről, végső soron a bírói út igénybe vételéről is. Az Egyenlő Bánásmód Hatóság nincs abban a helyzetben, hogy akár anyagi, akár eljárásjogi szempontból felülvizsgálja egy másik hatóság döntését, vagy megváltoztassa azt. Közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor valósul meg, ha a kérelmező a védett tulajdonsága miatt részesül más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban.

 

A kérelmező vele összehasonlítható helyzetben lévő személyként gyermeke édesanyját, vagyis a sérelmezett eljárásokban vele ellenérdekű ügyfelet nevezte meg, akivel szemben ugyanúgy eljártak az egyes eljárások során (elutasítás, bírság kiszabása).

 

 A hatóság arra a következtetésre jutott, hogy nem állapítható meg, hogy a kérelmezőt valamely, a törvény által védett tulajdonságával összefüggésben más, vele összehasonlítható helyzetben lévő személyhez a panasz szerint magyar állampolgárságú feleségéhez képest kedvezőtlenebb bánásmódban, közvetlen hátrányos megkülönböztetésben vagy közvetett hátrányos megkülönböztetésben részesítették, ezért a kérelmet el kellett utasítani.

 

  1. augusztus