Az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságának (ECRI) éves szemináriuma az esélyegyenlőségi és egyenlő bánásmód testületek részére (2014. május 22-23. Strasbourg)

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság Hatósági és Jogi Főosztályának vezetője részt vett Az Európa Tanács Rasszizmus és Intolerancia Elleni Bizottságának (ECRI) éves szemináriumán, melynek fő témája az volt, hogy a nemzeti esélyegyenlőségi és egyenlő bánásmód hatóságok hogyan tudnak együttműködni és miként tudják támogatni a helyi hatóságokat a rasszizmus és intolerancia elleni fellépésben.

A helyi és regionális hatóságok 2011-ben megtartott kongresszusán ajánlást adtak ki, amely 8 pontban foglalta össze a romák európai helyzetét, a helyi és regionális hatóságok romák helyzetén történő javításának lehetőségeit, az ezzel kapcsolatos kihívásokat. (315. számú ajánlás). Az ajánlás említést tesz arról, hogy az Európa Tanács 47 tagállamában mintegy 10-12 millió roma él, közülük számosan marginalizált környezetben, szegénységtől sújtva. A gyűlöletbeszéd, zaklatás és roma-ellenesség mindennapjaik szerves részévé vált, az ellenük való küzdelemben segítségre szorulnak. A tagállamoknak nemcsak központi intézkedésekkel kell fellépniük ezekkel a negatív jelenségekkel szemben, hanem helyi és régiós szinten is meg kell tenni a szükséges intézkedéseket a helyzet javítására. Utóbbi időben egyre gyakoribb kritikával illetik a helyhatóságokat és a különböző regionális szerveket, mivel nem tudják kezelni a helyzetet, és elmulasztják a kormányok cselekvési terveiben meghatározott célok megvalósítását.

Az ECRI által szervezett konferencia egyik célja az volt, hogy az egyenlő bánásmód testületek közreműködését kérje a helyhatóságokkal és regionális szervekkel történő együttműködésre, annak érdekében, hogy a romákat ért hátrányos megkülönböztetés elleni fellépésben aktívan vegyenek részt.

A szeminárium másfél napja alatt több előadótól hallhattuk az országukban már bevált jó gyakorlatok ismertetését. A hollandiai Emberi Jogi Intézet biztosa arról számolt be, hogy Hollandiában informális emberi jogi hálózatot építettek ki helyi szinteken is, ezek feladata tájékoztatást nyújtani a rasszizmus és intolerancia áldozatainak, elirányítani őket a megfelelő testülethez, aki az ügyükben kompetens eljárni, egymás kommunikációs módszereinek felhasználásában segítség nyújtása. Az Intézet kutatást is végzett arról, hogy mennyire tartják fontosnak az emberi jogokat lokális szinten. Maga az Intézet helyi szinten munkatársai segítségével rögzíti a panaszokat, mediál az ellenérdekű felek között, illetve igény szerint egyéb segítséget is nyújt, pl. informálja őket egyéb jogérvényesítési lehetőségekről. Eljárása ingyenes, a hozzájuk fordulóknak nincs szüksége jogi képviselőre, a foglalkoztatás, oktatás, szolgáltatásokhoz való hozzáférés területén jelentkező diszkriminációs ügyekben kvázi bíróságként tud eljárni. Az előadó elhívta a résztvevők figyelmét arra, hogy a helyi szinten működő hatóságok gyakorta nincsenek tisztában az egyes diszkriminációval összefüggő jogi fogalmak pontos értelmével, ezért szükség van ezek megismertetésére, továbbá a helyi nyelvjárásban használt kifejezések és a jogi szakszavak, kifejezések összhangba hozására.

Liége város szakértője előadásában beszélt a város köztisztviselői részére tartott multikulturális tréningről, a helyi bevándorlók integrálása céljából tartott tréningről, arról a 2003-ban indult 7 éves projektről, amelyben célul tűzték ki Liége városának szolidáris, toleráns és nemzetközi településsé válását. A projekt keretében „Szivárvány házat” hoztak létre, ahol az LMBT emberek találkozhattak, megbeszélhették problémáikat.

Az olasz UNAR képviselője beszámolt arról, hogy 12 régióval kötöttek együttműködési megállapodást, és a szervezet - amely korábban csak faji diszkriminációval foglalkozott – tevékenységét kibővítette 3 évvel ezelőtt, vallási meggyőződés, LMBT, fogyatékosság miatti diszkriminációs ügyekben is fel tud lépni. Érdekességként említette, hogy előretört az interneten keresztül történő panaszbenyújtás, amely jelenleg 22%-át teszi ki a kérelmeknek, illetve beszámolt arról, hogy szervezetük újságírók felkérésére részt vett egy magatartáskódex összeállításában, amelyben egyebek mellett tiltó listára helyezték a korábban gyakori, és a migránsokat megbélyegző elnevezések használatát a médiában.

A Közép-Pirenneusokban található Tolouse városából érkezett előadó beszámolt arról, hogy az LMBT csoporthoz tartozók részére létrehoztak egy központot, ahol találkozhatnak egymással, megbeszélhetik problémáikat, segítséget kérhetnek az őket ért sérelmek ügyében.

A francia Jogvédő Hivatal munkatársa a migránsokkal kapcsolatos központi és helyi, regionális szintű együttműködésükről beszélt.

Moldova Köztársaság Ungheni városának polgármestere bemutatta a „Guguta” óvodát, amelybe 375 hátrányos helyzetű, közöttük 72 fogyatékos gyermek jár, beszámolt arról, hogy az önkormányzat nappali ellátókat alakított ki fogyatékossággal élő fiatalok rehabilitációjának megkönnyítésére, az Alternatív Közösségi Szociális Szolgálat keretében pedig fiatal árvákat segítenek a különböző szociális jellegű szolgáltatásokhoz történő hozzáféréshez.

Az Equinet ügyvezető igazgatója ismertette a szervezetet, amelynek tagsága a 2008-ban történő megalapítás óta 41-re növekedett. Előadásában kiemelte a nemzeti egyenlő bánásmód testületek szerepét az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőségi munka területén, azonban kritikaként hozta fel, hogy a testületek nagyrésze komoly forráshiánnyal küzd, ami akadályozza őket abban, hogy komolyabb hálózatot és szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a helyi és regionális hatóságokkal.

A Szivárvány Városok Hálózatának koordinátora ismertette a tavaly májusban 18 város részvételével magalakított hálózat munkáját, és további városok részvételére buzdított a szervezetben. Előadásában a hálózat négy városának (Amszterdám, Berlin, Torinó és Madrid) az LMBT emberek érdekében kifejtett tevékenységét, programjait ismertette, és kiemelte, hogy a 18 résztvevő város közül 16 együttműködik a helyi egyenlő bánásmóddal és esélyegyenlőséggel foglalkozó szervezetekkel.

A svéd Esélyegyenlőségi Ombudsman vezető tanácsosa elmondta, hogy Svédországban az ombudsmani hivatalhoz érkező minden harmadik panasz városlakóktól érkezik, és valamely helyhatóság eljárását sérelmezi. Eljárásuk során előfordult, hogy a diszkrimináló helyi önkormányzat részére kiadott ajánlásukban az alkohol-árusítás jogának a megvonását kezdeményezték szankcióként. Szorgalmazzák továbbá a szerződések jogában az ún. egyenlőségi záradék alkalmazását.