Úti jelentés Equinet szeminárium a nemek közötti egyenlőségről: az egyenlő bánásmóddal foglalkozó szervezetek szerepe Brüsszel, 2014. április 24.

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársa részt vett a 2014. április 24-én Brüsszelben megtartott Equinet jogi szemináriumán, amely rendezvény középpontjában a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelv (a továbbiakban: irányelv) alkalmazása, az azzal kapcsolatos tapasztalatok álltak, összefüggésben az erről készülő jelentésekkel.

Nyitó beszédében Jane Morrice, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság alelnöke hangsúlyozta, hogy még mindig sok a tennivaló a nemek közötti egyenlőség terén. Aileen McColgan, a King’s College London professzora kiemelte az irányelv néhány problematikus sajátosságát, így például azt, hogy nem vonatkozik az oktatásra, a médiára és a reklámra, ugyanakkor azt is említette, hogy a tagállamok gyakran az irányelvnél tágabban értelmezik a szolgáltatás fogalmát. A professzor utalt arra, hogy nagyon kevés a területet érintő bírósági ügy, aminek okaiként említette a jogtudatosság hiányát, az eljárások költségességét és hosszadalmasságát, valamint azt, hogy szemben a foglalkoztatási ügyekkel, ahol komoly reparációra lehet számítani, az áruk-szolgáltatások terén túl sokat nem nyer a panaszos azzal, ha neki adnak igazat, az anyagi kártérítés mértéke jellemzően alacsony. Az irányelv szankcióra vonatkozó előírásának arányosságra és hatékonyságra vonatkozó kitétele között ellentét feszül. Az egyenlő bánásmóddal foglalkozó szervezetek szerepével kapcsolatosan az előadó fontosnak tartotta a jogtudatosságot elősegítő programokat, a közérdekű igényérvényesítés erősítését, a fogyasztóvédelmi szemlélet kialakítását (mely a nemi diszkriminációt úgy tekinti, mint az áru/szolgáltatás hibáját). Hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni az egyértelműen diszkriminatív és elfogadhatatlan esetek (ilyenként említette a szórakozóhelyek és a fodrászok kizárólag nemi alapon eltérő belépőit/árait), és azon nemi alapon különböztető gyakorlatok között, amelyek nem tekinthetők diszkriminációnak.

A továbbiakban az Equinet nemi diszkriminációval foglalkozó munkacsoportja, illetve az Európai Bizottság részéről következett beszámoló az általuk az irányelv alkalmazásáról készített jelentésekkel kapcsolatosan, majd a nemi diszkrimináció elleni küzdelemben érdekelt szervezetek képviseletében Pierrette Pape (Európai Női Lobbi) és Richard Köhler (Transgender Europe) részvételével zajlott beszélgetés. Sophie Maletras, az Európai Bizottság munkatársa emlékeztetett, hogy Test-Achats ügyet követően már nem lehet az irányelv biztosítási szektorra vonatkozó, eltérést engedő szabályát alkalmazni. Elmondta továbbá, hogy a nemi alapon eltérő árazás nem megengedett, az irányelv 4. cikkének (5) – a kizárólag vagy elsősorban az egyik nem tagjai számára nyújtott szolgáltatások esetén kimentést engedő – bekezdésével kapcsolatos kérdésre válaszolva pedig kifejtette, hogy esetről esetre kell eldönteni, hogy fennáll-e törvényes cél.

Pierrette Pape hangsúlyozta, hogy az irányelvnek megfelelően a terhességgel-anyasággal kapcsolatos terheket közösen kell viselni. Probléma, hogy a nők foglalkoztatását megdrágítja az, hogy többe kerül a betegbiztosításuk. Álláspontja szerint a média és a reklám területét is az irányelv hatálya alá kellene vonni. Richard Köhler kiemelte, hogy a nemet váltó személyek gyakran találkoznak diszkriminációval, melynek folytán sokszor anyagilag is hátrányos helyzetbe kerülnek. Felhívta a figyelmet arra, hogy az irányelv a transzszexuális személyekre is vonatkozik, amiről az érintettek gyakran nem tudnak. Az egyik jellemző akadály, amellyel a nemüket megváltoztató személyeknek szembe kell nézniük, az okmányaik lecserélésének hosszadalmas folyamata, ami viszont nem számít szolgáltatásnak. Több államban a nemváltást sterilizációhoz kötik, illetve a szükséges orvosi beavatkozásokat sokszor nem finanszírozzák az egészségbiztosítók.

Yves Thiery ügyvéd, a Leuveni Egyetem oktatója a nemek közötti egyenlőség a biztosítási szolgáltatások területén témában tartott előadást. Kifejtette, hogy az alapprobléma abban gyökerezik, hogy a biztosítás természetéből adódóan kockázaton alapuló különbségtétel, a „jó kockázatok” jó árat fizetnek, a „rossz kockázatok” pedig rosszat. Mindeközben viszont meg kell tartani az egyenlő bánásmód követelményét, és fennáll a megfizethető és megfelelő biztosítási szolgáltatások iránti igény. Statisztikai adatok támasztották például alá, hogy a fiatal férfiak esetében az autóbalesetek esélye magasabb, mint a nők és az idősebb férfiak esetében, így az előbbiek magasabb díjat fizettek. Az egészségbiztosítás esetében viszont a nők jelentenek nagyobb kockázatot. Az Európai Bíróság döntése a Test-Achats ügyben azt eredményezte, hogy a férfiakat és nőket egyenlő helyzetben lévőnek kell tekinteni a biztosításokkal kapcsolatosan. Bizonytalanság maradt azonban számos kérdésben, így például a kizárólag vagy elsősorban az egyik nem tagjai számára nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó kimentési rendelkezés a biztosítási szektorra is vonatkozik. A bírósági gyakorlat Európában államról államra változó. Egyes esetekben általános biztosítás-szakmai érveket megragadva csempészik vissza a megkülönböztetést, például ha terhes nő szeretne biztosítást kötni, arra hivatkoznak, hogy a terhesség egy már előzetesen fennálló állapot, nincs szó jövőbeli bizonytalan eseményről („égő házra nem kötnek biztosítást”).

Silvia Sansonetti (Fondazione Brodolini) a rendezvény utolsó előadójaként két tanulmányról számolt be a nemek közötti egyenlőség megvalósulásával kapcsolatosan a média, a hirdetés és az oktatás területén. Utalt arra, hogy a médiában a nőket gyakran a nemi sztereotípiáknak megfelelően mutatják be, például a híradásokban ritkán szerepelnek szakértőként. Az internet terjedése változással kecsegtetett, azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Mindeközben a nemi szerepek merev keretei korlátozzák mind a férfiak, mind a nők tehetségének kiteljesedését, ami az emberi erőforrások elvesztegetése is. Az elvégzett kutatás szerint az EU tagállamaira általánosságban jellemző, hogy a médiában a nemek közötti egyenlő bánásmódra vonatkozó különböző etikai kódexek, esélyegyenlőségi tervek, szabályok figyelemmel vannak a terület sajátosságaira, ám jogilag nem mindig kötelezőek, ezért nehéz a nyomon követés, nincsenek szankciók a szabálysértésekre. Az általános antidiszkriminációs jogi szabályozás ellenben nem tud eléggé specifikus lenni. Az oktatással kapcsolatosan az előadó elmondta, hogy bár az oktatás tagállami kompetencia, a nemi diszkriminációra vonatkozó adatszolgáltatás, a jó gyakorlatok gyűjtése fontos szerepet kaphat.